Nem jutunk egyről a kettőre. Önzőnek érzem magam, de van itt kiút?
Párommal anyagi okokból nem élünk együtt - én otthon szülőknél, ő meg a barátaival lakik együtt egy albérletben, amit a munkahely biztosít nekik.
Átlagosan keresünk mindketten, 130-150ezer Ft körül, párom részéről azonban terheli hitel, amit még a szüleinek vett fel, amíg otthon lakott.
Három éve együtt vagyunk, és nagyon aktuális lenne az összeköltözés (plusz családot is terveznénk előbb-utóbb), de egyszerűen annyi pénzünk sincs, hogy félre tudjunk tenni. Én otthon lakva most nyilván hazaadok mindent (apukám meghalt, szóval ketten vagyunk anyámmal, így kell neki a plusz pénz), meg párom is küldi haza a pénzt.
Én már beszéltem anyámmal erről, ő megérti, sőt, örülne is neki, ha elköltöznék - van saját párja, esetleg összeköltöznének, tehát megoldaná az életét nélkülem is. A párom viszont nem akarja az összeköltözést, mert egy albérletben csak nyomorognánk ilyen kevés pénzből. Meg igazából az a fő ok, hogy akkor nem tudna úgy pénzt hazaküldeni, mint most, és hát otthonra az a pénz KELL. Dolgozik az apja, anyja már nyugdíjas, van egy bátyja, aki meg otthon él, de igazából tőle nem várnak el semmit... Kevés a pénz, és kell a segítség, de szerintem nem ennyire. És párom ki van borulva, hogy mi van, ha a bátyja elköltözik otthonról a barátnőjéhez, meg akkor ki fogja segíteni a szülőket, és nincs pénz, és már ott tart, hogy haza akar költözni, még a munkahelyét is itthagyná, mert segíteni kell otthon.
Amúgy nem ilyen mamapicifia, csak borzasztó nagy felelősséget érez a szülők iránt, és hiába beszélgetünk a dologról, nem jutunk előre. A szülőket előrébb helyezi a saját életénél, egyrészt persze tök jó, hogy így segíteni akar, és kell is segíteni a szülőknek, de a saját kárára, kárunkra? Felnőttek vagyunk mindketten, de hogy tervezzünk családot, ha még az összeköltözéstől is félni kell?
Amúgy nagyon jó a kapcsolatunk, de félek, hogy erre rá fog menni, mert nem érzem, hogy lenne jövőnk. És emiatt egy önző dögnek érzem magam.
Más volt már hasonló helyzetben? Mi volt a megoldás?
26N 30F
Páromnak vannak egyéb juttatásai is, munkahelyen teljes étkezés, erzsébet, szép kártya, megy ilyen-olyan pluszok, néhány havonta jutalmak, amik sokszor egy-egy havi fizura rúgnak. Egyébként a fizetésekre nagy átlagot írtam, mert kettőnkről beszéltem. Rosszabb hónapban van, hogy 120-130-at kap, jobb hónapban akár 180-at, vagy ha jutalomosztás van épp, még többet is. Most a hónapban majdnem 300-at kap valami extra miatt, de pont most pl. anyukának kell mindenféle pluszt venni, szóval ebből kapásból 50-et haza is küld. Szóval nem keres _annyira_ rosszul a párom, csak a nagy részét elviszik a kötelező kiadások. És igen, átlagban általában bevásárlásra, egyebekre 25-30ezer Ft marad neki, és igen, van, hogy még ebből is kellene haza - amit vagy meg tud tenni párom, vagy nem.
Én eddig rosszabbul kerestem nála (nekem volt fix a 130), de jövő hónaptól munkahelyet fogok váltani, ahol reményeim szerint ennél azért több fog összejönni. De attól az még nem változik, hogy _együtt_ tervezni nem tudunk.
