Nem tudom elviselni anyósomat, mit tudnék tenni?

Tudom, hogy - függetlenül attól, hogy mennyire könnyű természet vagy sem - az anyósra könnyebb haragudni, könnyebb vele kritikusnak lenni, mint a saját párunkkal.

Egy dolgot viszont fontos szem előtt tartanod: ha az anyósod puszta (kéretlen) tanácsadáson, vélemény nyilvánításon túl bele akar folyni kettőtök életébe, kontrollt akar gyakorolni, irányítani benneteket bizonyos kérdésekben, és ez sikerül is neki valamilyen mértékig, az alapvetően nem anyós probléma, hanem párkapcsolati probléma.

Ahhoz, hogy valaki úgy éljen, hogy felnőtt férfi vagy nő létre sem "vált még le a köldökzsinórról", két ember kell, nem elég egy manipulatív, érzelmi játszmákkal operáló szülő.

Egy szót sem írtál arról, hogy a párod, a születendő gyermeked édesapja 34 évesen hogyan kezeli ezt a helyzetet.

1) Ne vegyél mindent rosszindulatnak.

2) Szólj a párodnak, hogy àllítsa le, ha sok.

3) Nem kell ott aludni, de míg pici a baba jól jön a kisàgy NAPPAL is. Az én anyósom is vett és nagyon jól jön. Bár mi megyünk estére is, de ha nappal vagyunk ott csak, akkor is jó, mert tudom hol altatni a fiam.

4) Ha a párod nem szól akkor szólj te. Pl.Marika néni, NEKÜNK ez tetszik... ennyi elég is. Sokmindenrōl van véleménye az embernek és el is mondják, ez bosszantó, de meg lehet hallgatni és udvariasan is lehet NEMet mondani. Ha màr bosszantó én azt mondom, rövidre zárva a témàt(ha sokszor van elmondva ugyanaz), "lehet úgy is, de így lesz" és másról kezdek el beszélni.