Nem jutunk egyről a kettőre. Önzőnek érzem magam, de van itt kiút?
Párommal anyagi okokból nem élünk együtt - én otthon szülőknél, ő meg a barátaival lakik együtt egy albérletben, amit a munkahely biztosít nekik.
Átlagosan keresünk mindketten, 130-150ezer Ft körül, párom részéről azonban terheli hitel, amit még a szüleinek vett fel, amíg otthon lakott.
Három éve együtt vagyunk, és nagyon aktuális lenne az összeköltözés (plusz családot is terveznénk előbb-utóbb), de egyszerűen annyi pénzünk sincs, hogy félre tudjunk tenni. Én otthon lakva most nyilván hazaadok mindent (apukám meghalt, szóval ketten vagyunk anyámmal, így kell neki a plusz pénz), meg párom is küldi haza a pénzt.
Én már beszéltem anyámmal erről, ő megérti, sőt, örülne is neki, ha elköltöznék - van saját párja, esetleg összeköltöznének, tehát megoldaná az életét nélkülem is. A párom viszont nem akarja az összeköltözést, mert egy albérletben csak nyomorognánk ilyen kevés pénzből. Meg igazából az a fő ok, hogy akkor nem tudna úgy pénzt hazaküldeni, mint most, és hát otthonra az a pénz KELL. Dolgozik az apja, anyja már nyugdíjas, van egy bátyja, aki meg otthon él, de igazából tőle nem várnak el semmit... Kevés a pénz, és kell a segítség, de szerintem nem ennyire. És párom ki van borulva, hogy mi van, ha a bátyja elköltözik otthonról a barátnőjéhez, meg akkor ki fogja segíteni a szülőket, és nincs pénz, és már ott tart, hogy haza akar költözni, még a munkahelyét is itthagyná, mert segíteni kell otthon.
Amúgy nem ilyen mamapicifia, csak borzasztó nagy felelősséget érez a szülők iránt, és hiába beszélgetünk a dologról, nem jutunk előre. A szülőket előrébb helyezi a saját életénél, egyrészt persze tök jó, hogy így segíteni akar, és kell is segíteni a szülőknek, de a saját kárára, kárunkra? Felnőttek vagyunk mindketten, de hogy tervezzünk családot, ha még az összeköltözéstől is félni kell?
Amúgy nagyon jó a kapcsolatunk, de félek, hogy erre rá fog menni, mert nem érzem, hogy lenne jövőnk. És emiatt egy önző dögnek érzem magam.
Más volt már hasonló helyzetben? Mi volt a megoldás?
26N 30F
Köszönöm a válaszokat!
Párom bátyja jóval kevesebbért dolgozik, mint párom (valahol minimálbér körül), és mindig panaszkodik, hogy ő saját maga sem jön ki a pénzéből. Ami mondjuk szerintem érdekes, mert ugye otthon mosnak-főznek rá... Meg valahogy tőle nem is várják el annyira, mint páromtól a dolgot, amíg mindketten otthon laktak, addig is a párom volt az, akinek centire el kellett számolnia a pénzével, a testvérének soha. Meg mikor aktuális barátnővel összecuccolt a srác (folyton ezt csinálja, jön-megy), akkor őt folyton támogatni kellett. Bizonyára ő is ad haza valamennyit, de 10-20ezer Ft-nál tuti nem többet.
A nyugdíj jelen esetben ez a leszázalékolt nyugdíjas dolog (sajnos nem tudom pontosan mi ez), ezért nem tud az édesanyja dolgozni mellette, nagyon beteges, apja meg szintén minimálbéres. Szóval azt megértem, hogy rászorulnak a segítségre, csak hát így...
Egyébként, hogy kicsit védjem a páromat, lakáshitelről van szó (nem ez a devizás izé, hanem építéshez), és azért az ő nevére tudták felvenni, mert akkoriban neki volt a legmagasabb a fizetése. Szóval nem csak felelőtlenül veszik össze-vissza a hiteleket, emiatt nem félek, hogy pénzügyileg ne lenne kultúrája. Valaki kérdezte: közel 100ezer Ft megy el a fizetéséből, még közel két évig.
Ahol jelenleg lakik párom, az ilyen szolgálati lakás jellegű, tehát csak dolgozóknak, én oda nem költözhetek. Kb. 20-25ezer Ft költségük van rá havonta fejenként, ezzel semmilyen albérlet nem tud versenyezni, ezzel tisztában vagyok.
Egyébként - elvileg - a párom is az együttélést tervezi, meg folyton arról beszél, hogy családot, gyereket szeretne, de azt meg ugye nem lehet a semmire.
Valamiért viszont úgy érzi, hogy neki kötelessége megoldani a szülők életét, és erről nem tudom lebeszélni. Mert mi lesz ha ez vagy az történik. Azért tettem fel igazából a kérdést, mert próbálom eldönteni, hogy velem van-e a baj, mert hát mindig szokták mondani, hogy igen, az idős szülőt segíteni kell, ő is felnevelt, stb... Én meg sosem voltam ilyen függőviszonyban anyámmal, mindig azt gondoltam, hogy először a saját életemet kell megteremteni. De hallottam már vissza olyat ismerősöktől, hogy milyen gonosz vagyok, amiért vele nem törődöm... Ebből a szempontból meg párom hozzáállása jobb.
Viszont számomra az meg nem kilátás, hogy anyósékkal összeköltözni, csak hogy nekik jobb legyen. Eleve nem gondolom egészségesnek, meg ők egy picike zsákfaluban laknak fejér megyében, ott se munka, se élet...
válasza: válasza: válasza: válasza:hiába fizeti ki a hitel X év múlva, akkor sem lesz a szülőknek több pénze. nekik kéne kisebb lakásba menni, ahol kisebb a rezsi stb.
ha nem tesznek semmit, akkor örökre ott ragad a párod.
meg ott a tesója is, ne csak egyik gyerek segítse a szülőket.
várhatsz. de mégis mire?
válasza: válasza:én írtam hogy keressenek más melót vagy menjenek külföldre, de arra nem érkezett válasz
értem én hogy idősek nem költözködnek, de akkor mit akarnak? fiúk pénzelje őket amíg élnek? ha egyik lerokkan ki fizet ápolót vagy otthont? fiú felmond és megfagynak télen? itt nekik is változtatni kellene, fiúnak is, szülőknek is.
ez itt nem szereti nem szereti kérdés,mert nincs kiút, ha szülők meg a két gyerek nem változtat. és akkor a kérdező várhat arra, hogy valaha együttélnek, meg gyerek meg stb
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!