Hosszú távon mit lehet kezdeni az ilyen emberekkel?
A párom családjáról van szó. A párom születésnapja és az enyém között egy hét van, nemrég volt mindkettő. A szülei meglátogattak minket, a páromat már korábban felköszöntötték, azon a héten pont az én szülinapom volt a "soros". A párom anyja felköszöntött, apró ajándékkal is készült, de az apja semmit oda sem szólt. Amúgy a párom családjában szokás engem fel nem köszönteni, sem nőnap alkalmából, sem névnap, születésnap. A pláne, hogy egymást köszöntgetik, tehát a nagyszülők, nagynéni, nagybácsi néha még bulit is kap, meg nagy családi felhajtást, de én még egy odaszólást sem. Egy ideig én köszöntgettem őket, de úgy 5 év után leálltam, hülyét nem csinálok magamból.
Nemrég, mikor nálunk voltak, elmentünk ebédelni egy helyre, útközben a párom apja elszólta magát, hogy koccintsanak majd a párom születésnapja alkalmából, hisz aznap ő az ünnepelt. A párom anyja szólt közbe, hogy én is ünnepelt vagyok, hisz születésnapom van. A párom apja erre sem szólt semmit, témát váltott. Mikor a párom anyja felköszöntött, ő akkor sem szólt semmit, csak a fürdőnkről próbált társalogni a párommal 2 méterrel arrébb, mintha semmit sem látna. Később, az étteremben koccintottak is a páromra, de akkor sem esett le kb senkinek (gondolom a párom anyjának igen, de akkor már nem szólt), hogy nekem volt akkor a születésnapom, a páromat korábban felköszöntötték már. A párom sem szólt semmit, nem állt ki értem. Az apja még utalgatott is, hogy milyen kár, hogy nem ihat alkoholt a párom (vezetett), hisz ha őt ünneplik, úgy lenne illendő. Gondolom azt akarta, hogy én vezessek a születésnapomon, míg a páromat ünneplik.
Tavaly nőnapkor volt egy hasonlóan nevetséges történet, de akkor a párom testvére is jelen volt.
Úgy érzem, semmit nem számítok ezeknek az embereknek. 1-2 éve volt egy komolyabb egészségügyi problémám, hónapokig szenvedtem, kb azt sem kérdezték meg, élek-e még. A páromnak időközben volt egy kisebb, jelentéktelen problémája, ami 1 héten belül rendbe jött, de 2 hónapig az egész család azt kérdezgette, jól van-e már és szegénykének micsoda baja lehetett, még a távolabbi rokonok is erről beszéltek.
Tehát úgy érzem, semmibe vesznek, kb. csak egy petesejt donornak érzem magam a szemükben. Jól jövök nekik, mert sok pozitív tulajdonságom van, ami a szemükben érték lehet (jó anyagi, családi háttér, magas végzettség, jó genetika - az anyósjelölt folyamatosan hangsúlyozza, mennyire szép rajtam ez vagy az a testrész, bezzeg náluk a családban, plusz az unokahúgom is milyen különlegesen szép, neki is olyan unoka kell...stb).
Ezek után megfogalmazódott bennem, hogy ilyen emberek között mit fog a leendő gyerekünk tanulni. Azt fogja egész életében látni, ahogy a párom családja átlép rajtam: anya születésnapja semmi, apáéval kell csak foglalkozni, nőnapra anyának nem kell semmi, csak a többi nő rokonnak, anya betegsége semmiség, csak apa lehet beteg, de nála már egy megfázást is hálalosan komolyan kell venni? Nem hat ez torzan egy gyerek felfogására? Nálunk apám alázta mindig anyámat, csak szavakkal, de meg is lett az eredménye, egyikünk sem tiszteli úgy anyámat, ahogy illendő lenne. A testvéreim elég durva hangnemet is megengednek maguknak vele szemben, amit apánkkal szemben pl nem engednek meg. Ráadásul félek, hogy ez idővel a párom fejébe száll (az én családom őt ugyanúgy kezeli, mint engem, mintha családtag lenne), és ez az egyenlőtlen kezelésmód egy idő után ránk is úgy hat, mint az én szüleimre: apám lesz mindenki szemében az isten, anyám meg az ő oldalbordája, aki talán még jó valamire, de amúgy senkit nem érdekel, él-e vagy hal. Az egész már az önértékelésemre is kihat, nőként kevesebbnek érzem magam a páromnál.
Az én apósomnak sincs nőnap,a névnapomra, szülinapomra megköszöntenek, de volt olyan, hogy képesek voltak megvárni míg legközelebb megyünk hozzájuk, és ott köszöntöttek meg, arra már képtelenek voltak, hogy mondjuk eljöjjenek hozzánk, hogy felköszöntsenek. Olyan is volt, hogy elfelejtették a névnapom, meg sem köszöntöttek utólag sem, de engem ez nem is érdekel. Ők alapból úgy vannak minden ünneppel, meg szülinapokkal is, hogy minek tartani, nyűg az egész stb. Amikor a férjem volt gyerek, azonkívül, hogy vettek neki egy tortát odab*szták neki az asztalra, felvágták, megették, majd mindenki ment a dolgára, de semmi ünnepi hangulat, vagy, hogy ez a nap más lenne mint a többi stb. A férjem képes lett volna nem felköszönteni az anyját névnapjára abban az évben amikor engem sem köszöntöttek meg, csak azért mert, hogy ők sem köszöntöttek meg engem. Én beszéltem rá, hogy ki nem sz*rja le, hogy nem köszöntöttek meg engem, ő legyen már különb náluk...
