Hogyan lehetne megoldani, hogy senkinek se legyen kellemetlen, ha ennyire eltérően látjuk a, , segítség fogalmát"?

Miért kellene az embereknek egyformáknak lenniük? Az egyiknek így jó, a másiknak máshogy.

Ezt csak őszinte beszélgetéssel tudjátok feloldani. Le kell ülni és átbeszélni, nektek mi a jó és szeretnétek, ha ezt tiszteletben tartanák. Lehet, ha látják, hogy nem gond nektek ez a különbség tétel, még jól is esik nekik, nálatok legalább pihenhetnek.

Pontosan, az emberek nem egyformák.

Ők úgy szocializálódtak, hogy jobban érzik magukat tüzelőfát rakodva, kertészkedve beszélgetni, mint egy fotelben ülve. Ti fordítva.

Nem bonyolult ez, beszéljétek meg, hogy lesznek ilyen alkalmak is, meg olyanok is. Nyilván nem pedánsan beosztva, hanem, ha úgy adódik, hagyj már egy kis tennivalót, nem fogsz belehalni, ha segíthetnének nektek.

Nemsokára öregek lesznek, úgysem fogják bírni, de a TUDAT hogy segítettek nektek, az jól esik a lelküknek.

Némi empátiával megoldhat minden. :-)

Mi hárman vagyunk testvérek. Mind a hármunknak máshogy segítenek mert mások az igényeink. Egyikünk pénzt kap mert neki nincs, a másodiknak a takarítás/ebédfőzésben segítenek, a harmadiknak gyerekfelügyeletben.

Találjatok ki valamit amire azt tudjátok mondani, hogy nektek inkabb abban lenne szükségetek segítségre. Hozzanak süteményt, főzzenek valamit, vagy bármi ami eszetekbe jut.

Megértelek, kérdező!

Engem egyenesen irritálna, ha a SAJÁT kertünkben nekiállnának rendezkedni.

Képzeld el, ha mondjuk bejönnének hozzátok a házba, meglátnák, hogy ott egy halom vasalni való, és anyósod rögvest nekiállna vasalni. :DDD

Szóval én először próbálnám finoman mondani nekik. Pl. visszakérdeznék, hogy ha minket nem zavar, akkor őket miért zavarja? Vagy hogy minek csinálnak problémát ott, ahol eddig nem volt?

Ha ebből nem értenek, akkor félig viccesen mondanám, hogy ott van az a téglarakás: ha ennyire nem bírnak nyugton lenni, pakolják arrébb 10 méterrel, majd utána rakják vissza az eredeti helyére.

Ha ebből se értenek, akkor határozottan kijelenteném, hogy ez a mi házunk, kertünk és mi döntjük el, hogy mit, mikor és hogyan csinálunk benne.

Nyilván a hangnemmel, gesztusokkal is lehet ezt érzékeltetni. Először még kedvesen, mosolyogva kérném őket, de ha nem értenek a szép szóból, akkor egyre keményebb arccal és emeltebb hangon mondanám, hogy hagyják békén a mi dolgainkat.