Mit tegyek ha anyós jelölt beszólogat?
Szóval a párommal több mint egy éve vagyok együtt, de a családdal csak az elmúlt fél évben ismerkedtem össze igazán.
Sajnos a zöldségeket nem szeretem, kevés van, amit megeszek, de nem azért mert válogatok, hanem van egy gyermekkori "traumám" a hagymával kapcsolatban, a többi pedig nem ízlik valamiért, pedig kb havi szinten kóstolom meg a paprikát, uborkát, paradicsomot, hogy "biztos ízleni fog most, biztos nagyon finom" de egyszerűen nem jó számomra, nem bírom megenni, számomra rossz ízűek.
Anyós jelölt az elején még normális volt ezzel kapcsolatban, de most már valahányszor olyan étkezés van, ahol zöldség is van (étkezések 90 %-a), beszól nekem olyan vicceskedő hangon hogy "zöldség, ő olyat nem eszik". Rendszeresen ezt hallgatom most már, és ez kezd bántani. Az elején nem foglalkoztam vele, mert mindenki azt mondja hogy "le kell sz*rni az ilyet" de tényleg mindig ezt hallgatom most már és egyre jobban bánt.
Nem vagyok náluk folyton, csak van egy ilyen vattacukros jégkásás vállalkozásuk, amivel nyáron árulnak, és én még diák vagyok (egyetemista) így egész nyáron itt árultak és sokszor kijöttek ők is miközben dolgozok a párommal (se anyós jelölt se após jelölt konkrétan nem dolgozik itt, ők "csak" a tulajok, amúgy párommal dolgoztam egész nyáron + még két ember árult itt kint a standnál).
Szóval szoktak ők is hozni enni (anyukám is hozott sokszor), vagy amikor csak úgy itt vannak rendelünk, de akkor is mindig megszólja.
Tudom hogy ez olyan kis piti dolog, de ezt hallgatom lassan 3 hónapja (ha nem több) és kezd bántó lenni így hosszú távon.
Beszéljek vele? Vagy a páromat kérjem meg rá?
Én tényleg próbálok nem foglalkozni vele, de alapvetően egy érzékeny lélek vagyok és hosszú távon nem tudom ezeket elviselni.
Huhh, elég régen tettem fel ezt a kérdést, és elfeljtettem válaszolni.
IGEN, oviban teletömtek póréhagymával. Szó szerint. Így, ahogy mondom. Valami zsiros kenyér mellé járt egy csomó, én meg nem bírtam megenni, mert elég volt a kenyér is. Erre teletömtek vele, én meg nem sokkal később kihánytam.
hasonlót az én gyerekemmel is megtettek. nála ekkora traumát nem váltott ki, de pl. egy alkalommal mikor egy svédasztalos fogadásra elvittem, a tíz méter hosszú kaviáros, libamájas, tonhalas és egyéb szendvicsek és egyéb süteményekkel tele asztal látványától besokkolt, s egy falatot se evet.
ennyit az ilyen idióta óvodákról. az evés élvezetét rabolták el tőle. míg mindenki boldogan válogatott s csemegézett, neki ez egy sokk volt. ha rajtam múlna elítélném ezeket az "óvó"nőket akik puszta kényelmi okokból ezt teszik a gyerekekkel a rendesen elvégzett munka helyett.
Én sajnos kisgyereknek nagyon bátortalan és félénk voltam, nagyon érzékeny, mindent a lelkemre vettem, nehezen illeszkedtem be és barátkoztam - ennél fogva érthető így visszagondolva, hogy ekkora nyomot hagyott bennem.
Szerintem hiába mennék ezzel pl pszichológushoz, nem hiszem, hogy tudna ezen segíteni. Hiszen ha pl eszek, és megérzek egy hagymát, rögtön elmegy az étvágyam. Ezzel ő mit tud csinálni? Hát kb semmit.
Persze, az ételekbe kell, de van pl hagymapor, vagy amit anyukám kitalált, hogy ledaráljuk a hagymát, és úgy megy az ételbe. Vagy ha kifejezetten hagymás dolgot készít, akkor csinál egy kis adagot nekem hagyma nélkül, ilyenek.
Magamra pedig nyilván úgy készítem el az ételeket, hogy ezzel ne legyen gond.
Egyébként vannak nálam is válogatósabbak, nem vagyok én annyira vészes, mint ahogy a kommentek elején itt kiakadtak hogy jajj kell a zöldség, pláne hogy felsoroltam hogy eszek azt is, csak sokkal kevesebb félét, de pl sok gyümölccsel kiváltom őket szerintem...
Na mindegy, köszönöm a választ mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!