Ti mennyit szántok anyós-após/barátotok, élettársatok családjára karácsonyi ajándékára?

Az én szüleim és apósom-anyósom sem örül igazán semminek, nincs is szükségük semmire, ők egyedi naptárt kapnak az unokák képeivel.

Én megmondom őszintén, csak annak ajándékozok szívesen, akiről tudom, hogy a szándékot nézi a tárgy mögött, ha elvárások vannak felém, elmegy a kedvem az egésztől.

A helyedben feketén-fehéren közölném, hogy olyan anyagi helyzetben vagy, hogy idén nem tudsz az említett összegnél többet szánni az ajándékra, és megkérném őket, ne hozzanak kínos helyzetbe azzal, hogy ők viszont drga ajándékot vesznek neked.Mindezt nagyon kedvesen el lehet mondani. Innentől kezdve az ő döntésük, hogy mennyit költenek, viszont csalódott arcoknak a te ajándékod láttán nincs helyük.

Mi csak anyukámnak, anyósomnak-apósomnak, és a gyerekeknek (kb 20 év alatt) szoktunk venni valamit. Testvéreknek, nagynéniknek bácsiknak nem.

A szülökre szoktunk kicsit többet tölteni, ez kb. 5-7eFt személyenként.

A gyerekeknek kb. 3-4eFt.

Évekig úgy voltam, hogy kb. november elején elkezdtem vásárolni és mindenkinek komplett csomaggal készültem, fő ajándék + csoki vagy ital + valami apróság + képeslap... totál meg voltam bolondulva, másfél havi fizetésemet simán elvertem egy karácsonyra. Szülőknek, nagyszülőknek, tesóknak, unokatesóknak, nagynéniknek, nagybácsiknak, barátoknak, kollégáknak... és persze mindig igyekeztem személyre szóló ajándékokat találni, hogy tényleg örüljenek.

Sokkal jobban szeretek adni, mint kapni, nekem a karácsony lényege mindig az volt, hogy lássam, hogy örülnek annak, amit választottam. Eléggé elkeserített, mikor ennek nyoma sem volt. Sokszor meg sem nézték, mit kaptak, csak félretették a csomagot és mentek a dolgukra.

Aztán sokszor olyan ajándékokat kaptam vissza, amik se hasznosak, se szépek, és tudtam, hogy valami tucat, ócska porfogó vagy olcsó csoki, ami minden boltban le volt akciózva. Néha azzal sem vesződtek, hogy becsomagolják.

Most már csak azokért erőltetem meg magam, akik igazán számítanak és akikről tudom, hogy én is nekik.

Jóban vagyunk az anyósommal, apóssal is, sógorékkal is, de csak apróságokkal szoktunk kedveskedni egymásnak, 4-5 ezret még sosem költöttem külön egyikükre sem, pedig nem sajnálom, csak szeretek okosan vásárolni.

A gyerekeknek Kinder vagy Milka csokit szoktunk, annak örülnek legjobban, nagy ajándékot úgyis a szüleiktől kapnak. Sógoréknak általában 1 üveg jó bort meg bonbont, ők meg azt szeretik. Anyós a bizsukat meg a csetreszeket szereti, egy horgolt karácsonyfadísszel vagy vásári angyalkával le lehet venni a lábáról. Após meg kb. az üres csomagolópapírnak is örülne, vele könnyű.

Nem állunk rosszul anyagilag, nem ezért van így, egyszerűen ha nincs valakinek konkrét kívánsága, régi nagy vágya, amit karácsonyra teljesíthetnénk, akkor felesleges túlspilázni. Ha milliókat keresnék havonta, akkor sem vennék nagyobb dolgokat, mert nem lenne értelme.

4-5 ezer forintból már BŐVEN lehet vásárolni, édességet, italt, könyvet... de aki semminek nem örül, amiatt tényleg kár erőlködni. Én a helyedben inkább másra költeném a 4 ezer forintot, anyós meg kap egy Milka bonbont és csókolom.

Ne érezd kényszernek az ajándékozást, ha mindent úgy veszel hogy KELL hogy MUSZÁJ hogy ELVÁRÁS, akkor be fogsz golyózni. Semmit nem kell, semmit nem muszáj. Te döntöd el és csakis te, hogy kinek adsz ajándékot, mit és milyen értékben. Ha nem becsülik meg, akkor pedig így jártak, őket minősíti és nem téged. Nem az árától lesz egy ajándék szép.

Külföldön élünk két külön országban kedvesemmel jelenleg munka miatt, ő otthon, én egy harmadik országban, anyukám Magyarországon.

Mi karácsonyra repjegyet kaptunk páromhoz és a családhoz (anyukája, plusz párom kisfia előző házasságból). Emellé bár kikötöttük, hogy nehogy adjanak valamit, már beszerezték az ajándékunk, mert csak legyen nekünk is valami a fa alatt. 800€-ba biztos belekerültünk... Nyilván más az életszínvonal, de magyar viszonylatban felfoghatatlanul sokat költöttek ránk.

