Jogos lenne a számonkérés?
Sziasztok! A helyzet a következő: párommal az ő szüleinél lakunk, de már nagyon szeretnénk külön költözni. Párom ezért külföldön dolgozik. Először az én szüleimről: segítőkészek, de kis lakásban laknak, sok hitelük van még, de minden hónapban félre tesznek egy keveset nekünk, hogy majd tudjanak kicsivel segíteni. Párom szülei: nincs hitelük, új építésű, hatalmas ház. Most eladták a másik házukat, amit párom gondozott és én hirdettem, alapból szívesen segítettem, de azt mondták, ha eladják, fognak kicsit segíteni. Ígérték nekem is, mindenki előtt mondták. Most annyit mondott párom kérdésére após, hogy: annyit ad majd, amennyit az én szüleim... Azóta fel sem hozták, nem akarnak segíteni. Úgy viselkednek, mintha nem lenne semmijük. Látják, hogy szenvedünk, én is tisztességesen dolgozom. Mindent megteszünk, részemről nem elvárás, hogy nekik segíteni kéne, de párom csinál meg mindent a ház körül, és látszik, hogy rosszul esik neki. A lényeg: mivel az én szemembe mondta anyósom, ha segítünk nekik, ők is segíteni fognak, most jogosan kérdezhetek rá, mire számíthatunk akkor, vagy ez csak páromra és rájuk tartozik?
Bocsánat, ha hosszú lett!
Köszönöm!
27 N
válasza:1. Megígérték, hogy segítenek, mégsem teszik? Ő dolguk. A kérdés annyi lett volna, rákérdezhetek-e, hogy akkor igen vagy nem.
2. Mindent megteszünk párommal, soha, semmilyen segítséget nem kértünk, se szüleimtől, se az ő szüleitől. Soha nem úgy álltunk hozzá, ha nem ajánlják fel, nem jutna eszembe megkérdezni.
3. Nem a nyakukra költöztünk, ez egy kényszermegoldás. Részemről mentem volna albérletbe. Nem vagyok áldozat, de az sem, aminek ti tituláltok.
A kérdésre pedig senki sem válaszolt szinte. De azért köszönök minden hozzászólást.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Kedves utolsó. Teljesen félreérted. Nem mondtam, hogy utálnak, jó a viszonyunk. Utoljára leírom: felajánlották kb. 1 éve a segítségüket, most pedig nem jött szóba, hogy már meglenne a lehetősége. A kérdés csupán arra vonatkozott, ÉN megkérdezhetem-e. Leírtátok többen, hogy nem, én is így gondoltam.
Aki azt írta, hazugság, nem, nem hazugság. Nem kértük.
válasza:Te semmiképp se kérdezz rá. Mindenki a maga szüleit kérdezze és úgy, hogy a párja nincs jelen.
De mondok valamit!
Akármit ígérnek a párod szülei, óvatosan kezeljétek az ígéretet. Az eddigiekből nekem úgy tűnik, hogy leginkább semennyit sem akarnak adni, csak ezt ők se szívesen mondanák a szemetekbe. Épp ezért lehetséges a hitegetés, de vigyázzatok, nehogy egy lakás lefoglalózása után derüljön ki, hogy mégsem tudjátok megvenni, mert párod szülei visszavonják az ígéretüket.
Szerintem húzzatok el jó messzire a párod szüleitől, tartsák rendben ők a bazi nagy házukat, ha már egyszer ilyen a hozzáállásuk.
Egyébként teljesen természetesnek gondolom, hogy az ember lehetőség szerint segíti a gyerekeit lakáshoz jutni. Én a helyükben pl. az eladott ház árát simán odaadtam volna nektek, ill. ha több gyerekem lenne, akkor egyenlően elosztanám közöttük. Max. annyit kérnék (csak kérnék, nem feltételként szabnám), hogy amennyi pénzt mi adtunk a lakásotokba, legalább annyi arányú tulajdonjoga legyen a mi gyerekünknek abban a lakásban. Hogyha netán széjjelmentek, akkor amit mi adtunk, az a mi gyerekünké maradjon.
Egyébként így végiggondolva, lehet, hogy direkt azért nehezítik az önálló lakhatásotokat, mert ha elköltöztök, nekik kell az egész bazi nagy házat, kertet rendbe tartani, rezsijét fizetni stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!