Nálatok mivel húzta ki az anyósotok a gyufát? Vicces sztorikat is várok.

Csongor helyett Lacinak hívta a fiamat, ha nem voltunk a közelben, mert hogy a Csongor az nem név, László kellene neki. (Az ő családjukba kb mindenki László.) És mikor átvittem, megkérdezte a szomszédja, hogy van a Lacika én csak pislogtam, gondoltam a sógoromra érti aztán kiderült, hogy a kedves Mama letagadta hogy a fiam Csongor :D egy ideig nem is ment oda a gyerek.

Mindenbe belekötött. Már együtt laktunk a férjemmel, volt hogy anyós átjött, és elkezdett kiabálni a férjemmel (teszem hozzá én nem voltam otthon), hogy még a rongyot se vagyok képes megfogni milyen disznóólban élünk, főzni mosni takarítani meg ki fog. ( Teszem hozzá az akkor kezdődő munkámba bele kellett rázódnom, volt hogy reggel 9től este 10ig otthon se voltam, a férjem pedig szakács, tehát a főzés az ő reszortja volt, engem mindig megszólt még ha pirítóst is csináltam. :D )

A 2.gyerekünket le se tojta. Úgy volt vele, hogy mivel lány, nem èrdemel akkora szeretetet, ezenfelül, miért nem kapta meg az én nevemet 3. nèvként. (Így is ritka a vezetéknevünk, a gyereknek meg nem az Anna nevet adtuk, felesleges lett volna még azzal is kínlódni hogy mögé bigyesszük, hogy Zsuzsanna .) Szóval ha telefonált mindig csak a Csongorka volt az érdekes, mondjuk amíg nem tusta hogy lány lesz a második kedves volt.

Mindent számonkért. Mikor még friss volt a kapcsolatunk volt hogy állandóan a konyhában leültetett és az egész hetem el kellett meséljem, ő meg keresztkérdésekkel próbálta bebizonyítani higy megcsalom a másodszülött fiát .

A sógoromat ellenem fordította, szó szerint majdnem kiutáltak, aztán a férjem lerendezte sógorommal.

Volt hogy mogyorós sütit adott a gyereknek, mikor tisztában volt vele, hogy allergiás a mogyoróra. a szerencsém az volt, higy sógoromék időben kapcsoltak, majdnem megfulladt a gyerek. Lehet figyelmetlenség volt, nem tudom, de az volt az utolsó csepp, hogy a gyerekem életével játszik, mert ha senki nem vette volna észre hogy fulladozik a gyerek akkor mi van?! Azóta nem tartjuk a kapcsolatot. Szerinte még nekem kéne bocsánatot kérnem, hogy üvöltöztem vele

10. vagyok

Azóta még eszembe jutottak dolgok. De ismerősökről is fogok írni.

Saját anyósjelölt:

- elkezdett mindenféle léhűtőnek elmondani azért, mert addig az egy hónapig, ami az abszolválásom és a betervezett kifizetett nyralásunk között volt a párommal, nem kerestem munkát... merthogy lusta vagyok meg kényelmes meg buta. Pedig elmondtam neki, hogy egy munkahely se örülne, ha azzal indítanék, hogy kezdek holnap, de 2-4 hét múlva 2 hétre elmegyek a Balcsira, ehhez tartsátok magatokat. Utána 3 hónapig kerestem munkát, amíg megtaláltam a mostanit... és volt olyan munka, amit bizony visszautasítottam, mert megalázóan kevés fizetést adtak volna a befektetett munkához és a képességeimhez képest / gyanús cég volt / nem jelentettek volna be / minimálbéres eladói munka volt, amihez ráadásul 1,5 órát kellett volna utaznom tömegközlekedésen... és erre ledorongolt, hogy miért nem fogadom el, az is munka, válogatós vagyok. Várom a sült galambot. Aha, azért dolgozom most átlagfizetés feletti bérért...

- amikor a fiával baja van, folyton az én fülem rágja, hogy én mondjam ezt meg azt neki mert rám hallgat... azért, mert én nem akarom erőszakosan megváltoztatni és nem beszélek hülyeségeket. Olyan baromságokat képes mondani, hogy uramisten... hogy azért fáj a párom dereka, mert nem eszik elég gyümölcsöt és zöldséget. Meg azért szakadozik a netük, mert párom felszedett a gépére vírust (véletlenül sem a UPC miatt).

