Miért szólnak bele a párom dolgaiba a szülei?
Valamelyik nap volt a párom főnökének a nèvnapja. Anyukája felhívta páromat hogy felköszöntötte-e, ha nem köszöntse fel. Persze páromat ez nem érdekelte. Másik nap átmentünk ebédelni. Kiakadtak miért nem gyalog mentünk? (Hiába mondtuk ebéd után elmegyünk máshova is, oda kocsival) aztán felhozták miért nem köszöntötte fel a főnökét. Igaz, a főnöke se szokta őt. Meg hogy régen eljárt kártyázni, eljárt bulizni a barátaival. Pár éve már nem. Nos, azt a szülei is tudják, hogy a fiuk és a baráti társaság már 35 felettiek, legtöbb helyen van gyerek, csak nálunk nincs, párom januárt kivéve minden este sokáig dolgozik, sokszor hétvégente is. Ilyen a munkája. Szabadidejében szokott a barátaival találkozni, de már nem annyit mint régen. A szülei ezt nem tudják felfogni. Volt olyan párom elment a mosdoró és más családtagok előtt anyukája oda kiabált nehogy félre pisiljen. Párom csak vigyorgott, azt mondta őt ez nem zavarja.
Én 32, párom 42
Mert nem felnőtt. És senki sem 18 év után lesz az :)
Más ordzágokban 22-23. Mert gyerek a párod. ENNYI!!!!
Igen, mert a hülye anyós néhány beszólása miatt váljanak el.... Remek tanács...
Egyedül a fia tehet valamit. De normális, hogy ezt normálisnak veszi a fia, akármilyen fura is.
Nálunk is konkrétan én szóltam, hogy ez annyira nem egészséges, és akkor szólt az anyjának. De mondom ennyire idős embert nagyon nem lehet megváltoztatni csak úgy.
Minden alkalommal amikor ezt csinálja, a párodnak rá kell ripakodnia, hogy ezt nem.
Nem fogja egy perc alatt megérteni, hiszen nem rosszból teszi, azt hiszi, hogy jó amit csinál.
Minden alkalommal erősen, ingerülten rámordulni a párodnak. De csak idővel lesz jobb, es csak ha veszi az adást a mama és nem áll le veszekedni.
Többször szóltak a páromnak az ilyen esetek után hogy engem ezek zavarnak, furának tartom hogy még mindig gyerekként kezelik. De nem tudok már mit mondani, mert párom mindig azzal jön, hogy neki ez természetes.
Kapcsolatunk elején az anyja 15 percenként felhívta és megkérdeztem a páromat nem túlzás ez egy kicsit? Mondta nem, tök normális hogy mindenért felhívja az anyja.
Na akkor kikeltem magamból hogy akkor apád minek van? Ne hívogasson többet feleslegesen mert nincsen nyugalmunk többet. Na aztán anyuka leszokott erről. Most ha együtt vagyunk naponta max 3szor hívja fel. Bár ez is soknak tűnik.
Ha a férjednek ez normális, vele is gond van. Neki kellene az anyját leszerelnie, nem neked. A pisilős sztori szerintem anyósra nézve gáz meg az anya fiú kapcsolatukra, hogy a férjedet ez nem zavarja.
Én csak a férjemmel beszélnék. Anyukát rendezze le ő. Csak olyanért szólnék anyósnak, ami engem is közvetlenül érint. (Én is így tettem, nálunk sajnos se após, se sógor vagy sógornő, anyós teljes energiabedobással minket boldogított.)
#13 vagyok
Most miért is 0%-ban hasznos a válaszom?
Leírtam, hogy ez számukra normális és pszichológiai szempontból következetesen viselkedik a pasi. Azt is, leírtam, hogy mi az egyetlen módja annak, hogy az anyóst szép lassan leépítsék.
Most ezen mi 0%? Komolyan rohadtul nem éri meg ide normális választ adni....
42 éves férfi, de valójában óriáscsecsemő!
7. hsz-ban írtad: "Az anyja ennyit mondott: ő a kicsi fiam és örökké az marad."
Igen, ennél találóbban nem is lehetne jellemezni ezt a szituációt!
Én ettől kiütést kapnék! Ha anyám lett volna ilyen, rövid úton le lett volna állítva (nem 42, hanem 16 éves koromban). Ha barátnőm anyja lett volna ilyen, akkor legalábbis jól megjegyeztem volna, hogy mire számítsak, ha netán őt választom.
Az, hogy párodat mindez nem zavarja, és egyáltalán, hogy 42 évesen még családalapítás előtt áll, ezek összefüggnek és ezek bizony őt jellemzik!
Kérdező, a következőket teheted!
1. Tudomásul veszed, hogy amíg anyós él, addig ez így lesz. Mivel ez téged irritál, ez nyilván nem járható út.
2. Sikítva elmenekülsz tőle és keresel a csecsemő helyett egy FÉRFIT. Ez esetben azonban nézzél jól önmagadba (akár pszichológus segítségével), hogy miért ilyen pasit vonzottál be és miért ilyenbe lettél szerelmes.
3. Belekezdesz egy hosszú és kétes kimenetelű küzdelembe, hogy párod és anyja viszonya megváltozzon. Ebben értél már el részsikereket, pl. anyja nem hívogatja 15 percenként (sok nő azonnal ott is hagyta volna, te nagyon szeretheted, hogy nem tetted). Szóval, sok-sok kiakadással, veszekedéssel ideális esetben elérhetsz egy törékeny kompromisszumot, amit anyós már csak időnként próbál áthágni. De simán lehet, hogy a sok veszekedéstől meg köztetek romlik meg a viszony véglegesen, és emiatt mentek szét.
Ja, és most látom, hogy após se kutya! Hisz azt írod:
"KiakadtAK miért nem gyalog mentünk? ... aztán felhoztÁK miért nem köszöntötte fel a főnökét. .... A szüleI ezt nem tudják felfogni."
Szóval itt mindkét szülővel meg kéne harcolnod a magadét...
Nem irigyellek! Ha itt és most feladod, és kivágod a pasit, mint a sz...ó macskát, 32 évesen újra nekifogni a párkeresésnek nem egyszerű. De ha még kínlódsz 2-3-5 évet, és utána jössz rá, hogy párod reménytelen eset, akkor még kevesebb esélyed lesz normális párra találnod, gyereket szülnöd.
Nálunk még rosszabb a helyzet..
Férjem 43, van 4 gyerek anyós meg gyámhatósággal fenyegetőzik ha nem azt a cipőt adjuk a gyerekre amit ő akar...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!