Rámenős, mindent jobban tudó anyós após téma kezelése hogyan?
Sziasztok!
Párom szülei eléggé karakteresek, mind a kettőjüknek jó pozíciójuk volt az életben, szép karriert bejártak, stb. 60 évesek már, és hát a klasszikus tüneteket hozzák a témában. Mindent jobban tudnak, ahogyan mi tudjuk, az hülyeség, ahogyan mi csináljuk, szintén. Kijelentenek, nem kérdeznek. Állandóan terveznek, követhetetlen, hogy mit akarnak. Leginkább Após. Sok mindent tényként közölnek, meg sem kérdeznek minket, hogy amúgy akarjuk-e. Tetézi, hogy van egy 15 hónapos gyerekünk, akivel kialakítottak egy jó kis függőségi viszonyt, legalábbis nem bírnak leszakadni a gyerekről. Már már azt hiszik, hogy a saját gyerekük, nem pedig unoka.
Megszoktam már ezt, igazából annyira nem is zavar, mint eleinte, de még mindig néha beeveznek a határaimba, amire nem tudom azt mondani, hogy oké oké ők ilyenek.
Párom minderről tud, alapvetően tudja kontrollálni a szüleit, de azért van még mindig, hogy engedékeny, elnéző, "hát mégis csak a szüleim", stb.
Ilyenkor általában kívülállónak érzem magam, megjegyzem neki, hogy jól megbeszéltük a dolgot, köszi szépen, stb.
Sajnos a szülő téma szokott nálunk konfliktus helyzet lenni, amit alapvetően hamar megbeszélünk, de azért néha vissza vissza tér, ami nem olyan jó.
Akiknél szinten ilyen típusú az anyós após, netán a szüleid, hogyan kezelitek őket, hogy na na ácsi, van a mi életünk, van a ti életetek, és ennek nem feltétlenül kell mindig találkoznia.
Igen, ezt a "nélkülözhetetlen és pótolhatatlan vagyok" effektust én is imádom az én apósomban anyósomban. Persze valahol azok, mint mindenki, na de amikor átmegy szervezkedésbe, fontoskodásba. Meg amikor azt nézik, hogy mi NINCSEN még megcsinálva, na azt is szeretem. 10 dologból 1 nincsen, az van felfújva és túllihegve. De az nem fontos, hogy a többi 9-cel minden rendben, nem, azt az egyetlen egy, amúgy nüansznyi dolgot kell berakni a mikroszkóp alá. Nem leszúrnak, nem olyanok ők. Csak megjegyzik, és talán ez a legfurább. Mert legalább szúrna le, akkor elgondolkodsz rajta. De amikor csak úgy odanyomnak valamit, akkor elgondolkodsz, hogy most ezt minek kellett? Jobb lett az életünk tőle?
Persze nagyon kedves meg rendes tisztességes emberek az anyósomék, de na, nem tudok mit kezdeni a karakterükkel. És nem tudom a párom mennyire fogja tudni tartani a határokat, mert amúgy erős határtartási problémái voltak/vannak a szüleivel, mellettem erősödött már azért pozitív irányba. Gondolom látta, hogy az én szüleim nem nyaggatnak, nem lógnak rajtam, nem hívnak fel naponta 2×, nem mondják meg a frankót, stb. Magyul van élet a szülő után, és nem kell minden mozzanatunkról tudniuk.
Ajaj.
Én már megfogadtam, nem is a jövendőbeli páromat vizsgálnám meg nagyító alatt is, hanem a pereputtyát ilyen esetek miatt.
Volt hasonlóból részem, mondjuk engem nem annyira zavart, de a volt párom kirohanásai a saját szülei miatt már az őrületbe kergetett engem is.
Sajnos ezekkel vagy együtt fogsz élni, vagy lelépsz, ha háborút indítasz, az nem hiszem, hogy fog működni. :(
sajnos nekem sincs jobb ötletem, mint a kapcsolat megszakítása.
ha el tudod érni hogy csak karácsony és születésnap legyen a kapcsolat amikor nyert ügyed van.
évente ez 3 napon 1-1 óra.
ennyit az ember bólogat mindenre s vigyorog.
után meg éli a saját életét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!