Anyós-jelöltem bunkó és rosszindulatú, vagy csak ilyen fura stílusa van?
21 éves vagyok, most szeptemberben kezdtem el az egyetemet, gimi után ki kellett hagynom egy évet és pénzt gyűjtenem és kitalálni, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel, valaimt önállóan felkészülni egy emelt érettségire.
Mikor kiderült nyáron hogy felvettek, akkor még gratulált, de nem sokkal később egy beszélgetésnél mikor arról volt szó, hogy megyek-e hozzájuk jövő nyárra dolgozni a vállalkozásukba, azt válaszoltam, hogy gondolom igen, én speciel arra gondoltam, hogy ha még együtt leszek a fiával, elvégre távkapcsolatban leszünk ősztől, ki tudja mi lesz velünk addigra (bár remélem hogy minden jó). Erre ő azt válaszolta mosolyogva "vagy nem, ha kibuksz az egyetemről és dolgozni fogsz rendesen". Tudja nagyon jól, hogy gimiben kitűnő tanuló voltam, két nyelvvizsgám van, egész jók a képességeim, valamint nagyon kitartó és szorgalmas vagyok, mégis ezt mondta.
Azóta párszor volt még egy-egy beszólása, pl első zh időszakban: hány egyesem lett? Most vizsgaidőszaknál: hány tantárgyból buktam meg? Mintha azt várná, hogy kibukjak az egyetemről.
Nem tudom, hogy tényleg túlreagálom-e vagy sem.
Egyébként kb 2 hetente jelenek meg náluk egy estére, másnap reggel/délelőtt megyek is haza, mert értelemszerűen amikor hazajövök, a saját anyámmal többet szeretnék lenni, mint anyósjelöltékkel vagy tanulnom kell, de ha megyek is, sokszor csak ülök csendben mert hozzám se szólnak (amíg párom zuhanyozik pl), de ha bevonulok a párom szobájába és elfoglalom magam, akkor meg megszólják utána a páromnak, hogy ki se megyek hozzájuk.
Első körben én nem venném fel. Ha megkérdezné, hány tárgyból buktam, úgy mondanám, hogy egyből sem, mintha azt kérdezné, mennyi az idő.
Ha látja, hogy lepereg rólad, akkor talán abbahagyja. Ha mégsem így lenne, esetleg be is durvulna, akkor venném fel a kesztyűt.
De a legjobb az lenne, ha a párod beszélgetne el vele, végülis az ő anyja, és így neki nagyobb tere van kritikát megfogalmazni, mint neked.
Barátod is tanul vagy van diplomája?
Ha nem, akkor ez zavarhatja.
Kicsit rosszul esik, de nem vettem magamra nagyon, pont a kérdésem miatt, mert nem tudom, hogy tényleg rosszinulat miatt fogalmaz így, vagy csak ilyen a stílusa.
A párom nem tanul, érettségije és szakmája van. Ímmel ámmal dolgozik jelenleg, mert a környékünkön nincsenek munkalehetőségek, alig talál valamit, de ha talál is, válogat.
A szülei nem "támogatják" olyan szempontból, hogy nem zavarja őket, ha nem dolgozik, elnézik, ahogy otthon elvan, meg a nyakába sóznak dolgokat, mert jó hogy van aki ezeket megcsinálja, nem "rugdossák" hogy ideje lenne állandó munkát találni és menjen dolgozni, kezdjen már magával valamit. Inkább hátráltatják, 2 ősszel (tehát idén ősszel és tavaly ősszel) azért nem is keresett munkát, mert a szülők elkezdték a házat felújítani, és a páromnak kellett csinálni, ő ne menjen dolgozni, hanem a házat építse. Van a szülőknek egy vállalkozásuk (szezonális dolog), az elmúlt 2 nyáron azért nem dolgozott, mert a szülők visszatartották, hogy ne dolgozzon hanem a vállalkozásban segítsen az apjának, ha ő dolgozni kezd, akkor ki fog segíteni.
Tehát ha télen talált valamilyen munkát, de tavasszal elvesztette (sajnos többnyire csak 1-2 hónapos alkalmi munkák sikerülnek), és akkor már ne is keressen munkát, mert jön a szezon és azt csinálja az apjával, ősszel meg mindig hogy jajj felújítás nehogy dolgozzon már.
A szakmája nem a legjobb szakma, asztalos, ezzel pláne nehéz elhelyezkedni itt, nem is szereti annyira, szeretne tanulni, de több minden érdekli, nem nagyon tudott eddig választani. Most végre eldöntötte, hogy mit szeretne tanulni (csak okj vagy új szakma, egyetemre nem akar menni, és nem is olyanok a képességei, az érdeklődési köre, hogy oda menjen), de csak más városban indul tanfolyam sok pénzért - nem telik rá. Hitel a nyakukban van, mégis úgy költekeznek meg nagy lábon élnek, nem spórolnak a szülők.
Amikor arról megy az ábrándozás, hogy de jó lenne a lottót megnyerni, akkor a szülők első gondolata hogy új autót venni, a házat megint újítani, költekezni, és párom az, aki elsőnek tartja, hogy a hitelt kifizessék. Pedig a ház nincs annyira rossz állapotban, rendes fűtés van, nem ázik be a tető, a szigeteléssel sincs gond, tehát élhető, esetleg szépíteni kellene.
Anyósnak hiába tennék fel kérdéseket a tanulmányaimmal kapcsolatban, elég keveset tudna hozzászólni, mert ő szakasszisztens a kórházban, én pedig mérnöknek tanulok. :D
A családban senki sem diplomás, mindenkinek egy szakmája van, de párom apja otthon van, rokkant nyugdíjas.
Akkor egyértelmű, hogy ez a gond. Nem nézik jó szemmel, hogy te tanultabb vagy és jobb munkahelyed lesz, többet fogsz keresni. Másrészt valószínűleg úgy gondolták, te is majd a vállalkozásukban fogsz dolgozni.
A barátod vagy álljon a sarkára, vagy erősen átgondolnám ezt a kapcsolatot.
Egész nyáron ott dolgoztam a vállalkozásukban, így nem kellett diákmunkát keresnem nyárra - mint írtam ez csak szezonális dolog, nem olyan vállalkozás, ami hű de nagy papírmunkával és nagy stresszel jár.
Egyszer ki kell pakolni, utána pedig én, meg pár ember árulunk. Este jönnek, megkapjuk a napi bért, bezárunk, megyünk haza. Nyár végén elpakolnak. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!