Külföldi munka is szóba került már egyébként, most van róla szó, hogy nyáron Németországba menne párom dolgozni ismerőshöz - azt is azért, hogy szülőknek tudjon még többet segíteni. Attól mi még nem leszünk előrébb, főleg, hogy nekem nem a több pénzre van szükségem, hanem arra, hogy közös életet tudjunk tervezni. Az megint csak álom marad, ha még megfejeljük a jelenlegi helyzetet egy távkapcsolattal. Mert hát nyilván, ha fel is merül, hogy utána menjek, az nem azonnali dolog.
válasza:Parodnak anyuci a legfontosabb.
Pattanj meg amig tudsz
válasza:Kerdezo, a macskammal tobb eselyed van a kozos jovore, mint ezzel a pasival. A macskam legalabb kepes onallo donteseket hozni anyukajatol fuggetlenul.
Viccen kivul, nem ertem mit szenvedsz ebben a pocsolyaban. Ezred rangu vagy a felsorolasban, igazabol ez a hapek nem is akar veled kozos jovot, csak anyukajat penzeli egy 2 eves bolcsodesnel alapcsonyabb penzugyi intelligenciajaval (aminek a szintjere mar teged is kezd lerantani, mert keptelen vagy atlatni a hulyesegeit).
válasza:Szep hogy igy probalod menteni a helyzetet, de oszinten, ha nagyon ossze akart volna veled koltozni, akkor megoldottatok volna mar.
En odakoltoztem a parom alberletebe, eleinte diakmunka es diakhitel fedezte a koltsegeket, majd kesobb kerestem teljey munkaidos allast.
válasza:Sajnálom ezt a fiút... és sajnállak téged is kérdező. Nem tudom megitélni, hogy az anyuka által követelt pénzeket valóban muszáj-e küldenie vagy megtagadhatna valamit. Nem tudom elitélni a fiút azért, mert a beteg anyjának segit. Ahova beüt a betegség, a rokkantság, az mindenütt drámai helyzet, anyagilag is.
Van két minimálbéres,és egy rokkantnyugdijas, az havi 200 ezer körüli bevétel lehet, ebből tényleg nem lehet fizetni a 100 ezres hitelt, mert ez épphogy elég a rezsire és a kajára és a valószinűsithetően nem kicsi gyógyszerköltségre. A fiu bátyja hogyan áll a családalapitással? Valószinűleg sehogy... esetleg ugyanolyan csapdában vergődik, mint ti.
Nem hiszem, hogy lehet jó tanácsot adni.
Ezt a helyzetet az dönti el, hogy a szerelem mennyire erős köztetek.
Esetleg hozzátok nem tudna költözni a fiú? Akkor az albérleti költség kiesne.
A bátyja az ilyen "aranyifjú", vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Volt nagyon fiatalon egy nagyon rövid, bukott házassága (erről részleteket nem tudok, nem vagyunk annyira jóban, csak amiket párom mesélt róla), azóta olyan, hogy hol otthon él, hol lelép az aktuális barátnőkhöz, de gyakorlatilag leginkább otthon van, és neki ez jó - persze, hiszen kiszolgálják. Kívülről nem úgy látszik, hogy lenne akkora felelősségérzete, mint a páromnak, de a fejébe nem látok bele. De amiatt is aggódik a párom, hogy a srác alig segít be otthon, meg amiatt is, hogyha meg elköltözik az aktuális nőhöz (volt róla szó már), akkor meg egyedül hagyja a szülőket, ami még rosszabb lenne. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet, ha így sem segít, akkor lehet még könnyebb is lenne a szülőknek egy darabig nélküle, de nyilván ennyire nem szólhatok bele a család életébe.
A hozzánk költözés azért nem megoldott, mert egy pici garzonban élünk ketten édesanyámmal (28 nm), nem is férne a párom, meg nem lenne egészséges ennyire összezárva.
Köszönöm a válaszokat, tanácsokat, jót-rosszat mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!