Van elrettentő történeted, mi történt mikor anyósodékhoz odaköltöztél?

11-esnek!

Komolyan veszed a pontozgatást?

Semmi jelentősége.

Van. Ezt egy másik kérdéshez írtam kommentnek, de jól passzol ide (kicsit kiegészítettem):

"Mikor összejöttünk, anyuka azzal kezdte páromnak, hogy majd miből fog nekem cuccokat venni, miből hív meg ide-oda stb. Jó kezdés, nem? Ott eléggé a pénz körül forgott minden. Párom fizetésének a 80%-át elvette (lakbér és kajapénz néven), de még azt a keveset ami megmaradt páromnak is számonkérte rajta, hogy hová lett. Aztán később elkövettem azt az orbitálisan nagy hibát, hogy egy családi balhé miatt odaköltöztem anyósjelölthöz. Rövid időn belül átláttam mi megy ott, anyuka ki sem mozdul "mert fáj a lába" a fia ment mindenért, bevásárlásokkor rendszeresen balhézott, mert nem annyi pénz fogyott amennyit ő eltervezett (Évek óta nem jár boltba, nincs tisztában az árakkal). Engem is sokszor elküldött magának ruháért, fehérneműért (enyhén kínos, hogy te veszel bugyit az anyósjelöltednek....) aztán rendre hisztizett egy sort mikor hazaértem, mert hogy nem ilyet kellett volna venni.

Rendszeresen dobálta ki a spejzból a lejárt ételeket, mert összegyűjtött mindent, majd elfelejtkezett róla é megromlott minden. A fagyasztója rég lejárt húsokkal volt tele, előfordult, hogy meg akartam csinálni egy onnan kivett csirkemellet ebédre, és konkrétan zöld volt. A jelmondata mindig az volt, "Ne a régit, mert az eláll" Mindig volt véleménye, mindig volt hozzáfűzni valója, mindig tudta mikor kell alkalmatlankodni. Volt olyan, hogy épp felöltöztem volna reggel, ő meg beállt az ajtóba és mondta, mondta, mondta. Én meg álltam ott hálóingben, a melltartómmal a kezemben, bólogattam, és NEM. FOGTA. FEL.

Mikor megtudta, hogy szeretnénk idővel külön, és összeköltözni szinte kirobbantotta a 3. világháborút. Mert mi sose fogjuk tudni eltartani magunkat, mert én nem is tudok főzni, mert nem tudunk takarékoskodni, meg én amúgy is ki fogom csinálni páromat és akkor majd fut vissza hozzá stb....

Az egyik, édesanyámat érintő megjegyzésekor lett elegem. Rólam tudni kell, hogy nagyon sokáig tűrök, de ha egyszer betelik a pohár akkor robbanok. Szépen felálltam az asztaltól, közöltem vele, hogy a családomhoz semmi, de semmi köze nincs (főleg, hogy felét sem tudja annak, min ment keresztül a család egy alkoholista apa jóvoltából), majd mikor kezdte volna a fesztiválozást, leállítottam, és a fejéhez vágtam mindent amit addig lenyeltem.

Majd közöltem párommal, hogy egy héten belül hazaköltözöm, nyugodtan jöhet velem, ha szeretne, édesanyám bele fog egyezni, de én ide többet nem jövök vissza. Párom jött velem, fél év sem kellett és el tudtunk menni anyukámtól albérletbe.

Anyósjelölt az elején még zaklatta a fiát, hogy úgyis megbánja, hogy így lelépett, meg én úgyis ki fogom őt dobni, de aztán rájött, hogy felesleges....

5 éve vagyunk együtt, 1 éve jegyesek, biztos majd csak úgy kidobom a páromat."

Mióta ez megtörtént, mindenkit igyekszek jobb belátásra téríteni aki ilyesmire készül. Nem lebeszélni, félreértés ne essék, csak hogy nagyon nagyon gondolja át. Én nagyon meggondolatlan voltam mikor odaköltöztem, megspóroltam volna magamnak kb. fél év idegbajt, ha nem teszem....

Ez a fent említett kérdés, ha esetleg érdekel: https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-ap..

Szerintem egyébként a sértett önérzetű anyósok pontozgatnak lefelé, akik magukra ismertek az itt leírt nőszemélyekben ;)

Előző voltam.

En vagyok a kerdezo, aki miatt kiirtad a kerdest.

Mivel kaptal egy valaszt es nekem is feljott a "megvalaszoltak" lista tetejere, gondoltam gyors helyzetjelentest irok:

Nagyon jo a kapcsolatunk, "anyossal" egyutt jarunk ide-oda, pl vasarolni (nem ruhakat meg ilyeneket, hanem bevasarolni kajat stb-t), mostanaban egyutt segitunk az o aposanak lomtalanitani, konyveket valogatni. Ha ketten vagyunk othon, akkor kavezgatunk, beszelgetunk. Szoktunk egyutt fozni is. Mar keszulunk lelkiekben a karacsonyra, otletelunk az ajandekokon :)

Negativ tapasztalatom eddig az egyutt lakassal kapcsolatban annyi, hogy neha nagyon befutenek, es mi sistergunk az emeleten, hogy nekik jo ido legyen a foldszinten, de nyitunk ablakot es maris semmi gond.

:)