Hosszú távon mit lehet kezdeni az ilyen emberekkel?
A párom családjáról van szó. A párom születésnapja és az enyém között egy hét van, nemrég volt mindkettő. A szülei meglátogattak minket, a páromat már korábban felköszöntötték, azon a héten pont az én szülinapom volt a "soros". A párom anyja felköszöntött, apró ajándékkal is készült, de az apja semmit oda sem szólt. Amúgy a párom családjában szokás engem fel nem köszönteni, sem nőnap alkalmából, sem névnap, születésnap. A pláne, hogy egymást köszöntgetik, tehát a nagyszülők, nagynéni, nagybácsi néha még bulit is kap, meg nagy családi felhajtást, de én még egy odaszólást sem. Egy ideig én köszöntgettem őket, de úgy 5 év után leálltam, hülyét nem csinálok magamból.
Nemrég, mikor nálunk voltak, elmentünk ebédelni egy helyre, útközben a párom apja elszólta magát, hogy koccintsanak majd a párom születésnapja alkalmából, hisz aznap ő az ünnepelt. A párom anyja szólt közbe, hogy én is ünnepelt vagyok, hisz születésnapom van. A párom apja erre sem szólt semmit, témát váltott. Mikor a párom anyja felköszöntött, ő akkor sem szólt semmit, csak a fürdőnkről próbált társalogni a párommal 2 méterrel arrébb, mintha semmit sem látna. Később, az étteremben koccintottak is a páromra, de akkor sem esett le kb senkinek (gondolom a párom anyjának igen, de akkor már nem szólt), hogy nekem volt akkor a születésnapom, a páromat korábban felköszöntötték már. A párom sem szólt semmit, nem állt ki értem. Az apja még utalgatott is, hogy milyen kár, hogy nem ihat alkoholt a párom (vezetett), hisz ha őt ünneplik, úgy lenne illendő. Gondolom azt akarta, hogy én vezessek a születésnapomon, míg a páromat ünneplik.
Tavaly nőnapkor volt egy hasonlóan nevetséges történet, de akkor a párom testvére is jelen volt.
Úgy érzem, semmit nem számítok ezeknek az embereknek. 1-2 éve volt egy komolyabb egészségügyi problémám, hónapokig szenvedtem, kb azt sem kérdezték meg, élek-e még. A páromnak időközben volt egy kisebb, jelentéktelen problémája, ami 1 héten belül rendbe jött, de 2 hónapig az egész család azt kérdezgette, jól van-e már és szegénykének micsoda baja lehetett, még a távolabbi rokonok is erről beszéltek.
Tehát úgy érzem, semmibe vesznek, kb. csak egy petesejt donornak érzem magam a szemükben. Jól jövök nekik, mert sok pozitív tulajdonságom van, ami a szemükben érték lehet (jó anyagi, családi háttér, magas végzettség, jó genetika - az anyósjelölt folyamatosan hangsúlyozza, mennyire szép rajtam ez vagy az a testrész, bezzeg náluk a családban, plusz az unokahúgom is milyen különlegesen szép, neki is olyan unoka kell...stb).
Ezek után megfogalmazódott bennem, hogy ilyen emberek között mit fog a leendő gyerekünk tanulni. Azt fogja egész életében látni, ahogy a párom családja átlép rajtam: anya születésnapja semmi, apáéval kell csak foglalkozni, nőnapra anyának nem kell semmi, csak a többi nő rokonnak, anya betegsége semmiség, csak apa lehet beteg, de nála már egy megfázást is hálalosan komolyan kell venni? Nem hat ez torzan egy gyerek felfogására? Nálunk apám alázta mindig anyámat, csak szavakkal, de meg is lett az eredménye, egyikünk sem tiszteli úgy anyámat, ahogy illendő lenne. A testvéreim elég durva hangnemet is megengednek maguknak vele szemben, amit apánkkal szemben pl nem engednek meg. Ráadásul félek, hogy ez idővel a párom fejébe száll (az én családom őt ugyanúgy kezeli, mint engem, mintha családtag lenne), és ez az egyenlőtlen kezelésmód egy idő után ránk is úgy hat, mint az én szüleimre: apám lesz mindenki szemében az isten, anyám meg az ő oldalbordája, aki talán még jó valamire, de amúgy senkit nem érdekel, él-e vagy hal. Az egész már az önértékelésemre is kihat, nőként kevesebbnek érzem magam a páromnál.
