Féltékeny anyós? Hagyjam rá? Hogyan kezeljem?
Én 24éves vagyok, a párom pedig 30.
Lassan 2éve vagyunk együtt, és az anyjával egyre nehezebben jövök ki. Tudni kell,hogy a párom szülei elváltak, és mi még nem élünk együtt a pasimmal, de most tervezünk közös lakást vagy házat venni. A szülei pedig elváltak, az anyukája egyedül él egy lakásban.
Hiába próbálok türelemmel és megértéssel lenni felé, egyszerűen nem tudom miért változott ilyesmi irányba.
ALapvetően a kapcsolatunk eleje óta szeretjük egymást.
Soha egy rossz szót nem mondott rám, ha ebéd van nála mindig áthív, kedves stb.
A kapcsolatunk elején, kb. havonta 1x vagy2havonta 1x volt nála ebéd, ahova hívta a páromat, a másik fiát (ugye a párom öccse) és engem.
De most hogy a pasimmal tervezzük a közös házat, egyre több a közös ebé.
Számomra kicsit olyan, mintha az anyja féltékeny lenne, és így akarna a középpontban maradni.
A fiúk átmennek hozzá, mert persze ebéd..meg csak az anyjuk...de tegnap is ott voltunk. És nekem az már sok,hogy folyton a 2fián lóg..."így raktam nektek vacsit...drágáim tegyétek a hűtőbe..." mindent a szájukba rág...
pERSZE KEDVES, HISZ HA MARADT AZ EBÉDBŐL NE DOBJA KI...ALAP HOGY ODAADJA A FIÚKNAK.
De engem ez annyira taszít.
Nem akartam szóvá tenni a páromnak, így inkább bújással és öleléssel magamra vontam a figyelmét.
Így kizökkent ebből az "anyucis körülugrálásból" és velem foglalkozott. Erre az anyja megsértődött, és előadta magát,elkezdett hangosabban és ingerültebben beszélgetni...mindenképpen középpontba akart kerülni.
Nem az zavar,hogy az anyukájuk kedves és törődik velük, hanem az hogy szabályosan ráakaszkodik a 2fiúra, és mostanában ha valami nem úgy van ahogy ő akarja akkor megsértődik.
Ugye a párommal még külön lakunk, így anyuci még kiélheti a "jaj kisfiam rakok neked az ebédből,vidd haza"-de ha összeköltözünk akkor ez nyilván megszűnik.
Nem akarok undok lenni, mert nem akarom kizárni az életünkből, de szeretnék egy egészséges távolságot majd vele.
Én nem akarom,hogy késöbb ha lesz házunk vagy gyerek...beleszóljon az életünkbe...
és hozzáteszem,hogy ha nem megyek én is a közös ebédre, akkor megsértődik és én vagyok a különc...de elegem van abból,hogy egyre sűrübb a KÖTELEZŐ ebéd nála..már 2hetente simán van...eddig havonta volt.
És tudom,hogy a párom szereti az anyját,és tudom,hogy neki kellene lkeállítania, de meg vitát sem akarok azzzal hogy szídom az anyját.. de ha szóvá teszem hogy az anyja mostanában olyan minta fújna rám, akkor én vagyok a paranoiás...
Pedig annak ellenére hogy szeret, tutira féltékeny
És én ezt nm tudom hogyan kezelni.
Ráadásul a páromat (ő az idősebb fiú) jobban szereti, mint az öcsikét...és tudom,hogy örül hogy velem jár...de mostanában ha lát minket ölelkezni odébb zavar minket meg ilyenek...
Undorító
Nem akartam szóvá tenni a páromnak, így inkább bújással és öleléssel magamra vontam a figyelmét.
Így kizökkent ebből az "anyucis körülugrálásból" és velem foglalkozott.
Te sem vagy jobb anyosodnal!
Tegnap is eves volt nala. Es meg este 8kor is ott voltunk.
Annyira elegem volt mar. Amikor mondta a pasim hogy oke mi lelepunk mert egyutt is lennenk meg en holnap melozok akkor megsertodott tisztan lattam rajta.
Ha meg mondom en vagyok a paranoias...mert a parom szerint az anyja semmiben sem valtozott es nem akarja hogy rosszban legyek vele.
De egyre jobban utalok hozza menni...utalom azveroltetett modorat pedig eddig kedvesebb volt...utalom higyha olelem a paromat akkor odajon neki puszit adni...
Ha velem van akkor elhivja beszelgetni...eddig nem volt ilyen.
Meg eszrevettem h gunyosan oltogat....ezt sem ertem.
Bem akarok harcolni mert a parom eleteben 2kulon poziciot oltunk ve. Es ha harcolok akkor csak en jovetek ki vesztesen.
De mit tegyek??? Anyuci nagyon a kozeppontban van...betegesen
Nem, te sokkal rosszabb vagy az anyósodnál. Ő egyedül maradt, csak a fiai vannak, ez a kis öröme, hogy 2 hetente együtt ebédelnek és csomagolhat nekik ételt. Veled is végig kedves volt, befogadott a családba, etetett, itatott. Te meg odamész hozzájuk, és az orruk előtt rámászol a párodra és ölelgeted meg csókolgatod, amikor éppen beszélgetne az anyjával. Te normális vagy, ne haragudj? Én elhánynám magam tőled, a házból meg páros lábbal rúgnálak ki, ha ilyen gusztustalanul viselkednél.
Ha te úgy akarsz élni, hogy gyakorlatilag kizárod az életetekből a párod anyukáját, akkor legyen előttük is ilyen nagy a szád, és a legközelebbi családi ebéden szépen mondd meg, hogy te nem akarsz gyakran oda járni, mert féltékeny vagy az anyósra. Aztán majd ők eldöntik, hogy mit szólnak hozzá.
Nehogy már te szabályozd be, hogy a párod mikor ebédel a családjával... Te szivola.
Ezekkel a játszmákkal ajánlom hogy vigyázz, mert nőt bárhonnan kerít az ember, anyja mindnekinek csak egy van ;)
Egyébként a leírásod alapján (Már tíz sortól irritálsz) anyósodnak van igaza.
miért az normális,hogy a mama ennyire eröltetetten pedáloz, most hogy tervezzük a komolyabb közös életet?
Könyörgöm, a SZERELMEM 30ÉVES, az öccse meg 25.
Igazán leoldódhatna már mndkét felnőtt fiáról, mert ez igenis beteges.
És gyerekes az,hogy ha látja hogy nevetünk vagy éppen átkaroljuk egymáSt (mert szerelmesek vagyunk és ez a NORMÁLIS TESTI KONTAKT)AKKOR NEKI EGYBŐL BELE KELL MÁSZNIA A FEJÜNKBE.
éRDEKES AZ ÉN SZÜLEIM EZT SOHA SEM TETTÉK SZÓVÁ, PEDIG ŐK KONZERVATÍVABBAK.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!