Szerintetek jogos lenne, ha beszólnék már?

A párom szüleiről van szó. Sosem segítettek nekünk, sosem támogattak minket, inkább csak mindig megpróbálták visszahúzni a páromat. Mindig az én szüleimre mutogattak, mikor segítségre volt szükségünk (pl ha az autónk szerelőnél volt és nem volt mivel munkába járni, mással meg nem volt megoldható), még a saját fiuknak is mindig az én szüleim segítettek (egyetemi gyakorlati helyet keresni, holott az apja szakmabeli, aztán tényleg többször az autó kérdés, hivatali ügyekben...stb.). Ezzel ellentétben a párom családjának mindig is megvoltak az elvárásaik felénk: minden héten látogassuk őket (messze lakunk, bár gyakran hazajárunk, ebbe is bele akartak szólni), szidtak minket a rokonok előtt, amiért nem vagyunk náluk eleget (mikor meg ottaludtunk, az volt a bajuk), aztán meg akarják szabni, mennyi időt töltsünk náluk és sérelmezik, miért vagyunk többet az én szüleimnél (őnáluk éltünk egy darabig együtt, így látogatáskor is náluk alszunk). Mivel nemsokára költözünk kb 300 km-t, sok bútorunk van az albérletben, segítségre lesz szükségünk. Az én szüleim egyből felajánlották a segítségüket, elkérnék az egyik barátjuk kisteherautóját és azzal elpakolhatjuk a bútorokat. A 65 éves, derékproblémákkal küzködő apám jönne többtíz kilós bútorokat cipelgetni lépcsőn, 600 km-t levezetni, hogy segítsen nekünk. Viszont a párom és apám nem tud szerintem mindent egymaga cipelni (mi van, ha apámnak beáll a dereka?!), ezért el kellene jönnie másnak is, így csak a párom családja maradt. Kérdezte a párom az öccsét, nem akar jönni, ahogy az apja sem fog. Van a kedvenc nagybátyjának is egy kisteherautója, nem adja oda, eljönni meg nem akar. Megint ott tartunk, hogy nagy szükség lenne a segítségükre, de ők hátat fordítanak nekünk. Persze közben azért jönnek a "tanácsok", milyen lakást béreljünk (hamarosan venni is akarunk, ott hogy mekkorát és mennyiért vegyünk), hol éljünk, hogyan éljünk...stb. és persze hogy lehetnénk többet is őnáluk. Bevallom, nekem már tele van az a bizonyos velük, hogy abszolút semmiben nem lehet rájuk számítani. De ha a párom nagyanyja beteg, futkozzon vele kocsival, ha az apja beteg, hordja be helyette a fát, ha az öccse autójának garázst építenek, dolgozzon ott is, ők meg egy kisujj mozdítást nem tesznek értünk. Jogos lenne, ha ezek után beszólnék nekik, ha lefixálják, hogy nem jönnek segíteni (persze most még csak a szájhuzogatások mennek, nem merik megmondani nyíltan), hogy nem is vártam tőlük egyebet, mikor soha semmiben nem hajlandók segíteni? Hogy ezután tőlünk is ugyanennyit várjanak és pont ezért állunk az én szüleimhez közelebb? Ha unokájuk lesz hamarosan, nála is majd követelik a jogaikat, de már előre megmondták, hogy ők nem bébicsőszök, rájuk ne számítsunk (150 km-re fogunk tőlük az új helyen is lakni, így nem is tudnám lepasszolni nekik). Jogos lenne ezek után egy elejtett beszólás?