Nem mosogattam el anyós (jelölt) nél, megszólt érte, valóban kellett volna?
A párom apjának születésnapja alkalmából összegyűlt a család náluk egy ebédre. Párom anyja és apja meghívták a három gyereküket, abból egynek van férje, két kisgyerekkel, egy egyedülálló, van a párom és mentem én, illetve még ott volt a nagypapája is.
Két éve vagyunk együtt a párommal, szülei tudják jól, hogy laktózérzékeny vagyok. A levesben tejföl volt, tejszínes csirke volt a főétel, ezért jóformán csak rizst ettem némi salátával. Desszertet nem ettem. Ezt csak azért írom meg, mert egy tál ételt fogyasztottam összesen, míg mindenki más rendesen evett mindenből és valamilyen oknál fogva anyósjelölt számonkérte a páromon, hogy én miért nem mosogattam el. Mármint nem magam után, hanem az egész család után.
Bevallom, eszembe sem jutott ilyen, hiszen vendégségbe hívtak és rajtam kívül még 10 ember volt ott, akik szinte mind közvetlen családtagok, mellesleg ugye egyetlen tál ételt fogyasztottam, míg más evett rendesen mindenből. Persze, rosszul esett, hogy olyan ételeket csináltak csak, amelyekből én nem tudok enni, de ez a beszólás úgy érzem, mindennek a teteje. A vicc az, hogy ha a párom anyukája néha átjön hozzánk valamiért, mindig mindennel kínálom és soha eszembe nem jutott, hogy neki bármit is arrébb kéne tennie ott.
Nagyon haragszom, és nem tudom, hogy kéne reagálnom, mert ugye nem nekem mondta a szemembe, hanem a páromnak mondta. Üzengetni nem akarok, de ezentúl nem is megyek szívesen.
Mit gondoltok erről?
Elhűlten olvasom a történetedet, kedves Kérdező.
Nem is abból indulnék ki, hogy vendégségben mi illik és mi nem, mert a legszűkebb családi összejövetelek szerintem nem olyan formálisak, hogy szigorúan be kéne tartani, hogy kinek mit illik, mit nem ebben a helyzetben. De nekem nagyon úgy tűnik, hogy azért nem állt fel senki mosogatni, mert ebben a családban az az íratlan szabály, hogy mindig a legfiatalabb, ill. legfrissebben bekerült nő dolga a többiek után a takarítás, mintegy "beugró" ez a családba, és simán lehet, hogy annak idején a sógornőid is keresztülmentek raja, meg talán valamikor az anyósod is az ó anyósánál. Ha nem így van, akkor sajnos tényleg személyes ellenszenv, vagy féltékenység; írod, hogy ő is tanár, eddig gondolom ő volt a családban a tiszteletreméltó, megfellebbezhetetlen "pedagógus" és most jössz te, aki egyenrangú végzettséggel rendelkezel....
Akár még dönthetnél is úgy, hogy a legfiatalabbként többet segítesz, mint a többiek, de a határokat most kell kijelölnöd! Te tisztelheted anyósod korát, státuszát a családban, ő pedig tiszteljen téged, mint embert, az ugyanis végtelenül megalázó, hogy gyakorlatilag nem tudtál enni semmit (emlékeztek a róka és a gólya meséjére?). Én konkrétan aludni sem tudnék, ha feledékenységből vagy figyelmetlenségből lenne 10-ből egy vendégem, aki éhesen áll fel az asztalomtól! De az is biztos, hogy az utolsó utáni pillanatban is készítenék neki valamit, bármit, és nem vakkantanám oda, hogy a levesben kerülje ki a tejfölt (még ha a laktózérzékenységgel nincs is tisztában, ez kb. olyan, mintha azt mondaná egy cukorbetegnek, hogy az agyoncukrozott kávéban kerülje ki a cukrot, úgy igya)
Szóval neked is jár a minden embert megillető tisztelet. Egy megaláztatás után meg még cselédnek is beállni.... soha eszedbe ne jusson. Lenne mit megbeszélnetek, inkább mos, mint később.
Bocsánat, visszaolvastam, félreérthetően fogalmaztam, de én nem tanár vagyok. Egyébként felelősségteljes, fárasztó munkám van, menedzser vagyok egy középvállalatnál, egy kisebb csapatért felelek, csak férfiak vannak a csapatomban. Ezt csak megjegyzem, mert anyósjelöltnek ugye van ez a szexista-hímsoviniszta hozzáállása, hogy mivel nő vagyok, mosogassak én, de én meg pont nem vagyok hozzászokva ehhez a nő=mások cselédje gondolkodáshoz.
Egyébként vicces, hogy többet keresek, mint anyósjelölt valaha is keresett, többet keresek, mint a lánya, majdnem annyit keresek 25 évesen, mint a fia (a másik munkanélküli), de ugye a párom is 8 évvel idősebb nálam, szóval, ezt azért írom meg, mert gyűlölöm, amikor valaki éreztetni akarja velem, hogy én kevesebb vagyok, csak mert fiatalabb vagyok, vagy mert nő vagyok, amikor az asztalra szerintem 25 éves létemre elég sokat letettem.
Én leszarom másoknál milyen a hierarchia -nevezzük most így-, mit várnak el. Én azt várom el mástól, amit magam is megadok, ha arról van szó. Anyósjelölt csak ne várjon el semmit, amit maga sem ad meg, hiszen ahányszor jött, fogyasztott (ételt is mindig), de mosogatni egyszer nem jutott eszébe, akkor tőlem se várja el fordítva.
És nem megyek el karácsonykor sem hozzá, hogy ott üljek az asztalnál egy tál rizs felett és nézzem, ahogy mindenki végigeszi a négyfogásos menüt, amit szándékosan úgy készített el, hogy én nem tudjak belőle enni. Akkor inkább átmegyek az én anyámhoz mégegyszer, aki szeretettel főz nekem és el is mosogatok nála. :)
Hát nem tudom, nem olvastam a válaszokat, csak úgy írok.
Gondolom anyósod nem annyira az a rendes anyós.
Az én anyósom mindig számon tartotta, hogy mit szeretek mit nem , és ugyanúgy várt mint édesanyám, mindig külön nekem is csinált kaját, amit én is szerettem, tudta hogy iszom a teát, a kávét stb.
De én is ilyen voltam vele szemben, mivel én nálunk otthon voltam ugyanúgy és vendégek voltak én mosogattam el ha elmentek, én raktam rendet, stb. Ugyanúgy mintha otthon lettem volna az én szüleimnél.
Szóval nem tudom, ő is lehetne veled figyelmesebb, de már tudod hogy milyen a természete törekedj minél rendesebb lenni, ne tudjon beléd kötni, hátha kicsit megenyhül irányodba, ha alapból ilyen sárkány, akkor meg mindegy mit csinálsz.
Istenem, nekem nagyon hiányzik anyósom, 1 éve sincs hogy itt hagyott minket, néha én is veszekedtem vele, vagy "haragudtam rá", de bárcsak itt lenne megint velünk :'( A sírás elkapott most, ahogy erre válaszoltam :'(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!