Én volnék rosszindulatú? Anyósom szerint az vagyok.
Anyósomék nem laknak messze tőlünk, és néhány hónapja az anyósomon kijött egy pánikbetegség. Egyszerűen nem mer egyedül maradni. 30 éve nem dolgozik és eddig nem félt az egyedülléttől, de most igen. És mivel én itthon vagyok a jelenleg 6 hónapos kisfiammal szinte minden nap átjön, hogy ne legyen egyedül. Szó se róla szívesen segítek.
Csakhát majdnem minden nap jön és finoman megjegyeztem, hogy ez néha már egy kicsit sok. És hogy nem fogja tudni legyőzni a félelmet, ha nem néz szembe vele és ha én visszamegyek dolgozni, akkor senki sem fog rá vigyázni és hogy segítenék neki ezt megoldani. Erre úgy reagált, hogy mindenkinek előadta, hogy rám nem lehet számítani, milyen szemét vagyok és hogy neki engedélyt kell arra kérnie, hogy átjöjjön az unokájához, szóval most én vagyok a közellenség.
Szerintetek én vagyok rosszindulatú, mert néha arra vágyom, hogy a gyerek mellett ne üljön valaki folyton a nyakamon, vagy kötelességem segíteni?
Szerintem teljesen igazad van. Ha ezt engeded neki, akkor "kiszolgálod" a félelmét gyakorlatilag, és elősegíted, hogy benne maradjon ebben az állapotban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pánikbetegségnek az a legjobb terápiája, ha beleviszik a pácienst azokba a helyzetekbe, amelyekben pánikol. Én is érintett voltam, meg olvastam is róla épp eleget, amikor én is pánikbeteg voltam, úgyhogy tudom, miről beszélek.
Nincs anyósodnak barátnője, más valakije?
Van, de őket nem akarja terhelni. Csakhát az a gond, hogy megmondom finoman, ha valami nem tetszik, pl 5 percenként kapkodja ki a gyereket a kiságyból ok nélkül és szóltam, hogy ne vegye fel annyit, mert akkor kézhez szokik és majd folyton ordítani fog (végül így is lett) és én szépen szóltam, de ezt is elújságolta, hogy én tiltom a gyerektől. És hát tökmindegy, hogy mit mondok, illetve teszek, ő mindenben megtalálja a rosszindulatot.
Hogy lehet kezelni jól egy ilyen helyzetet?
De érdekes, ahogy meglett a baba ő egyből pánikbeteg, és a nyakadba varrta magát...
Már így is tovább tűrted, mint én bírtam
Orvos látta? Kezelik?
Nyugi nem vagy szemét,,máris többet tűrted mint én tettem volna! Heti 2-3 napot ajánlanék neki, ha nem tetszik egyet se :P
De talán jobb lenne ha a fia beszélne vele...
Nem vagy rosszindulatú, teljesne jogos az, hogy egyedül akarsz lenni a gyerekeddel és nem kérsz egy kettes számú "gyereket" (anyós) a nyakadba.
Azért pánikol, mert fél a haláltól, az egyedülléttől. Tapad rád, hisztizik, szart kavar - holott a pánikbetegségre nem az a megoldás, hogy keresünk egy másik embert, akire tapadni lehget, hanem az, hogy keresünk egy pszichiátert és megtaláljuk az OKÁT annak, hogy mitől is pánikolunk. Mondd meg szépen neki, és csak küldd haza.
Nem kötelességed segíteni, még az anyádnak sem. Felnőtt ember, oldja meg maga a baját.
én voltam pánik beteg, az égegyadta világon semmi köze nincs a betegségnek a magányhoz.
ugyan úgy rám tört a roham bevásárlás közben a boltban, vezetés közben, éjjel álmomban, haverokkal, egyedül filmezés közben stb.
én még jobban utáltam ha volt valaki mellettem mikor rohamom lett.
oldalakat tudnék írni, hogy milyen élményeim voltak, egy biztos az mindenre jó hogy nálad van egész nap, csak a pánikbetegségre (már ha valóban az van neki) nem.
nagyon mérgező tud egy ilyen személy jelenléte, én félre tenném a jó modoromat és ha már össze vissza hazudozik rólam akkor szépen kiosztanám a fenébe hogy haza lehet ballagni, és otthon keverni a szart.
mondom a pánikbetegség nem lehet kifogás, én 3 évig küszködtem vele, mire kigyógyítottam magam belőle, szóval tudok egy s mást erről az egészről.
"30 éve nem dolgozik" - szerintem ez a kulcsmondat. :-)
Honnét tudjátok, hogy TÉNYLEG pánikbeteg? Jár orvoshoz? Elment egyáltalán egyszer is?
És igen, ő nálatok vendég, vagyis akkor jöhet, amikor nektek alkalmas. Ez a világ legtermészetesebb dolga.
És pont egy pszichiátriai problémával küzdő ember nem okvetlen való a baba közelébe. Nemcsak neki vannak érdekei és szempontjai, hanem a kisbabának is, és elsősorban őrá kéne tekintettel lennie a felnőtteknek.
Köszönöm a válaszokat! Nem dolgozik, de apósom igen és nem enni jön, egy pohár vizet ha elfogad, mást nem. Meg hoz kaját, szóval nem ez a gond.
A hátam mögötti rosszhír keltést kikértem magamnak, azért bocsánatot kért és most egyenlőre azt kérte, hogy szépen fokozatosan hagyjam egyedül, de a gyerekkel, én ne legyek ott. Idővel megpróbál a gyerek nélkül is egyedül maradni.
Tényleg nem akarok szemét lenni, meg kitolni vele, de már eszembe jutott nekem is az, hogy mi van akkor ha ezeket csak kitalálja, hogy sajnáljam és hogy ezért átjöhessen.
Nem egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!