válasza:Én a helyedben menekülnék, amíg még lehet. A párod viselkedése sem szimpatikus egyáltalán, de ahogy az egész család bánik veled, az gusztustalan. Hiába írják itt sokan, hogy a pároddal fogsz élni, nem velük... ez tulajdonképpen nem igaz. Akit elveszel/akihez hozzámész, ahhoz járni fog az egész család is. Nem lehet őket elkerülni. Hány meg hány ilyen kérdés van itt a gyakorin, hogy anyóssal/apóssal/sógorral/nagyival nem jönnek ki jól, és nem tudnak mit csinálni, mert hát mégiscsak muszáj velük találkozni meg beszélni néha...
Komolyan mondom, ha jót akarsz magadnak, ha szeretnél még boldog életet, akkor hagyd ott a fenébe a párodat a családjával együtt, aztán majd talál magának egy olyan buta, irányítható asszonykát, aki két szót se szól, szorgosan teszi a dolgát és szüli a gyerekeket.
Jól mondtad, ezeknek csak egy keltetőgép vagy, semmi több. A párodnak is csak ennyi vagy. Menekülj.
válasza:Én a helyedben nem aggódnék a leendő unokák miatt.
Anyát az apai nagyanyám nézte sokszor levegőnek, kritizálta, koszos nejlon szatyorban adott "ajádnékot", legutóbb az volt anya szülinapi ajándéka, hogy a nagyanyámnak kicsi bugyogókat kapta meg, mert anyának biztos jó lesz, közben egyértelmű volt, hogy anyára óriásiak. De anyának jó lesz. Aha.
Ez a nagyanyám olyan, hogy csak az "ő családja" a fontos, mindig az ő testvéreiről, a testvérei gyerekeiről, unokáikról, dédunokáikról van szó. A konyhában a testvérei dédunokáinak a képei vannak kirakva, rólunk 1-1 óvodás kép van a falon, az összes ballagási képet bent rakta el, ahol soha nem jár vendég, de a tesói dédunokáiról minden képet amit félévente kap kb kirak a konyhában, hogy ők milyen aranyosak meg szépek, lássa mindenki. Az anya felőli rokonság nem számít neki, mindig neki kell az elsőnek lennie, ha mi, az unokák mesélnénk valamit, sokszor végig se hallgat minket, mert csak ő és az "ő családja" a fontos.
És nem, nem hatott ránk ez egyáltalán semmilyen formában. Attól, hogy anyával tiszteletlenül bánik, mi még nem nézzük le anyát, soha nem is volt ilyen problémánk, mindig szerettük és hallgattunk rá, tisztelettel bántuk vele. Attól, hogy mama nem köszönti fel normálisan anyát, mi még fontosnak érezzük, hogy anya szülinapra, nőnapra, anyáknapjára fel legyen köszöntve.
Valószínűleg az anyukád eleve "rosszul nevelt" téged a tesóiddal, ha nektek van ilyen jellegű problémátok.
válasza:Nem gondolkodtál el még azon,hogy leülj a barátoddal megbeszélni ezt és nem itt teszed fel inkább a kérdést? Ez nem az elsődleges platformnak kellene lennie. Ha már megtörtént a beszélgetés(pár kétlem) akkor mi volt a reakciója?
Hidd el a válasza többet ér mint a kommentelők válaszadása itt.
