Anyóshoz hogy viszonyulnátok innentől?

Az én volt anyósom amikor megszületett a fiam, bejött a kórházba, adott egy borítékot benne 100 ezer forinttal (1990-ben azért ez szép pénz volt) majd közölte, hogy ha elfogadom a pénzt, és végleg lelépek, persze az unokát ott hagyom neki és az apjának, akkor 4 éven keresztül ad még évi 100 ezret vagyis 500 ezret a végére, hogy eltűnjek. Gondolhatod mennyire kikészültem. Nos nem mentem el, éltük az életünket, de én nem voltam hajlandó soha anyósommal egy helyiségben tartózkodni. Kulturált, értelmes nőnek tartom magam, és bár engem egy életre megbántott, de a fiát és az unokáját nem. Így én nem akadályoztam meg soha sem a volt férjemet, sem a fiamat, hogy az anyósomat látogassák, én nem mentem. Soha nem vettem részt közös ünnepekor, ha tervben volt, hogy hozzánk akar jönni, akkor én azon a napon elmentem, és csak akkor mentem haza ha már nem volt ott. Bár 20 évvel később barátként elváltunk (ma is jó barátok vagyunk a volt férjemmel) de a volt anyósommal azóta sem találkoztam.

Csak megjegyzem. A volt férjem újra nősült, de anyósom az új menyecskéjét is utálja, ráadásul tőle fél is, mert ő keményen megalázza, bántja volt anyósomat. Néha ír levelet anyósom amiben bocsánatot kér, és panaszkodik, de nem foglalkozom vele. Gondolom megérdemli.

Szóval te is csinálhatod amit én. A férjed, és az unoka menjen amikor akar, de te távol tartod magad tőle.

A gyereked remek emberismerő, mint a kicsik általában, őket az alakoskodás és a mű kedvesség nem téveszti meg, nagyon is jól érezte, hogy mennyi gonoszság van az öreglányban.

Első körben négyszemközt akarnék vele beszélni, hogy ezt ő mégis hogy értette. Mert nem a középkorban vagytok, hogy bárkit meg lehet fogni egy gyerekkel, te inkább úgy mondanád, hogy most vállalod a kockázatot, hogy akár újra egyedülálló anya legyél, de két gyerekkel. De nem érdekel, mert a fiát szereted, és akarod a közös babátokat, bármi áron.

Illetve hogy ha tetszik, ha nem, a felesége leszel, és lesz tőled egy unokája. Ha ezzel nem képes megbékélni, akkor ne a hátad mögött fúrjon, hanem mondja a fia szemébe, hogy ellenzi az egészet. Egyébként meg nem muszáj nektek jóban lenni, de legalább ne legyen kétszínű.

Ha nem kap a fejéhez, és továbbra is ez lesz, akkor beszélnék a párommal is, hogy mi történt, és hogy remélem, megérti, ha innentől nem szeretném elkísérni az anyjához. Senki se megy oda, ahol nem látják szívesen.

Kezdeném onnan, hogy a kisfiad valószínűleg megérezte a ki nem mondott ellenszenvet. Vagy legalábbis azt, hogy anyósod téged nem kedvel (és a kisgyereknek nyilván az édesanyja a legfőbb viszonyítási pont).

Nekem mondjuk leesett volna az állam attól, hogy ahogyan a házasság felé haladtatok "azzal nyugtatta magát, hogy még bármi történhet ami meghiúsítja". Ott kellett volna visszakérdezni, hogy miért akarta volna, hogy meghiúsuljon. (Meg persze, egyáltalán miért akar a fia párválasztásába beleavatkozni? - bár ezt csak magamban tettem volna hozzá.)

Szerintem először is mondd el ezt így a párodnak négyszemközt.

Ő egyébként nem vette eddig észre az anyja ellenszenvét? Nem beszéltél róla te neki? Nem mondott az anyja se neki semmit négyszemközt?