- belepofázik a szakmámba és a szakterületembe, mintha jobban tudná, pedig semmit nem ért hozzá

Mondjuk anyóssal úgy-ahogy tűrhető viszonyban vagyunk. Apai nagyanyám viszont... jó, hát ő anyának is elég szar volt, csak épp erővel beleverték apámba ezt a "szüleid a szentek és tisztelned kell őket, akármi van is" sztorit. Htb volt, de heti 1x max, ha főzött, takarítani nem takarított, szóval alig végzett el háztartási munkát. Apámmal nem törődött gyerekkorában (nagybátyámmal igen, mert ő volt a kedvenc)... 6évesen maga készítette el a kajáját suliba, maga csomagolta be a könyveit/füzeteit (nem úgy értem, hogy bepakolni a táskába, hanem ilyen csomagolópapírba), egymaga kellett elmenjen, a suliba (több, mint 1 órát kellett mennie földúton).

De amit anyósként és nagymamaként csinált, fúha. Én nyilván azokat a sztorikat tudom, amihez nekem is volt unokaként közöm...

-a legjobb az volt, amikor egyik rokoni karácsonyi bulira nem tudtam elmenni, mert lebetegedtem. Később pár hónappal később beszéltünk telefonon, akkor ledorongolt, hogy hát milyen undorító szenny ember vagyok, amiért nem vagyok kíváncsi a nagyanyámra, az ilyen ember nem érdemel semmit... öcsémnek akkor adott pénzt, nekem nem, mert nem érdemlem meg. Akkor már ismertem a mamát, nem volt sosem olyan fontos a pénz, hogy azért az 5e Ft-ért elkezdjek rimánkodni meg bocsánatot kérni... gondolom, akkor meg azért lett volna mérges, ha a karácsonyi bulin a képébe hányok. Na de ami a legszebb, én ezt utána továbbadtam anyámnak, és kiderült, hogy a mama hazudott, és öcsémnek nem is adott pénzt, és nem is beszélt vele.

Utána anyám nagyon kiakadt, és egyszer sikerült akkor rávennie apámat, hogy beszélgessen el az anyja fejével arról, hogy ez milyen nemnormális dolog. Utána mentünk hozzá, és ott mézesmázoskodott, hogy de kár, hogy nem látjuk gyakrabban egymást... akkor anyám kiosztotta, hogy ne hazudjon már, tudjuk mindannyian, mi történt, és egyikünk sem hülye.

- egyszer nem lett volna hajlandó segíteni a szüleimnek gyerekfelvigyázásban nyugdíjasként, amikor kicsik voltunk, pedig felajánlottuk, hogy elvisszük autóval, vissza is visszük (nem mintha abba belehalt volna, hogy felül a vonatra vagy a távolsági buszra... ha a szomszéd városban élő barátnőjéhez át tudott menni traccspartizni, akkor nincs olyan gond a lábával)... sőt amikor erről szó esett, akkor még volt képe azt mondani anyámnak, hogy "kérd meg a te anyádat, hogy menjen többször" (aki már így is 2-3 alkalommal jött a héten)

- amikor mentünk hozzá családostul, akkor amivel kínálgatott minket... többéves undorító kekszek, penészes uborka (persze szerinte nem az, csak kicsapódott rajta a só...)... gombás körmét belelógatta az ecetes uborkába... 4 főnek, ebből 1 meglett férfi és 1 nem épp egyszélbélű tini srác, feltálalt 5 picike csirkecombot, amit még mi vittünk neki... ami azért igazán szép, mert amikor nagybátyámék mentek, akkor terülj-terülj asztalkám volt, 3féle sütit sütött, 3féle főételt bőségesen, mindenből friss volt

- folyton hazudozott mindenről

- apámat használta házi csicskának... mindig, amikor volt vmi házkörüli munka, ráparancsolt, hogy menjen le. Apám meg nem mondott ellent. Nagybátyám, a kedvenc, meg egy szalmaszálat nem tett keresztbe. Nagyanyám meg annyit nem volt képes megtenni, hogy felhívja a mentőket vagy a körzeti orvost, amikor apámat az egyik kerti munka közben megharapta az elvadított kutyája (aki egyébként kölyökként teljesen normális volt, csak a nagyanyám ridegtartása miatt lett teljesen vad... simogatás havi max. 1x, lábbal... rugdalta...).