Egyébként engem csak az érdekel,hogy a barátom, anya és a legjobb barátnőim tartsák számon csak a szülinapomat, esetleg névnapomat,de mással nem nagyon foglalkozom, pláne nem nagybácsi, nagynéni. Barátom apukája már nem él és az én apám sem, sőt az exemnek sem élt mikor megismertem őt,tehát ilyen téren nekem nincs tapasztalatom, de azért abban igazad van, hogy ennyi éves ismertség után mégha az anyósod felköszönt ráadásul após előtt akkor illen legalább poharat emelni rád is a többieknek.
Nagyon beleivódott ez már a tudatodba, túl sokat adsz mások véleményére, meg arra hogy kinek ki mit mond. Én világ életemben nélkülöztem, szegények voltunk, soha nem dicsérgettek családon belül csak a barátok (modellkedni küldtek pl.) hozzászoktam, megszoktam és éltem az életem, önerőből küzdöttem fel magam,tanultam keményen, szókimondóvá váltam és megtanultam nem mások véleményére adni. Ilyen esetben is mint a tied kiállnék magamért és kommunikációra hívnám először a páromat! Ez az első lépés!
válasza:Gondolom, gyerekkel is csak a gyerekem anyja lennék, nem az XY, önálló ember. Sajnos azt tapasztalom, hogy a legtöbb helyen még ennél is betegebb családokat találni, így nem hiszem, hogy a menekülés hatásos megoldás lenne.
A páromnak mondjuk felhoztam, hogy rosszul esett, hogy végig a figyelem középpontjában volt és szó nélkül élvezte, engem meg sem említve, de nem mondott rá semmi értelmeset, csak elterelte a szót. Szokása konfliktus esetén.
válasza:Az utolsó mondatodban leirtad a lényeget.Nem a szülõkkel van a gond,hanem a pároddal.Ha továbbra is ebben a családban fogsz maradni, össze fogsz roppanni.
Na és még egy kérdésem lenne, nem lehet,hogy az apa irigyli a fiát a fiatalsága miatt amiért sikerült neki egy ideális lányt találnia?
Végülis szeretne téged elüzni a fia mellõl?
válasza:Ne legyél már ilyen pesszimista:
"Sajnos azt tapasztalom, hogy a legtöbb helyen még ennél is betegebb családokat találni," - lehet túl szűk körben mozogsz, de VANNAK normális emberek, így meg egy zombi leszel lassan.
Nem hiszem, hogy muszáj volna azzal beérnad!
válasza:A kérdést akár én is írhattam volna.
Azzal a különbséggel, hogy fültanúja voltam, mikor apósom (szó szerint, férjem apja, tehát nem apósjelölt stb.) azt mondta, hogy a párom öccsének szülinapján (egy napon van kettőnknek) nem fog megünnepelni, mert nem vagyok családtag! :O
Köpni nyelni nem tudtam, azóta, lehet, hogy kicsinyes, de após szüli/névnapját nagyívben leszarom. Elmegyek, jópofizok, de tőlem ne várjon nagy köszöntést!
Ha neki nem vagyok családtag, akkor ő sem nekem...
Anyóssal nagyon rendes a férjéhez képest, csodálom, hogy vannak még mindig együtt.
válasza:Igazad van , nagyon jól latod a helyzetet . A gyerek megsinylené ezt a helyzetet , h szeretetkolduskénr megtürtkent lézengsz abban a családban. Az a család nem a te családod nem is volt es nem is lesz soha.
A gyerek szüles semmit nem valtoztatna a helyzeteden, söt hatványozottan nehéz lenne merr a gyerek is tanúja lenne ennek.
Nagyra tartom ahogy átlátod a helyzetet , nagyon szépen szálakra szedted.
Te tudod mennyit birod még. Van aki 2 evet van aki egy életet tür.
Sok eröt 💖 kivanok az okos döntéshez ami neked jó es elönyös. Az h a párod nemáll ki melletted , igen rosas ómen Nem tamitotta meg a papa férfinak lenni.
Kétlem h a megbeszélés segit .
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!