Úgyhogy én nem venném így a szívemre kérdező ezt a köszöntés, nem köszöntés dolgot, szerintem túlságosan foglalkoztat ez téged. Szerintem ne foglalkozz velük, hidd el, sokkal nyugodtabb életed lesz. :D
Miért vennének semmibe?
A leírás alapján anyukája szeret és fel is szokott köszönteni. Miért kéne nőnap alkalmából felköszöntenie a párod családjának??? Én max. a páromtól számítok ilyenre.
Az apuka meg vagy nem bír és direkt nem köszönt fel, vagy úgy gondolja, hogy elég, ha a felesége felköszönt, hiszen ők egy család. Na meg a férfiak jelentős része nem csinál akkora ügyet az ünnepekből, mint a nők.
Én semmi komoly gondot nem látok. Párod gondolom felköszönt, családja részéről pedig felköszönt az anyukája.
Nagybácsiknak, nagynéniknek szerintem meg nem kell számontartani a te szülinapodat.
Ha nem vagytok még házasok, akkor talán ezért sem foglalkozik annyira az apuka a te névnapoddal, szülinapoddal. Még nem érzi, hogy te véglegesen a családhoz tartozol.
"Na meg a férfiak jelentős része nem csinál akkora ügyet az ünnepekből, mint a nők."
Ez igaz, de a párom apja csak az én ünnepeimből nem csinál ügyet, míg a testvéreinek, szüleinek nagy bulikat szervez, mindenkinek kötelező ott lenni, torták, zene...stb., addig nekem egy szót nem szól. Én értem, hogy van fontossági sorrend és abban nekem sem ő az első, ahogy én sem neki, de azért az alapvető tiszteletet meg kellene adnia, ahogy én is megadtam mindig. És szerintem ez a család nevében felköszöntés dolog nem működik, mármint nincs ilyen. Semmibe nem telik neki is kinyögnie egy "Isten éltessent".
A lényeg nem is a születésnapon van, hanem úgy egészében azon, mennyire levegőnek néznek. Pl ha náluk vagyok, évek óta 2 mondatot nem tudok befejezni, mert vagy az apja, vagy az anyja közbevág a saját kis dolgaival, tökre nem érdekli őket, amit mondanék. Nyilvánvalóan csak arra vagyok jó, hogy valaki kielégítse a fiuk mindennemű igényét és meghunyászkodó, magát háttérbe szorító oldalbordájaként funkcionáljon.
18: Miért szervezne neked az apósod bulit?????
Neked szervezzenek a saját szüleid!!!
"Nyilvánvalóan csak arra vagyok jó, hogy valaki kielégítse a fiuk mindennemű igényét és meghunyászkodó, magát háttérbe szorító oldalbordájaként funkcionáljon."
Ha te ezt érzed, az nem a szülőkön, a szülők viselkedésén múlik. Ha a párod szeret és törődik veled, akkor nem éreznél ilyet, akkor sem, ha a szüleivel nem jössz ki olyan jól.
Jó nagy bunkók, és kerülném a társaságukat, főleg azért, mert úgy képzelik, ha szülsz, az az ő unokájuk lesz, nem a te gyereked.
A pároddal tisztázd ezt jó előre, hogy TI vagytok a család, nektek lesz gyereketek.
Bár nem vagyok optimista őt illetően: "A párom sem szólt semmit, nem állt ki értem" - ezután se fog, szóval gondold meg, miféle jövő lesz ez így?
Szerintem egész egyszerűen ezzel nem kell foglalkozni. Nem velük élsz, nem velük vagy együtt, hanem a pároddal. Ha ő normális, megbecsül téged, a kedvedben jár és úgy áll ezekhez az ünnepekhez, ahogy az neked jól esik, onnantól kezdve mindenki más le van sz*rva.
Az én párom családja is elég surmó, ajándékot soha nem kaptam tőlük, hiába veszek én nekik mindig tisztességes, normális dolgokat, ha nekem van szülinapom, használt cuccokat kapok a házukból vagy éppen semmit. Hamar megtanultam, hogy ezzel nem szabad törődni, felesleges. Ők ilyenek. Annyi történt, hogy most már én sem veszek nekik semmit vagy hasonló suttyó dolgokat adok, mint ők nekem, de nem sértődnek meg rajta, mert nekik tényleg ez a szintjük. És nem bántásból írom, de ők ilyenek és én ettől függetlenül boldog vagyok a fiukkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!