Nem bírom tovább elviselni a párom anyját, azt hiszi joga van mindenhez, mit tegyek?
A kezdetektől fogva nem kedvelem a párom anyját, de ez olyan szinten elfajult, hogy nem akarok a barátomhoz sem menni, ha otthon van az anyja. A párom anyja egy gonosz ember, de tényleg. Nagypofájú, beképzelt, öntelt, kivagyok mivagyok, önfényező, borzalmas.. Lételeme a veszekedés, a kötözkődés, azt hiszi mindenbe joga van belemagyarázni. El van szállva magától, mindig magával foglalkozik, játssza az agyát, folyamatosan ruhákat vásárol, de már annyi van neki hogy nem fér a házban sem..Véleménye lehet, de úgy gondolom nekem, mint a fia barátnőjének nem dirigálhat. Folyamatosan az alakomat leszólja, szerinte túl csontos a felsőtestem és hízzak mellre (mivan??😂), majd hozzátette, hogy emiatt haragszik rám. Semmirekellő lustának tart, mert egyetemre jártam, de hamar rájöttem, hogy a szak nem nekem való, és váltani szeretnék, így jelenleg nem járok suliba, persze ez változni fog, de ezt nem érti meg. Amikor még gimibe jártam, érettségiztem, nyelvvizsgáztam, jogsiztam nem ismertük egymást. Pont akkor találkoztunk amikor otthagytam az egyetemet, szerinte nem vagyok való semmire, semmit nem csinálok. Előjött azzal, hogy majd elküld dolgozni gyárba és nem lesz jó világ rám. (kérdem én, hogy fél éve sem ismer és milyen jogon ítélkezik ő fölöttem?) Aztán elkezdte szidni a szüleim, hogy ezt ők hogy engedhetik meg nekem, mert a helyükben már felpofozott volna..
Ezek mellett ha ott vagyok a páromnál, és a drága anyuka is otthon van, nem lehetünk a szobában kettesben különben ordít hogy lusták vagyunk, hanem ott kell ülnünk a konyhában és hallgatni azt ahogy szapul minket. Jóformán nem mehetünk sehova, nem csinálhatunk semmit ami az anyucikának nem tetszik. Ha el akarunk menni vacsizni egyet valahova, nem lehet mert ordít, hogy minek kell stb.. Ha eljön hozzám, vagy megyünk valahova, húzza a száját, majd nem sokkal később hívja a barátomat és üvölt a telefonba, hogy menjen haza stb.. Mindig csúnyán beszél, ocsmány stílusban, velem is párommal is. Már ott tartok, hogy félek odamenni, nem akarok soha többé találkozni vele. Barátomnak még nem beszéltem erről, bízva abban hogy javul a helyzet, de semmit nem változott. Neki fel sem tűnik ez, hiszen megszokta már, ebben él 19 éve (mindketten 19 évesek vagyunk). Gondoltam arra, hogy türtőztetem magam addig, amíg majd össze nem tudunk költözni, vagy arra hogy kitálalok a barátomnak az anyjával való érzéseimről. Itt attól félek, hogy vége lesz a kapcsolatunknak ha anyukával összeveszek és oda nem megyek, ő meg nem érti meg miért utálom az anyját. De akkor jobb ha ez kiderül hamar és legyen vége minél hamarabb, nem?
Ti mit tennétek? Nagyon imádom a párom, semmi probléma kettőnk közt, de itt az az átokfajzat anyuka.. 😞
válasza:Itt a legnagyobb probléma a pároddal van, aki szerint teljesen normális, ha az anyja így beszél veled/rólad, és nem áll ki melletted.
Hosszú távon sírás lesz a vége. Most gondold végig, hogy fog ez kinézni, ha együtt laktok, aztán lesz egy közös gyerek.
Akármilyen közhelyes: a pároddal együtt kapod a családját is. Tényleg egy ilyen anyóst akarsz, egy tejbetök férjjel?
válasza: válasza:
válasza:"Neki fel sem tűnik ez, hiszen megszokta már, ebben él 19 éve"
Nem, kincsem.
A párod egy konfliktuskerülő, nyámnyila puhap.ö.cs. Nem fog kiállni melletted, az lesz a reakciója, hogy "ne foglalkozz anyámmal", de ez nem megoldható, mert ugye egyfolytában cseszeget.
Én is azt mondom, hagyd ott.