- leordította a fejemet azért, mert a penészes beázott házában 4 évesen asztmásként befulladtam. Hogy én ezt kitaláltam csak. Mert anyám is mondja, hogy penészes a lakás, de hát ő tiszta, nem is az (nyilván azért zöld minden sarka)... ahelyett, hogy elgondolkodott volna és kitakarított volna (segítséget is ajánlott fel anyukám), kizavart a házból, hogy jó, akkor alszom ott, ahol akarok. Máig nem értem, miért maradtunk ott, de nekem apám kocsijában kellett kint aludnom... későbbiekben gyakran már napközben sem tudtam meglenni a házban, akkor az lett csinálva, hogy kib.ott a ház elé egy kisasztalt meg kisszéket, és addig rajzoljak, és hagyjam őket pihenni...

- 12. születésnapomra küldött egy képeslapot, amiben virágnyelven elmondott minden szarnak azért, mert túl gyerekes vagyok szerinte meg apám szerint... miért, milyen legyen egy 12 éves? Felnőtt, basszus? :D

- de ami a legdurvább: nagybátyámmal módszeresen ki akarták apámat semmizni, annyi szerencsénk volt, hogy időben kiderült... nagyanyám az összes pénzét leadta nagybátyámnak, aki tőzsdézett vele. Persze apámtól kunyerált extra pénzt, pedig jó özvegyi nyugdíja volt meg mások is pénzelték... és magának nem költött semmire. Mindent apámmal vetetett meg (de mindenféle tv shopos szartól kezdve a legújabb gyógyszert, amire azt mondta az orvosa, hogy neki nem jó, de hát a Nők Lapjában reklámozták, akkor biztos jó. Popcornkészítő gépet, mert szerinte a mikróban nem lehet elég jól pattogtatni)

Apa unokatestvérének anyósa... róla csak egy sztorit tudok, de róla tudjuk azt, hogy miatta vette ki magát sokszor a rokoni összejövetelek alól a veje, mert nem bírt egy légtérben meglenni az anyóssal (tisztára azt hittük, XY bácsi csak cigifüggő meg antiszoc... aztán később kiderült, milyen jó fej emberke). Na de ez az anyóspajti anyáéknak kezdte el belilult fejjel verni az asztalt, hogy mindegy, milyen szemét, az anyóst SZERETNI KELL, amiért megszülte a házastársad...

Ja, plusz egy...

képes volt elmenni anyámék esküvőjére úgy, hogy nem vitt semmi ajándékot. De még egy képeslapot vagy egy tábla csokit sem. Pedig nem volt csóró. Ja és utána még külön kért (vagy inkább követelt) csomagolást a megmaradt kajából. És ez az ember volt az, aki engem folyamatosan ledorongolt, hogy ezt hogy illik, azt hogy illik. Aki esküvőre elment ajándék nélkül.

Amúgy anyai nagyanyámat imádtam, de ő is megkeserítette az életünket... csak ő elmebeteg volt, szóval nem annyira tehetett róla. Apámat leginkább az idegelte ki vele kapcsolatban, hogy egy csomószor a mi számunkat hívta fel, amikor nem is velünk akart beszélni, és ordított a telefonba... pl. a Matávot akarta hívni, hogy szerinte 10 Ft-tal többet számláztak, és másokkal mocskoskodjanak stb. Meg elszólta magát nekem azzal kapcsolatban, hogy apám házas volt 1x anyám előtt, pedig ezt titokban akarták tartani a szüleim előttünk. Ja meg mindenféle sztorit bemesélt magának, és kvázi hazugságokkal tömte mindenki fejét, akik meg hittek neki, mert nem tűnt kívülről debilnek. Ugye ezek között voltak ártalmatlanok is, pl. hogy ő fiatal lány korában Svájcban fagylaltot árult, de olyanok is, amik a szüleinket érintették, pl. hogy apám volt felesége zaklatta őt telefonon meg anyám veri.

37-es: kezet foghatunk, szintén egy tetovált, dohányos, ikrek:D

A jelenlegi kapcsolatom a 3., de hál Isten sikerült mindig olyan fiúkat/férfiakat kifognom akiknek az Édesanyjuk is szeretni való, normális asszony.

Viszont az én családom.. :D Hát nagyanyám az olyan, hogy beleszól nem csak az én, de az aktuális partnerem életébe is. Ha valaki belépve marad facebookba (igen, a párom se kivétel) egyből elolvas mindent, kutakodik. Hivatalos iratok, levelek, banki számlák között képes turkálni, majd számon kérni az ott látottakat. Szerencsére a párom elfogadta és megszokta, hogy ilyen (nagyon jámbor ember:D), de nekem ég a pofám miatta rendesen.