Mi azért nem vagyunk eleresztve, de próbáltuk a lehető legtöbbet beleadni a dologba. "Szerencsére" mindkét oldalról csonka a család, így olcsóbban kijön. Anyummal úgy oldottuk meg, hogy közösen vettünk nagyobb ajándékot. Párom Nintendót kap (SNES classic mini) 45 ezret költöttünk rá, mert Magyarországon vettem, ahol élek ott már nem lehetett kapni. Kap mellé egy parfümöt még. Anyukája háromféle házi bor, parfüm, különböző magyar finomságok (nagyon szeretik a szalámit pl.). Párom kisfia idén már kap Rubik kockát, meg egy nagy művészkészletet, kiegészítve egy harmadik játékkal, amit nehéz elmagyarázni. Kb. kijöttünk 80 ezerből. Meg ha megyünk, akkor sokat fogunk sütni, mert nemzetiségükből adódóan nem nagy a konyhatudomány arrafele. Így kompenzálunk. :D

Ez eddig a legdrágább karácsony, főleg érezhető a fizetésbeli különbség Magyarország és külföld között... Nekem anyukámnak kell ajándék, nagyszülők meg idén szuvenírt fognak kapni.

Nem mondom, hogy lenullázott minket az egész, de megéreztük.

Nálunk is gond volt hosszú időn keresztül ez a "kényszer ajándékozgatás", ezért megbeszéltük, hogy a felnőttek nem kapnak semmit, csak a gyerekek. Azt is úgy oldjuk meg, hogy mindnyájan a szülőknek adjuk oda azt a pénzt (egységesen 5ezret gyerekenként) ők megveszik, mert ők tudják mi kell és becsomagolva hozzák az ebédre, vagy a vacsorára.

Az étkezést meg úgy csináljuk, hogy ne az anyámnak és az anyósomnak kelljen lógni a nyelvének és egy halom pénz kiadnia, hogy összehordjuk a kaját. Mindig megbeszéljük, hogy ki és mit vállal idén és így senkinek nem megterhelő.

Egyik hoz halászlét, a másik panírozott halat, húsokat, amit frissen kisütünk, van aki a töltött káposztát hozza, a másik meg salátákat, vagy hidegtálat.

A vendéglátó szülő állja a sütit, bejglit.

Mióta ezt így családilag kitaláltuk, azóta nem kapunk idegösszeomlást a karácsonytól.

Mi is többször beszéltük már ezt a családban, most idén tényleg így lesz, csak a gyerekeknek veszünk.

Szerencsére nagyon nem is kellett rajta beszélni mit, mert mindenki belátta, hogy feleslehes 5000 ft-okat ide-oda tologatni a családban, aszerint, hogy kinek mikor van szülinapja, névnapja.

Nálunk az unokás ajándékok a tutik, ilyenkor mindig hívatok elő képeket a mamáknak, amik év közben készültek, az ovis Mikuláson készült képekből mindig úgy kérek, hogy jusson a mamáknak, dédinek. Volt, hogy fotókönyvet, fotós naptárat készíttettem, mikor mire van ihlet. Na, ezek nálunk tuti sikerek mindig, igazából se anyuék se anyósom nem vár el ennél többet. Sütünk még a lányokkal mézeskalácsot, feldíszítjuk, abból mindenki kap. Esetleg egy szép képkeret stb. Sógornőmnek van egy kamasz fia, na az kemény dió, ilyen korban már a pénznek jobban örülnek, majd meglátjuk. Van még egy pici fia is, neki szerintem egy pelenkatortát csináltatok.

Sajnos egy ideje már én is úgy érzem, hogy az egész Karácsony a kényszeres vásárlásgatásból áll. Próbálunk minden évben apróságot venni mindenkinek, de nem mindig sikerül, van, amikor anyu nem tud otthagyni egy drágább ajándékot a boltban, magát meg nem lepi meg szinte semmivel...

Pont erről beszéltem neki szombat reggel. Hogy oké, mindig van valami apróság, de annyira szeretnék egy olyan Karácsonyt, ahol a lehető legtöbben ott vannak (több rokon is messze, vagy külföldön él), főzünk-sütünk együtt, aztán pedig az az ajándék, hogy a felnőttek és a gyerekek is leülnek a nappaliban és a fa alá kikészített szaloncukrokból eszünk, nevetve beszélgetünk. Persze, ez minden évben így történik, csak ezt megelőzi "a nagy ajándékozás", aminek örülök, de mindig ezen van a nagy hangsúly, és már olyan megjátszott az egész. Szeretném, ha egyszer az lenne az ajándék, hogy sokan együtt vagyunk.