Hogy kezeljem ezt?
Van egy lassan 5 hetes gyermekem . Édesanyám eljött a 3. héten unokázni , segíteni... A probléma a következő :
Véleménye szerint agyon etetem a gyereket (3-4 óránként előírt adagot kap) , minden másfél órában adjak neki teát, ha csak megnyekken rögtön fel kell venni mert itthon vagyok a nap 24 órájában ez a dolgom .. Minden szar amit mi csinálunk a férjemmel az ő szemében . Amíg itt volt és én véletlen wcn voltam vagy zuhanyoztam vagy bármilyen más okból nem tudtam csinálni a tápszert és ő etette mindig kevesebbet adott neki , volt amikor teát tápszer helyett mert hogy még biztos nem éhes nem szabad egyen ilyen sokat mert kitágul a gyomra .. Ezt én is és a férjem is meguntuk és megkértük szépen hogy ezeket sürgősen fejezze be . Még jobban eldurvult . Csúnyán össze vesztem vele amire ő le sz*r anyázott engem , a férjem ezt hallva le teremtette .. Rá 2 napra haza ment és most rettenetesen fúj a férjemre (ami nem izgat ) . Na azóta telefonon osztja az észt , hiába mondtam hogy ezt a gyereknevelés témát jegeljük az én gyerekem ő már fel nevelte az övét most én jövök , a válasza hogy a gyerek is az ő fia .. Ilyeneket mondd mikor gügyög a gyereknek hogy "kisfiam, anya szíve " mintha tényleg ő lenne az anyja . Mióta haza ment a gyerek folyamatosan hisztis csak kézben van el én meg kezdek kikészülni , mert mikor itt volt folyamatosan kézbe tartotta na de nekem van dolgom , most még oké hogy pici de ha ezt hosszú távon folytatja mikor 10 kg lesz akkor is kézben kell tartanom egész nap ?! És ezt nem érti meg anyám . Jövő hónapban haza látogatunk de már előre mondja hogy ő amíg ott van nem fogja hagyni hogy a gyerek sírjon , ja és ne vigyünk utazó baba ágyat majd vele alszik a szobába ! :/ Annyira rossz érzés hogy attól kell félnem hogy a saját anyám éheztetné a gyerekem meg tele tömné teával .. A kérdésem az hogy mit csináljak ? Azért csak az édesanyám nem akarok vele veszekedni még egyszer .. De ezt se hagyhatom a gyerekemről van szó akit nekem kell védenem . Válaszaitokat előre is köszönöm !
Először is próbálj megnyugodni. Nemrégen szültél, még nem állt helyre a hormonrendszered, még nem rázódtál bele az anyaszerepbe, a gyerek folyton sír, kialvatlan és ideges vagy. Nem kell mindent az anyukádra vizionálnod.
Azt írtad, három hetes volt a gyerek, amikor nálatok volt, rá két napra hazament.
Szerinted most öthetesen, két héttel később még mindig amiatt sír a babád, mert anyukád 'elrontotta'???
Van egy gyereked, ideje, hogy kialakíts egy napirendet, hogy konzultálj a védőnővel, mennyi az evésigénye a gyereknek, és kialakítani valamiféle következetességet a pici körül. Ha az elmúlt hét hétben folyamatosan a kezedben volt, akkor igenis te szoktattad rá.
Nem másokra kell áthárítani a problémákat.
Bemásoltam amit a második válaszoló írt és elküldtem neki .
Plusz beszéltem nagymamámmal , és ő megkérdezte tőle hogy neki hogy esett mikor anno bele magyaráztak a nevelésébe , megkérdőjelezték az anyaságát ... Felhívott és bocsánatot kért tőlem is és a férjemtől is. Anyám 43 éves nem egy begyöpösödött mama nem tudom mi ütött belé . Remelem tartja a szavát mert ellenkező esetben fájdalmas búcsút veszek tőle . Köszönöm szépen mindenkinek !
Azért tisztázzunk valamit:egy pár hetes gyereket nem lehet "felkapatni".Ez hülyeség.Nekem két gyerekem van, az első tipikusan az eszik-alszik típus,ha ébren volt is szépen elnézelődött egyedül.Büszke is voltam magamra hogy milyen jól nevelem.
A másodikkal is ugyanúgy csináltam mindent,ennek ellenére csak kézben volt el.Ha letettük ordított.Ez kb öt hónapos koráig tartott aztán fokozatosan elhagyta és ő is önállóan elvolt egyre több ideig.Minden gyerek más és más.De!!!nem hagytam sírni.Nehéz volt sok türelem kellett hozzá de vége lett.
Anyáddal a határokat pedig neked kell megszabni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!