Nekem, ha úgy vesszük 2 anyósom van, mert páromnak van egy mostohaanyja meg a szülőanyja. (Én mázlista...egyik jobb, mint a másik. :D)

A vér szerinti anyukájával különösebben nincs baj attól eltekintve, hogy elég igénytelenül élnek. Ritkán megyünk oda, szóval ez nem is tartozik rám, ha nekik így jó. Viszont nagyon gyerekellenes, úgy vettem észre. Neki 3 gyereke van. Párom meg a második férjétől még 2 fiú, ők még általános iskolások. Párom 4 éves volt, mikor az anyja elhagyta. Azóta is emlegeti, hogy mennyire megbánta, hogy fiatalon szült. Ebből kifolyólag, ha nálunk szóba kerül a gyerek téma (igaz még nem esedékes, de pár év múlva már az lesz) rögtön ellenezni kezdi, hogy ne legyünk hülyék, ne vállaljunk gyereket, mert az mindent tönkretesz. (Az alakomat, a kapcsolatunkat, a lakást, szabadidőt, mindent.) És mindig hozzáteszi, hogy hallgassak rá, ő is ezzel cseszte el az életét. (Magyarul párommal.) Bármi bajom van rögtön azt hiszi, hogy terhes lettem és ajánlgatja az abortuszt, hogy ne legyek hülye vetessem el. (Hiába magyarázom, hogy csak pl. megfáztam.) Annyira hatni akar ránk, hogy még óvszert is adott, hogy "biztos ne legyen nagymama". (Otthon néztem, hogy 2013-ban lejárt szóval, ha rajta múlott volna már lehet babáznánk.) Azon kívül, hogy ennyire rosszul reagál a gyerekvállalás ötletére meg páromat tartja élete legnagyobb hibájának nincs vele baj, mert ritkán látjuk, nem jár a nyakunkra kötekedni. Meg még annyi, hogy ha gyerekünk lesz nem fogjuk nála hagyni, mert nagyon retekben élnek és tudom, hogy felelőtlen.

A másik az már keményebb dió. :D Kezdjük ott, hogy hisz a mindenféle ezoterikus dolgokban, kézrátételes gyógyítást tanult valami több napos táborban és alkalmazza is. Emellett nagyon buta. Egyszerűen alap dolgokat nem tudsz neki megmagyarázni, mert kötekedésnek veszi és veszekedni kezd. Ez még hagyján, ráhagyjuk és éljen akkor hülyén. Ezzel még nem is lenne baj, mert ő dolga, de van két 30 éves gyereke (párom több, mint 10 évvel fiatalabb náluk), akiket kb. istenít páromat meg utálja meg ki akarta túrni a családból. Az ő gyerekei teljes ellátást kaptak (mosás, főzés, takarítás, bevásárolt nekik, kaptak zsebpénzt, az egyiknek voltak lovai azokat is ő látta el, stb.) "felnőtt önálló férfi" léttükre, páromnak meg volt, hogy azt se hagyta hogy egyen, meg én varrogattam hétvégente a cuccait, hogy ne szakadt kabátba menjen haza, mert neki mindenből a legolcsóbbat vették aztán veszekedtek vele, ha egy hónap alatt tönkremegy és persze nem kapott másikat. (Akkor még kiskorú volt, nem volt saját pénze.) Mivel az volt a felfogása, hogy ingyen nem lakhat itt ezért mindet kerti munkát vele csináltattak meg. Egyszer elzavarták otthonról, mert nem vágta fel az összes fát, mert azt hitte, hogy a másik két fiú is kiveszi belőle a részét.

