Hogyan kezeljem ezeket az elvárásokat?

6 éve vagyunk együtt, 31-33 évesek (én vagyok a nő). 3 éve együtt is élünk. A párom szülei elváltak, de ugyazon a településen élnek, ahol mi. Az én édesanyám az ország másik végében. Apukám már nem él, testvérem nincs (a páromnak van).

Problémák: 1. A szülei utálják egymást, a válás óta nem is találkoztak. Mindkét fél elvárja a páromtól, hogy rendszeresen látogassuk őket. Viszont ha az anyukája rájön, hogy voltunk az édesapjánál, folyamatosan szid bennünket, és őt is. Egyszerűen nem tudja elviselni, hogy a párom tartja a kapcsolatot az apukájával. (iszonyúan gyűlölik egymást még mindig, és ennek sajnos mi is isszuk a levét.)

2. Én 2. éve egyetemre járok munka mellett. Nem én akartam menni, hanem a munkáltató küldött. Ha nem járnék, kirúgnának. Lett egy másod állásom is, amit kötelező volt elfogadnom, de jól is jön a plusz pénz. Ez azt jelenti, hogy minden hétvégén tanulnom kell, és/ vagy dolgoznom (a másodállásból adódóan is). Szabadidőm szinte nulla. Ami van kevés, vagy a párommal töltöm (hétvégén 1-2 óra), vagy haza utazom a saját édesanyámhoz. A párom szülei viszont sorozatban bombáznak azzal (fél napos, vagy egész napos hétvégi program ötletek), hol egyik, hol másik, hogy milyen programra menjünk velük. De nem tudok, mert akkor a saját dolgom nincs meg. Egyszerűen nem értik meg, mi az, hogy nekem nem szabadok a hétvégéim. Apukája már vérig is sértődött rám emiatt. (Mi az, hogy én minden hétvégén beadandókat írok, vagy dolgozok - nem, mintha lenne más választásom.)

3. Anyukám messze él tőlünk, egyedül (szülei, férje nem élnek, testvérem nincs.) Táppénzen van majdnem egy éve egy rosszul sikerült műtét után. Tehát sajnos beteg is. Karácsony mindig futkosás volt, kinél legyünk éppen. Az eddigi 5 évben mindig a párom anyukájánál volt a 24. Utána mentünk az én anyukámhoz. De akkor még élt a nagymamám, így anyu sem volt egyedül 24-én. Most viszont szeretném, ha az én anyukámnál lennénk 24-én (nem akarom, hogy egyedül legyen, de más okból is). Párom anyukáját előtte, 23.-ra akartuk meghívni ünnepelni. Ő ezen akadt ki. Hogy ő bizony nem jön, mert az előtte egy nappal még nem ünnep, és megérdemli, hogy vele legyünk, hozzánk mehetünk 25-én is. Ezzel én úgy vagyok, hogy 1. felnőtt emberek vagyunk, mindenki oda megy, ahova akar. 2. szerintem az se lenne baj, ha 24-én csak a párommal ketten lennénk. 3. ha 5 évig nála voltunk, most az is korrekt lenne, ha ezt megfordítanánk. 4. anyu egyedül van, a párom anyukájának viszont itt van a lánya is, és az édesanyja. Én biztosan haza utazom most 24.-re, és a párom is velem fog jönni. Már előre tudom, hogy anyukája ezért hatalmas cirkuszt fog rendezni.

Kérdés: hogy lehetne ezt kezelni, hogy a saját határaimat is meg tudjam tartani, és a párom családja se balhézzon folyton?