Utál az anyósom, hogy lehet ezt elviselni?

Minden rendben volt, de már vagy két hónapja megváltozott, amióta megint jóban van egy barátnőjével, aki már egyszer majdnem tönkre tette a házasságát, de ezt persze nem veszi észre. Nagyon durva dolgokkal kritizál, de mindent a hátam mögött. Bele se férne ebbe az oldalba mennyi rossz dologgal illet, ok nélkül és komolyan ok nélkül. Pl szerinte a páromnak miattam fáj a háta, mert mielőtt összejöttünk nem fájt...szerinte azért öltöztem csinosan szilveszterkor, hogy elhódítsam párom apját...vallásosak vagyunk, a csinos egy térdig érő fekete szoknyát, egy piros felsőt és egy fekete blézert jelent. Az apjával nem is beszéltem, csak társadágban és a páromnak akartam tetszeni. Emelett szerinte a páromnak egy fajta belivel kellene lennie, mert egy ázsiai nő, mint a párom, tud főzni, takarítani, gondoskodik apárjától, későn fekszik, korán kel, dolgozik, inteligens, tanult. Amikor ezt elmondta a párom nagyon kiborultam, mert az anyja ezek szerinte egy semmi vagyok. Nagyon házias vagyok, gondoskodó, dolgozom és vannak terveim. Tény a munkámat annyira nem szeretem, de azon vagyok hogy másikat találjak, de ez nem egyszerű, külföldön dolgozom. Sok veszteség ért az elmúlt 2 évben és plusz ez a sok sérelem...minden nap fáj a fejem, hullik a hajam, sokat sírok, sokat fogyok és legutóbb az anyja emiatt is megszólt a háta mögött, mert szerinte gyenge vagyok és egy kapcsolatban erősnek és függetlennek kellene lennem, nem depressziósat játszani. Az anyja nem tudja hogy a párom mindent elmond nekem, nem akarom hogy ez is veszekedés tárgya legyen. Párommal elszeretnék költözni egy másik országba. Az anyja szerint nélkülem kellene mennie és mielőtt elvenne, egyedül kellene nyaralni mennie, élményekkel gazdagodnia, mert szerinte házasság után minden megváltozik. Szerinte váratnia kellene legalább 3 évig hogy vele maradok e. Mondja ezt könnyedén ugy, hogy már vannak gyerekei. Én 32 éves vagyok, családra vágyom, azt akarom hogy legalább édesapám megéljen egy unokát. Úgy érzem egy kis hülye gyerekként kezel az anyja és bármit teszek vagy mondok, durva és rendkívül sértő véleményt alkot. Nagyon magam alatt vagyok, soha nem bántott ennyire senki. A családom otthon aggódik, pedig csak töredékét tudják az egésznek. Párom szeret, de tiszteli az anyjat, szerinte viszont nem kellene magamra vennem. Képtelen vagyok nem magamra venni, érzékeny vagyok. Tudom hogy ezt nekem kell megoldanom de jól esne mások véleménye. Köszönöm hogy elolvastátok.