Mi lehet az oka annak, hogy manapság ennyi feleség rosszban van az anyósával? Elgondolkodtató, hogy ha nem az anyósával veszekszik, akkor a férje lánytestvérével. Mi a gond, rivalizálás? Miért akarnak egyes nők uralkodni a családon?

ok nélkül bántja a feleségét, aki elvileg a legfontosabb ember a férj életében

hát látod, én ezért jövök ki az anyósommal. MErt sose gondoltam úgy, hogy a feleség fontosabb. Mindketten egyformán fontosak vagyunk neki, csak másképp...

18-as gondolatmenethez hozzátennék valamit. Ez nem föltétlen arról szól, hogy mi a jó a gyereknek meg mi nem, hiszen az ilyen elképzelések folyamatosan változnak( évről évre akár, nem csak generációnként). Itt a tisztelet hiányáról van szó, hogy anyós nem tartja tiszteletben a szülők elveit, döntéseit, életmódját, akármit. És egyszerűen azért anyukával van ebből több vita, mert a férjek hajlamosabbak a "béke érdekében" inkább behódolni az anyjuknak (persze vannak üdítő kivételek).

Én úgy gondolom, hogy egyrészt mindenkinek joga van úgy nevelni a gyerekét, ahogy szeretné, másrészt a kéretlen tanácsoktól előbb utóbb mindenki a plafonon van, akárkitől jön, akármilyen témában.

Csak példának, mert ebből ugye manapság sajnos egyre több van, ott vannak az ételérzékenységgel született babák, cukorbeteg kisgyerekek. Sok öreg szerint, a glutén meg laktóz érzékeny emberek csak menőzésből meg divatból ülnek órákig a trónuson, hogy a lelküket is kifo_ssák, mert ugye 50 éve ilyen még nem volt. Vagy mikor szegény cukorbeteg kisgyereknek tömködi le a torkán a mama a csokit meg édességet, mert "a gonosz anyád nem ad" ugye, aztán mikor viszi a mentő a gyereket, akkor ő van a legjobban megrémülve.

Vagy a másik kedvenc, mikor anyós nem ért egyet a névválasztással és az általa kedvelt néven szólítja a gyereket csak azért is.

És most nem arról van szó, hogy anyósnak nem lehet igaza, nem lehet jó ötlete, nyilván ő is felnevelt már legalább egy gyereket. Itt az szokott a gond lenni, hogy agresszíven próbálják azokat ráerőltetni a fiatalokra. A segítséget szerintem mindenki szívesen veszi, de az hogy jön anyós, rátelepszik a nyakukra és mindenben megmondja a tutit, ha meg nem úgy csinálják akkor megsértődik, az nem segítség.

Anyósom két héttel a halvaszülésem utàn azt mondta ne foglalkozzak màr a gyerekkel,(egy év utàn se igazàn tudom feldolgozni)na ezek utàn köszönök neki vàlaszolok ha kérdez (pàrom ezt sem ugy megharagudott rà màs is volt) de nem akarok közelebbi viszonyt kialakitani.

Most h megint terhes vagyok próbàlkozik de nagyon àtlàtszó. Eddig takarodjunk a szeme elöl ne is làsson többet most meg hirtelen lànyaként szeretett mindig.

jaj de bírom, hogy anyós nem adhat tanácsot, de itt mindenki belepofázhat vadidegenek életébe...

Fáj meghallgatni az anyóst? NEm. Utána úgyis azt csinálsz, amit akarsz. Ennyin múlik a béke.

Rossz a hozzaallas. Ha legalabb az egyik fel intelligens en ugy gondolom, hogy meg lehet oldani vitak nelkul is. Mondom ezt ugy, hogy bemutatasomkor anyosom kozolte, hogy soha nem fog befogadni a csaladba es megismerni sem akar. Most akkor toltsem azzal az egesz eletem, hogy haboruzok? Nekem annyit nem er, es masok is jobban jarnanak ha ezzel nem foglalkoznanak.

En nem kopokodok, mindenki eldontheti kit szeret es kit nem. Arra koncertaljatok, hogy a ferjeteket meg az unokakat szereti anyos, igy mar konnyebb elviselni idonkent, hisz van kozos pont.

Kitartas mindenkinek!