Egyébként ő dolgozik? Beszélgettetek összeköltözésről, mármint anyukától el? (Tudom, nem túl régi kapcs.)
válasza:Tök mindegy az anyós mit lát, nem neki kell eltartani a kérdezőt, hanem a szülőknek. Ki tudnám fejteni elég hosszan a véleményem, de semmi kedvem mert egyrészt felesleges lenne, másfelől meg amúgy sem értenél vele egyet.
Egy valamit szerintem a lelked mélyén te is sejtesz: az a pasi, akit 19 évesen így terrorizálhat az anyja, az egy lúzer, szerencsétlen egysejtű. Egy percig sem viselném el egyiket sem.
Tálalj ki. De ne veszekedj mert akkor te leszel a rossz.. szépen ird össze hogy mik zavarnak hogy mikor ott az alkalom konkrétumokat tudj mondani.
De! Ha ezt nem veszi eszre a párod és nem is zavarja hogy veled csunyán beszél az anyja az elég nagy probléma. Ne hagyd magad! Miutan kitálaltál, és a párod továbbra sem tesz semmit az ügyben lépj le -mig tudsz!!
válasza:Szerintem beszélj először pároddal négy szem közt, mondd el neki, hogy mi zavar. Szerintem, ha normális akkor meg fogja érteni, hogy attól, mert ő ebben élt még nem ez a normális.
Az én "anyósjelöltem" is hasonló volt. Igaz nálunk a fő gond az, hogy párom mostohaanyja, utálja páromat. Mikor kettesben maradtam vele rögtön szidni kezdte nekem a páromat, de úgy, hogy én először köpni nyelni nem tudtam. Konkrétan minden "szrfszú kis köcsög bzinak" elhordta. Folyton azzal szekálta, hogy milyen trehány, lusta, undorító, mint az anyja. Engem nem szidott (legalább is nyíltan a szemembe és a párom előtt nem, de másoknak tuti :D). Mi még akkor kiskorúak voltunk, de párom is látta, hogy ez nagyon nem normális. Mindenért ő volt elővéve, minden az ő hibája volt, bármit csinált felfújta és addig csavargatta még vitát nem tudott vele szítani párom és az apja között. (Pl. átkutatta a szobáját, zsebeit, szemetét és ha talált mondjuk egy régi buszjegyet, amit én vettem, csak a kabátomban maradt és most dobtam ki akkor az apjának úgy állította be, hogy a párom kitudja hova szökdösik el otthonról.) Én elmondtam neki, hogy miket mond nekem, ő se akart tovább otthon lakni, mint muszáj ezért mihelyt nagykorúak lettünk és végeztünk a sulival összeköltöztünk albérletbe. A mostohaanyjának nem szóltunk, hogy ilyet tervezünk, egyszerűen elengedtük a fülünk mellett a hülyeségeit, bár nem volt könnyű (ha belemegyek a hülyeségébe és leállok vele veszekedni csak magunkkal csesztem volna ki, de főleg párommal). Szépen kerestünk lakást és mikor már minden fix volt bejelentette otthon, hogy 2 hónap múlva végez a sulival és költözik. Persze körbe lettünk röhögve meg mindig az volt a téma, hogy mi mennyire éretlen idióták vagyunk, meg úgyse boldogulunk majd, úgyhogy ne is vigyen sok cuccot. (Ennek már több, mint másfél éve.) Mikor párom költözött elköszönéskor megjegyezte, hogy ha jönni akar telefonáljon ide, mert ezentúl zárni fogják a lakást. (Páromnak addig se volt hozzá kulcsa, amég ott lakott szóval ez nem volt újdonság.) Pár hét múlva már át is alakították a szobáját.
Itt elsősorban a párodnak kell észrevenni, hogy ez nem normális és vagy kiáll magáért és érted, vagy ha nem akar plusz konfliktust akkor elengedi a füle mellett közben meg már keresi is az albérleteket, hogy anyukának már csak be kelljen jelenteni. Mindenképp mond el a párodnak, hogy mit gondolsz, mert akkor hiába költöztök össze a probléma megmarad.
válasza: válasza:Magad is leírtad, hogy "nem bírod tovább elviselni".
Nem is kell, lépj tovább. Nem vagytok egymáshoz valók, kár az időért.
Akarsz ilyen kislányt, ha véletlenül együtt maradtok és családot alapítotok? Na látod.
Az nem elég, ha imádod a párod, a családjával együtt kell elfogadnod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!