Te anyósodnál hagynád az unokát ilyen körülmények között?

1es hiába takarítanak ott ki, akkor se fog rendet tartani.

ne vidd oda a gyereket és kész!

Kosztól és állatoktól nem lesz baja a gyereknek, hisz attól még vigyáznak rá...

De a felfogás tényleg problémás.

Nos, anno a nagyanyám tisztasagmanias volt, akár a földről is lehetett volna nála enni. Aztán ahogy oregedett, egyre kevésbé tartott rendet. Egyszerűen eszébe se jutott, vagy ha mégis, nem volt ereje hozzá, nem látta, nehéz volt neki. Mi megoldottuk, segítettünk neki. Anyósom most 70, most ő is ilyen szintre sullyedoben van....

Nem derült ki a történetből, hogy anyós mindig ilyen volt e , vagy csak a korral változott.

Na, azért 69 évesen, hacsak valaki még nem ápolásra szoruló, még bőven el tudja látni az ember a ház körüli teendőket.

Ismertem én is olyan öregasszonyt, aki 80 évesen még a kertben dolgozott, kapált, gyalog elment a városba a boltig, stb, bőven volt energiája, de a ház undorítóan nézett ki. Konkrétan putri. Büdös volt, penészes, korhadt... ő is aztán felmosott hetente 1x-2x valami vízzel, de domestost pl. sosem használt. Mindig volt egy csomó macskája, a szívem szakadt meg értük, mindegyik bolhás volt, náthás, folyton kölykeztek, stb... Én igazi falusi gyerek voltam, nem vagyok kényeskedő abszolút, de azért pl. a penész marhára nem egészséges, pláne egy kisgyereknek. Az elhanyagolt állatokról nem is beszélve, főleg ha a kutya még agresszív is.

Emellett ilyen értelmi képességekkel maga az öregasszony is veszélyes lenne a gyerekre. Én biztos, hogy nem hagynám nála.

Egy 69 éves nő, ha még nem alakul nála a demencia, akkor tisztában kell legyen azzal, hogy hogyan kéne normálisan élni, és milyen körülmények közé lehet vinni egy kisgyereket. Ha azt akarja, hogy nála legyen, akkor szépen kapja össze magát, ganézza ki a házat, stb. De onnantól kezdve, hogy nem oltatja be a háziállatait, ami csak a legsgghülyébb emberekre jellemző, na onnantól kezdve én magam se járnék át hozzá sűrűn. Néhány ember agyilag leragadt valahol a szántóföldeken, mikor még mezítláb kapáltak.

Nem koszról meg állatokról van szó, hanem mocsokról, baktériumokról, penészről, ami belélegezve súlyos betegségeket okoz, akár élete végéig asztmát, és olyan állatokról, akik szerencsétlenek férgesek, bolhásak, rühesek, de épp akár veszettek is lehetnek. És a leírásból kiderült, hogy az anyós a kutyát sem tudja féken tartani, nem is akarja. IMÁDOM az állatokat, de ha az a kutya odakap a gyereknek, márpedig a kisgyerekek könnyen felhergelik az állatokat a csipogó hangjukkal, a futkozzásal meg a nyúlkálással, akkor 100%, hogy anyós arra is csak annyit fog reagálni, hogy gügyög egy sort a kutyának, a gyerek kezét meg bekeni szúnyogriasztóval.

Aki egy macskát nem tud felelősséggel gondozni, az hogy tudna már egy gyerekre vigyázni?

Lehet agresszívnak fog tűnni, próbálom visszafogni:

A helyedben a férjednek leadtam volna minimum egy pofont már az ötlet felvetéséért is. Hogy képzeli?

A gyerek inkább kapjon el valami veszélyes bacit (a gyerek immunrendszere gyengébb), de legalább a mama boldog, hogy nála lehetett a gyerek. Hogyne. Majd ha makulátlan a ház, az állatok rendben, akkor is csak megfontolod, mert lehet valami patkány, penész maradt ott.