Hogyan legyen jobb a kapcsolatom anyósommal? Vagy ne is törjem magam ezen?

Régen, amíg nem laktam együtt a párommal, és mentem hozzájuk, anyósom lépten-nyomon beszólogatott. Például, amikor kimentem uzsonnázni -és elsorolta a választékot-nem igazán volt olyan, amit megettem volna, erre megszólal: anyád p*csája jó lesz?

El is ment a kedvem az uzsonnától.

Volt egy kisebb szünet a párommal, amikor újból egymásra találtunk, visszahallottam a páromtól, hogy olyan kérdéseket tett fel a kedves anyuka: biztos ő kell? Stb.

Elköltöztünk a fővárosba, szerencsére nem sűrűn találkozok anyósommal. Ha haza is megyünk, olyan feszülten érzem magamat a pároméknál, hozzáteszem anyósom tőlem egy miújságot nem kérdez.

Anno rengeteget segítettem neki, takarítottam, mosogattam, igaz akkor sem köszönte meg.

Gyerekünk még nincsen, de félek, ha lenne képes lenne ellenem uszítani.

Kaptam apukámtól ajándékba egy késkészletet, miután elköltöztünk. Párom elmesélte az anyukájának erre ő: miért nem vettél magadnak késkészletet fiam?

Kérdésem az lenne, hogy érdemes lenne megbeszélni ezt, vagy hagyjam rá? Hogy lehet valaki ilyen boszorkány, hogy lépten-nyomon a rosszat látja bennem?