Nagyon türelmes ember vagyok, de egyszer sikerült annyira felidegesítenie, hogy elmenjek tőlük, mert ha tovább hallgatom agyonverem egy székkel vagy nem tudom. A lényeg az volt, hogy páromon spóroltak állandóan, de tényleg, amin csak lehetett. (Nem kapott vajat a kenyérre, volt hogy szalámit sem, csak 2 szelet csupasz kenyér egész napra suliba, ha találtak nála pénzt elvették, stb.) Ezzel tisztában is voltunk, nem tudtunk vele mit kezdeni, de egyik délután, mikor kettesben voltam vele elkezdett panaszkodni, hogy jajj, szegény fiacskájának a hülye barátnője szórja a pénzt, amit ők keserves nélkülözések árán spóroltak össze neki lakásra. És itt éreztem úgy, hogy most vagy távozok, vagy agyon verem, már csak azért is, mert azon a héten szerelték be az új légkondit kifejezetten anyósomnak, mert ő van csak otthon napközben. Emellett volt fodrásznál és új ruhákat is vett. Szóval ne beszéljen nekem keserves nélkülözésről, mikor 3 féle kaját főz a gyerekeinek, mert válogatósak, párom meg egyen egész nap kenyeret. Meg 30 éves felnőttek és az anyjuk veszi nekik sörtől kezdve ruháig mindent (mikor nagyon is jó fizetésük van mellé), páromnak meg 2 000 Ft-ot sajnálnak téli cipőre. Plusz a fiainak már van egy közös háza az előző férjétől, akitől elvált és az apjuk háza is az övék volt, de eladták. És én ezt rohadt undorítónak tartom, hogy az ő gyerekeinek spórolnak házra (mikor már van nekik, csak életképtelenek és nem tudnának egyedül élni) páromat meg a saját otthonából túrja ki. 18 évesen költözött el onnan, mert több pénzt kértek volna el tőle, hogy maradhasson, mint amennyiből most mi ketten albérletbe kijövünk. (A nő fiainak kb. fele annyit kell fizetni és a nagy részét visszakapják zsebpénznek.)

Leírok pár sztorit, amivel igyekezett páromat elüldözni otthonról. (Legalábbis szerintem az volt a cél.)

Megölte a halait, amég nálunk volt. Utálta az akváriumát, mert szerinte büdös. Párom indulás előtt direkt kitakarította, majd eljött hozzám. Másnap mire hazaért az összes (több, mint 30 hal) meg volt dögölve és anyós rögtön ezzel fogadta, hogy megdöglöttek a hülye halai a retkes víztől. Volt valami öntve a vízbe, de nem tudtuk mi az. Egyedül ő volt otthon szóval más nem nagyon lehetett még egy betegség se öli meg ennyi halat ilyen gyorsan.

Tönkretették a biciklijét. Párom az ösztöndíjából (mikor már kapott) vett magának biciklit, hogy azzal járjon suli mellett dolgozni. Egyszer munkába indult volna, mikor az udvaron egy hirtelen fékezésnél a kezében maradt a fék, majd mikor kicsit tovább gurult kiesett alóla a kerék. Megnézte jobban és látta, hogy el van vágva a fék meg be van vagdosva a bicaj, de csak annyira, hogy ha gyorsabban teker akkor pont eltörjön. Persze mikor odaértem pár nap múlva hétvégén röhögve fogadott, hogy mondta e a párom, hogy tönkrebszta az új biciklijét és hogy biztos nem vesznek neki másikat, mert tanulja meg értékelni. (Nem ők vették neki.) Nem tudom belegondolt e, hogy mi lesz, ha pl. a főúton szakad el a fék és zuhan ki egy kamion elé.... Persze nem tudjuk bizonyítani, hogy ő volt, de egyedül őt zavarta, hogy párom biciklizik és látszott, hogy be van vagdosva, nem pedig eltört.

Átnézte a szemetét, zsebeit, szobáját, mindent amit csak tudott és aztán bármit talált kiforgatta és belemagyarázott valami hülyeséget, hogy tuti ide meg oda járkál titokba, mert talált egy fél éves buszjegyet a zsebében pl.

Állandóan veszekedést szított közte meg az apja között. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az apja este ért haza, anyóssal találkozott először és ő rögtön beszámolt neki párom borzalmas tetteiről, amiből persze balhé lett. Pl. egyszer párom a maradék kenyérhéjat odaadta a kutyáknak anyós meg már úgy adta tovább az apjának, hogy a hülye gyereke májkrémes kenyérrel tömi a kutyákat. Ebből rengeteg sztori van, mind ilyen piti dolgok felnagyítása, nem írom le mindet. Volt, hogy annyira kiforgatta a dolgot és felhergelte az apját, hogy meg is verte miatta. Közben folyamatosan duruzsolt apósom fülébe, hogy őt párom mennyire utálja és ha vele történik valami ők utcára kerülnek, mert párom tuti kidobja őket ebből a házból. Még mindig meg van a régi házuk, szóval nem tudom, miről beszél. (Van egy sanda gyanúm, hogy magára akarja íratni a házat és mivel párom örökölné próbálja megutáltatni az apjával.) A mamájuk, aki építtette a házat is velük lakik, eredetileg az ő nevén volt, de anyós rávette apósomat, hogy írassa a saját nevére, mert a mama már bolond. (Nem az.)