Ha igen, akkor miért nem tette eddig helyre az anyját?

Szerintem ezután redukáld le vele minimálisra a találkozást. Akár az esküvőig ne is találkozz vele (ha nem adódik rá különös ok).

Inkább a baba megszületése után lesz ez probléma. A fia nyilván meg akarja mutatni az anyjának az első unokáját, azt pedig a kezdeti időben nemigen lehet az anya jelenléte nélkül megcsinálni.

Esetleg ott a legelső babanézés előtt kikötheted, hogy vagy normálisan viselkedik előtted, vagy pedig akkor látja legközelebb, amikor már nem szopik és a férjed egyedül tudja vinni.

Szerintem mikor bejött a párod akkor kellett volna bevonni hogy édeanyád szerint felcsináltattam magam. Szívem mi a véleményed?

Kár mártírkodni, elmenni otthonról ha jön anyós , engedni. Felesleges. Ha tényleg szereti a fiát akkor igenis alkalmazkodjon és fogadjon el. Vagy csak duma a nagy szeretete? Igenis joga van a párodnak megtudnia hogy milyen veled az anyja. Nem azt mondom hogy mocskold az anyóst, de igenis elkell igazítani hogy tudja hol a helye. És én egy büdös b.unkó undorító dolognak tartom ezt a dumát hogy felcsináltattad magad. Könyörgöm el akar venni. A másik hogy a fia is húzhatott volna óvszert ha nem akar gyereket. Szóval egy igazi ős b.unkó a nő.

Nyilván minden anya a legjobbat akarja a gyerekének.Ez esetben az lehet a gond,hogy azt felzételezi ha már volt egy kapcsolatod amiből gyerek született és nem tudtad megtartani az apját talán valami gond lehet veled is. Mert ugye egy kapcsolat két emberen múlik ez tény.

Nekem is az anyósom az első években finoman mindíg tudtomra adta,hogy nem örül,hogy az ő pici fiával vagyok. Majd 15 évvel később több helyről hallottam, hogy saját lányaként szeret.Ezt is érzem.

Szóval van remény csak idő kérdése.

Én semmiképp nem mondanám el a férjemnek.Ne felejts el,hogy neki az anyukája!...

Ha tudod,hogy melléd állna akkor elégedj meg a tudattal.Tedd egy 'polcra'amiket mondott, jó helyen van az ott! Éljétek az életeteket,majd az idő megoldja a dolgot.

Ott helyben körberöhögtem volna, hogy akkor most reménykedjen, hogy hamar elváltok, mást nem tud csinálni.

Nyugodtan utálkozzon, ezzel csak magának árt, az ilyen emberek engem nem tudnak meghatni.

Nálunk is az volt egyébként, hogy már akkor utált a kedves anyóspajtás, mikor még csak hallott rólam, mert ő nem egy elvált, kisgyerekes nőt képzelt a drága fiacskája mellé. Konkrétan letojom, én nem őt választottam, hanem a páromat. Évente egyszer találkozunk fél órára, udvarias vagyok vele és segítőkész, és ennyi. Nem kell nekem tartani vele a kapcsolatot.

Párod ugyis észreveszi h máshogy viszonyulsz az anyjához.

Nekem se felhôtlen anyósommal a kapcsolatom,volt h olyat mondott h szó szerint sirva fakadtam,akkor megmondtam páromnak h mit mondott és ne is várja h ezek után én menni akarok az anyjához, köszönök neki az utcán mert nem vagyok bukó de semmi több.

"nagyon szereti az anyukáját, egyke gyerek amúgy. És abban is biztos vagyok, hogy mellém állna az ügyben. "

Ha ezt Te bírod lelkierővel és túl tudod tenni magad azon, hogy anyós egy ellenszenves, sunyi hárpia, (a férjed meg tuti melléd állna), akkor ne szólj a férjednek.

Le a kalappal előtted!