Miért utál ennyire anyósom?

A helyzet a következő:

5 éve vagyok együtt a fiával, van egy kislányunk, és várjuk a kistesót is.

2,5 éve tartoztunk nekik 50ezerrel, és mivel később adtuk meg, le lettünk hordva mindennek,

már telefonban kiabált hogy máris jelleggel vigyük a pénzt. Hozzáteszem gazdagok.

Ekkor voltam várandós a kislányunkkal.

Mivel ilyen csúnyán tett, mondtam neki, hogy normálisan is lehetett volna, nem kellett volna az én anyámmal is úgy beszélnie mint a kutyával, így ha nem vagyunk szimpatikusak nyugodtan el lehet kerülni és békénhagyni.

Itt megromlott a kapcsolat, nem vett részt a terhességben, nem keresett mikor megszületett az unokája.

Mi vittük le 2-3 hónaposan hogy ugyan nesze te szívtelen genya, itt van a gyönyörűséges unokád. Soha nem felejtem el, rá se nézett a gyerekre, de valamiért mégis ott maradtunk, és megint jóba lettünk.

Tudni kell azt is, hogy hozzám egy árva szót nem szólt soha, meg nem kínált semmivel.

Tehát mikor hétvégente lementünk én 2 órán át ültem csendben.

Most jövök a jelenbe.

Tegnap lementünk, mert névnapozás volt.

Ott volt az egész család,

Voltunk vagy 15en.

Bement a gyerekem a nappaliba,(ahol ő dolgozik)

állok, beszélgetek, erre rámordít hogy héhéhé nagyon gyorsan hozzad ki a gyereket mert a papírjam ott vannak szanaszét.

Persze, kihozom, nincs is ezzel baj, csak a hangnem.

Ott mindenki előtt. Már akkor férjem meg a mamája néztek rám, hogy látták szarul esett.

Kivittem a gyereket az udvarra, anyós hozta ki a tányérokat, mondom kinyitom a szúnyogháló ajtót megtartom neki.

Erre megint rámförmed, tiszta flegmán meg hangosan, hogy héé csukjuk, mert mennek a legyek be, kozben kikerekedett szemmel nézett rám.

Mellesleg a család egyik tagja sem kérdezte meg, hogy vagyok, vagy hogy fejlődik a baba, pedig már 33 hetes vagyok.

Ki tudja miket mond nekik a hátunk mögött rólam.

Mikor rámkiabált újra bebőgtem, és mondtam férjemnek hogy ez nekem sok mostmár, nem rántott ő a seggéből engem. Ha 5év alatt nem sikerült elfogadnia valszeg már sohasem fog. Kimentem a kapun és köszönés nélkül beültem a kocsiba, férjem meg elvitt anyumhoz, nála mêgjobban kibőgtem magam.

Férjem visszament a gyerekért, és mindenki előtt megkérdezte az anyját miért beszél így velem.

A válasz az volt, hogy ha nem értem, akkor sajnálja.

Felkapta férjem a gyereket és elhozta, hogy ő is sajnálja.

Ez volt az első eset hogy kiállt mellettem, pedig sokszor voltam már cseszegetve.

Olyan is volt, hogy megkértük vigyázzon már a gyerekre mert a bankba kell mennem, a válasz az volt, ő is megoldotta két gyerekkel, akkor nekem is meg kell.

Miért ilyen?

Az unokáját amúgy látszólag szereti, mert foglalkozott vele, csak velem volt mindig bunkó.

Azt tudni kell róla, hogy nagyon hangulatember, 5mp alatt képes ingadozni.

Férjem az apukáját nem nagyon ismeri, mert kedves anyós férjes hapira mászott rá, és abból lett az én férjem. :D

Van két kisebb testvére, kiskorúak, ők mindent megkapnak, csak férjemmel nélkülözik ennyire, mintha nem is a fia lenne.

Eddig csak azért húztam be fülem farkam, mert csak az anyukája, én nem mondhatom meg tartsa e vele a kapcsolatot vagy nem. De mostmár megváltozott a véleményem.