Ha ilyen rosszul indul a kapcsolat az anyósjelölttel, azért még változhat a viszonyunk?

Semmi valódi konfliktus nincs köztünk, gyakorlatilag alig kommunikálunk, de a páromnak gyakran fejezi ki nemtetszését. Szerinte a párom túlságosan belelovallja magát ebbe a kapcsolatba, túlságosan meg akar felelni nekem, túlságosan rám van tapadva, túl sok időt töltünk együtt, nekem pedig túlságosan határozott véleményem van dolgokról (főleg gyereknevelést illetően, ugyanis a páromnak és nekem is van gyerekünk az előző kapcsolatunkból, akiket közösen nevelünk), esetenként burkolt számonkérést vagy szemrehányást lát bele tök egyszerű ártatlan mondatokba (pl. "nem maradtok még? vagy siettek valahová?"). Nem szeret velem találkozni. Szomorú minden kis apróság miatt, amit most velem a fia másképp csinál mint anno az első házasságában. Amúgy nem magasztalja az előző menyét, sőt, a válás óta őt se bírja túlzottan, szóval nem ez a baja. Simán csak nem kedvel. Eddig még nem volt dolgom ilyen anyóssal, az előzővel jól kijöttem. Nektek mi a tapasztalatotok: volt már, hogy rosszul indult, de jól végződött a viszony az anyóssal? Lehetséges hogy ez egy átmeneti kezdeti rosszallás (csak fél éve vagyunk együtt a párommal), ami majd elmúlik, ahogyan megszokja a helyzetet? Természetesen nem élünk együtt az anyóssal, nem okoz ez napi problémát, de eléggé bánt, hogy nem fogad el. A párom szerint hülyeséget beszél, nem kell vele foglalkoznunk, mi boldogok vagyunk, ez a lényeg (amúgy nyáron esküszünk). És ez így is van, nem drámázom a dolgon, csak érdekel, hogy a tapasztalatok mit mutatnak egy ilyen helyzetben. Volt már úgy a világtörténelemben, hogy megfordultak a dolgok, és az anyós megkedvelte az addig nem kedvelt menyét?