Volt már valaki, aki megszakította az anyósával a kapcsolatot, annak ellenére, hogy a párja/férje úgyanúgy tartotta a kapcsolatot az anyukájával?

Pont ezt tettem. Anyósjelöltnél laktunk, én durván fél évet, párom természetesen azelőtt mindig. Hozzád hasonlóan én is mindig tisztelettudó voltam, mindig meghallgattam bármi nyűgje volt (mert rengeteg volt neki, főleg mondva csináltak), sosem szóltam vissza, minden úgy volt, ahogy ő akarta. Én költöztem a nyakára, nem is akartam másképp csinálni. Beleadtam a családi kasszába annyit, amennyi az akkori közmunkás pénzemből telt. Páromtól a fizetése háromnegyedét elvette az anyja, de még a maradékot is ő akarta beosztani. Állandó viták voltak az utolsó ötforintoson is. Mindemellett párom anyukája folyamatosan panaszkodott a páromnak a hátam mögött, rólam. A szemembe sose mondott semmit. Amikor mentem volna segíteni a házimunkában, lerázott azzal, hogy majd ő, vagy most nem kell, vagy kritizálta mit hogy csinálok. Egy idő után inkább nem csináltam, csak ha nem volt a közelemben. Mindkettőnket életképtelennek gondolt, úgy viselkedett velünk mint két óvodással, még a vasárnapi ebédet is előre kiporciózta nekünk, és hisztizett, ha nem ettük meg. Amikor megemlítettem, hogy legközelebb magamnak szednék, annyit amennyit megeszek, kitört a 3. világháború, mert vissza merészeltem szólni. Mikor a fülébe jutott, hogy szeretnénk külön költözni tőle amint lehet, szintén hisztériás nagyrohamot kapott. A mai napig emlegeti, hogy jobban járnánk, ha nála laknánk és nem albiban.

De persze ezek csak a töredékei annak amit leművelt a fél év alatt.

Ott sokalltam be, mikor a szájára vette az édesanyámat. Már nem emlékszem honnan jött a dolog, de nagyon megsértett vele, és nem voltam hajlandó többet nyelni egy percig sem. Kijött belőlem minden amit addig tartogattam, közöltem, hogy egy héten belül hazaköltözöm anyukámhoz, és páromnak is megmondtam, hogy ha jönni akar szívesen látjuk, de anyósjelölthöz többet én nem teszem be a lábam.

Jött velem. Hazaköltöztünk hozzánk, ott pedig újabb fél év alatt sikerült annyira összeszedni magunkat anyagilag, hogy el tudtunk menni albérletbe. Ez lassan két éve volt, azóta nem láttam anyukát, párom viszont azóta is jár hozzá. Nekem ez így tökéletesen megfelel, leghamarabb elég majd az esküvőnkön látnom, ott úgyis megint a legnagyobb problémája az lesz, hogy kin milyen ruha van, meg hogy néz ki, aztán hetekig csámcsog majd rajta....