Nagyon bunkó voltam?

Hétvégén elutaztunk. Induláskor elmentünk bevásárolni (ott vettünk kaját, amit meg is ettünk), utána a párom szüleinek a tanyájára, mert múltkor ott felejtett valamit, a szülei éppen lementek, így vártak ránk. Előző napon szólt nekik délre érünk oda. Kb. 11 kor indultunk el. Csörgött a telefon, anyuka kérdezi mikor érünk oda. Már ettől kicsit ideges lettem, miért kell hívogatnia, időre megyünk, nem is késünk. Oda értünk, és látom anyós palacsintát készít. Pont akkor kezdte el sütni. Azt akarta maradjunk és együk meg. (tudta hogy nem tudunk maradni). Elmentem a mosdóra, mikor megyek vissza, anyuka kérdezi elvisszük-e a palacsintatésztát, beleteszi üvegbe. Párom is, hogy vigyük el. ( előtte szóltam neki hétvégén ezt szeretnék csinálni). Na ekkor felemeltem a hangom, nekem mind1 már, de megbeszéltük holnapután ezt csinálok, de tudod mit, akkor csomagoljátok be. Mikor ezt mondtam már hátat fordítottam és kimentem. Ja igen, meg hogy miért nem eszek belőle? Előtte fél órával korábban ettem. Aztán anyós, hogy neki nincsen kedve megcsinálni, csak miattunk kezdte el. Meg hogy óh, tudta hogy meg kellett volna kérdezni, nem kell elvinnünk, úgyse lett jó. Végül megkérdezte a férjét, hogy eszik-e belőle. Ő meg kapásból hogy igen, megeszi mindet ha kell. (az elején nem is gondolt arra hogy a férjének esetleg kell-e belőle). Végül nem vittük el, de kicsit felhúzott ezzel, nem ez volt az első ilyen.