Még egy sztori. Szintén kettesben maradtam vele és kb. a semmiből elkezdte páromat ócsárolni, hogy ő mekkora egy szrfszú kis bzi, meg undorító, dagadt, lusta, mint az anyja, alig várja, hogy eltakarodjon és ne az ő baja legyen, mert párom szándékosan megkeseríti az ő életét, mert nem bírja elfogadni anyjának. (Ilyen viselkedéssel nem is egyszerű mondjuk. :D) Én köpni nyelni nem tudtam, mert csak áradt belőle a sok szitok én meg csak ülök ott, hogy most ez mi? Gondolom azt akarta, hogy én leálljak vele vitatkozni vagy megutálom páromat és ne menjek többet hozzájuk és akkor páromnak megint nem lesz támasza. Lehet én képzelek bele túl sokat, de más ok nem jut az eszembe.

Ja még annyit, hogy többször is burkoltan ajánlgatta nekem az ő fiát, hogy mennyivel jobb a páromnál meg sokkal jobban illik hozzám. Őt mindig fényezte nekem, páromat meg mindig szidta. A fia meg kapott az alkalmon és többször is próbált magával elhívni kettesben programokra, mikor náluk voltam. Természetesen mindig elutasítottam. Egyszer hozzáért a combomhoz, de szerintem a tekintetemből leszűrhette még mielőtt megszólalhattam volna, hogy ha továbbra is 2 kezet szeretne akkor nagyon gyorsan elfelejti, amit akar, mert elég gyorsan eltűnt és utána már nem "érdeklődött" felőlem. :D

Ezek voltak régen. Mióta összeköltöztünk jobb a helyzet. Nem tud vitát szítani, de még így is alaposan fel tud húzni. Költözés után kiderült, hogy párom epilepsziás. A doki mondta, hogy kérdezzük meg a szülőket, hogy régen nem e volt vele hasonló gond és mikor lemeséltük neki a rohamot meg mindent elkezdett röhögni, hogy ez nem epilepszia, hanem párom álmában hányt és azt hittem rohamnak. (Ezt ő is látatlanba megmondta, de úgy röhögött, mintha egy tüsszentés miatt akartam volna mentőt hívni.) Utána nem fogta fel, hogy ez nem egy elmúlós betegség, mint egy megfázás. Múltkor szóba került párom betegsége, mikor az apjával telefonált erre beszól anyós a háttérből, hogy "mit kell túldramatizálni, majd elmúlik, kinövi még." Nemrég az egyik ismerősen gyerekéről is kiderült és rögtön mondta nekem, hogy úr isten ezt nem szabad annyiban hagyni, páromat is ki kell vizsgálni gépekkel, stb. Már több, mint fél éve túl van ezeken a vizsgálatokon és gyógyszert is szed, csak cseszett figyelni, mikor mondtuk. De csak fújja, hogy menni kell vele Pestre, nem szabad annyiban hagyni. De a fentebb leírtak után már ez a legkisebb bajunk. :D

Nálunk apósom alakít, bár korántsem ilyen durvákat, de én csak legyintek magamban.

Borzasztó hiú ember, 60 elmúlt, de a face profilképe az ami 40 éves korában készült, amikor mér cirka 30 kilóval könnyebb volt. Amikor a férjem elvitt bemutatni hozzá, mondta tegezzem, nekem egyből nem jött a számra, hogy szia, erre megsértődött.

Imád lelki terrort alkalmazni, őt nem szereti senki, nem megyünk hozzá, ki fogja őt gondozni, ha majd leesik a lábáról, szülőgondozás téma rendszeresen be van lebegtetve, nem tudom mit akar, hogy majd a menye pelenkázza?

De a tegnapi volt számomra az abszolút csúcs. Van a házunkban az egyik falon egy mágneses lap, arra tesszük fel a gyerekek ovis rajzait, fènykèpeket. Már kérdezte többször mièrt nincs róla kint kép, mikor a férjemről milyen sok van. Hozzáteszem anyósomról sincs kint kép (elváltak), anyámékról sem mègsem hisztiznek. Mondja a fèrjem, mi van??? A saját házamban, a saját családomról, felesègemről, rólam, gyerekekről még jó, hogy sok kép van kint.

Erre tegnap vendégség volt nálunk, itt volt mindenki mikor elmentek, valahogy erre a falra tévedt a tekintetem és látom egy cuki kis kép van kint apósról (valami húsz évvel ezelőtti igazolványkép), hangosan felröhögtem, mutatom férjemnek, csak szemét forgatta.