Miért "kell" elviselni?
Ha tényleg egy rosszindulató emberről van szó akkor miért kell egy életen át tűrni és elviselni?
Értem én, hogy felneveli a párunkat, de ettől függetlenül folyton aláz, beszól és már szinte migrénes fejfájást kap tőle az ember akkor miért?
Ha nem a párunk anyja lenne sok esetben nagy ívben elkerülnénk az ilyen embert, de mivel az, ezért egy egész életen át szenvedjük és mosolyogjunk? Lehet ezt egyáltalán csinálni?
Részben az itt olvasottak részben saját tapasztalat miatt kérdezem.
Nem vitát akarok, csak tényleg nem értem, hogy ha valaki rosszul bánik a másik emberrel akkor csak mert ő "rokon" kötelesek vagyunk egy életen át szenvedni miatta?
Van, aki a saját szüleiről nem tud elszakadni felnőttként sem, bármilyen szörnyű is, mert "mégiscsak az anyám/apám"...
Na akkor?
Egyáltalán nem "kell", pl. a párod anyját kikerülöd, nem hívod el, nem mész hozzá.
Kérdés, hogy a párod mit szól ehhez? Vajon így látja ő is?
Meg kéne érteni egyszer és mindenkorra:
Párválasztáskor NEM EGY EMBERT VÁLASZTASZ. Annak az embernek van családja akik hozzá tartoznak ha tetszik neked ha nem. Ha nem tetszik neked, akkor nem őt választod. Mit nem lehet ezen felfogni, hogy amikor valaki egy párt választ magának, akkor becsatlakozik egy másik családba. Ismerkedéskor hamar kiderül, hogy a választott fél hogyan viszonyul a saját családjához, anyjához. Ha ő jó kapcsolatban van vele és így is kíván maradni, akkor igen, neked egy életen át mosolyognod kell, mert ezt a családot választottad. Ha nincs jóban az anyjával és a kedvedért hajlandó konfrontálódni, esetleg a kapcsolatot megszakítani, akkor nem kell mosolyognod mert a párod megoldotta a kérdést. A sok anyós-meny probléma onnan indul, hogy nem képesek az emberek felfogni, hogy azért mert ő szerelmes és neki az az ember KELL, ahhoz tartozik még kiegészítő amit nem lehet csak úgy lecsatolni.
Természetesen nem a szélsőségekre gondoltam amikor nála laknak és szinte a bugyijukat is az anyós mossa. Akkor persze, hogy más a szitu.
És nem is arra, hogy egyszerűen nem szimpatikus. Itt konkrétan a rosszakaró emberekről beszélek. Nem kell mindenkinek szimpatikusnak lennie egymásnak, de bántani se. Itt akár lehet az anyós is a szenvedő fél nem azt mondom, hogy a fiatal pár maga a tökéletesség. De azért valljuk be az a ritkább amikor nem az anyós aki kötekedik.
Utolsó: értem, hogy nem csak párt választok, de akkor az anyós/após is megérthetné, hogy ha a gyereke párjának el kell fogadnia (a hozott családott) akkor bizony nekik is be kell fogadni a választott párt. Oda-vissza kéne működnie, nem?
De, természetesen oda-vissza érvényes a dolog. a család is ,,dönt" arról, hogy befogad-e valakit vagy nem.
Ha az anyós ellenséges, akkor nem fogadott be. Nem csak a te privilégiumod dönteni, hogy betársulsz-e egy családba, nekik is joguk van dönteni, hogy szeretnének-e köreikben látni téged vagy nem. Ha mindkét oldal elfogadja a másikat akkor működik a dolog, de ha az egyik félnek nem szimpatikus a másik, akkor az nem fog működni, kivéve ha a férj a feleséget választja és a döntése mellett ki is áll. Ha nem, akkor egy életen át tartó marakodás lesz, vagy egyszerűen amit írtál, hogy kénytelen vagy mosolyogva tűrni.
Ebben az esetben nem kell elviselni ezt. Nálunk nem olyan rossz a helyzet, anyósom csak akkor szólogat be, ha ketten vagyunk, tehát nem maradok vele kettesben.
Viszont ha az történne, mint itt néhány kérdezővel, hogy anyós számonkéri, kiabál vele, beleszól a gyereknevelésbe, trágár szavakkal illeti, akkor megszakítanám vele a kapcsolatot, és egyáltalán nem hatna meg, hogy ő nevelte fel a páromat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!