Másfél év járás és kétszeri találkozás után utál engem az anyósjelölt, ráadásul kamu dolgokkal fúrkálódik ellenem a hátam mögött. Szerintetek mi lesz ennek a vége? (részletek lenn, bocs, hosszú lesz) ha valaki volt már hasonló helyzetben, írjon!

A barátommal egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, és már az elején felkészített hogy az ő anyja minden eddigi barátnőjét utálta. Kábé négy hónapja voltunk együtt, amikor hazavitt egy hétvégére bemutatni. Nem sűrűn tud hazajárni, mert a szülei az ország másik felében élnek. (négy óra kocsival) Egyébként normálisan fogadtak, de számomra kicsit furcsa volt hogy egyáltalán nem érdeklődtek irántam, és ha én kezdeményeztem beszélgetést anyukával, kurtákat válaszolgatott és ennyi...gondoltam kicsit zárkózott emberek, hát ez van. utána a barátom nővérének az esküvőjére mentem, és az egyetlen szerencsém, hogy ott volt a legjobb barátnőm, aki meg a barátom öccsével járt akkoriban. A családjukból egyedül a két unokatestvérük, meg persze az ifjú pár kommunikált velünk, mintha mi csak úgy dísznek lettünk volna elvíve az esküvőre, és úgysem vagyunk családtagok a szemükben.oké, hivatalosan tényleg nem vagyunk családtagok, de ez akkor is furcsa volt nekem, mert az én családom, ha bekerül valami új ember a képbe, azt minél hamarabb meg akarják ismerni, mert kíváncsiak, hogy ki az új partner, és mindenkit elfogadnak, az összes expartner köszön az utcán és visszasírja anyukámat, mint valaha volt legjobb anyósjelölt :)

aztán voltak ilyen furcsaságok, hogy amikor a barátom hazalátogatott, utána jópár napig ellenségesen viselkedett velem, nem lehetett neki jót mondani, nem lehetett neki jót tenni, mintha otthon kimosták volna az agyát, és egy másik ember jött volna vissza, állandóan veszekedős hangulata volt, pedig amúgy nem szoktunk veszekedni, csak olyankor...ezek az időszakok persze pár nap alatt elmúltak és utána mindíg bocsánatot kért...az igazi fúrkálódás akkor indult el, amikor az öccse szakított a barátnőmmel. Én természetesen nem szakítottam meg a kapcsolatot a lánnyal, és a barátom se, hiszen közös ismerősünk. onnantól kezdve az anya mindenféle hajmeresztő elméletekkel állt elő, amit szerintem a barátom öccse magyarázott be neki, valami furcsa oknál fogva...talán féltékenység volt a háttérben, vagy nem akarta az exe legjobb a barátnőjét a képben látni, nem tudom...

Tudni kell, hogy a barátom közös lakásban lakott az öccsével. Volt, hogy én aludtam nála, de sokkal többször volt, hogy ő jött hozzám,egy idő után nem csak hétvégén, aztán gyakorlatilag ott lakott. Engem ez nem zavart, mert elég nagy a lakásom, elférünk, őneki pedig rengeteg munkája volt, reggeltől estig dolgozott, sokszor hétvégén is. gyakorlatilag magára mosni se volt ideje, nemhogy főzni, én meg szívesen segítettem neki, mert láttam hogy rászorul, meg egyébként is szeretem, alap, hogy segítek, ha látom hogy bajban van.

Aztán anyuka kitalálta, hogy a fia biztos azért nem jár haza sűrűbben és azért van keveset a lakásában, mert én nem hagyom őt hazamenni. ennek persze semmi alapja nem volt, egyszerűen velem akart lenni és kész. Én nem mondtam neki, hogy ne menjen haza... aztán csak jöttek a problémák velem kapcsolatban, persze mint olyan dolog, amin nem nagyon tudok változtatni. Először is, hogy elváltak a szüleim, későn kezdtem el az egyetemet, persze a családom anyagi helyzete is probléma, hiszen mi másért lennék a fiával, nyilván jó biznisz egy fogorvossal összejönni. aztán jöttek még jobb dolgok, mert ő állítólag hiteles forrásból kiderítette, hogy én drogozok, és a fiát is belevittem. amikor nemrég epilepsziát diagnosztizáltak nálam, azt mondta, hogy biztos a drogok hozták ki belőlem, és jobb lenne ha a barátom szakítana velem....egyébként ezeket mind a hátam mögött,kizárólag a fiának mondja. fönn van facebookon, de csak a veje és a gyerekei az ismerősei, persze az én oldalamat suttyomban nézegeti, erre is szokott utalgatni a fiának, hogy micsoda dolgokat rakok ki a falamra...annyi már nincs benne, hogy rám írjon, hogy tisztázzuk a helyzetet, pedig a barátommal szinte nonstop messengerezik, és szerintem az elméleteiből is csak a jéghegy csúcsát ismerem, a legtöbb gyanítom nem jut el hozzám...

Én nem fogok ráírni, mert egyrészt nem én kezdtem ezt az egészet és soha nem uszítottam a fiát a szülei ellen, hiába gondolja ezt, sőt, az elején ha panaszkodott az otthoniakra még én békítettem, hogyhát jólvan, csak jót akarnak neked stb...de ezek után nem fogom békítgetni, az biztos. Egyébként látom, hogy anyuka legnagyobb baja az, hogy a fia elindult az elszakadás útján lelkileg is, nem csak egzisztenciálisan, és ezt neki nehéz feldolgozni, mert az ő agyában az van, hogy én elrabolom a gyerekét és "elrontom". A legnagyobb baj, hogy szerintem szemtől pofába biztosan vigyorogna meg kedveskedne, nyilván nem véletlenül csak a hátam mögött mocskol, de ha még annyi sincs benne, hogy felhívjon és nyíltan megmondja a problémáját velem kapcsolatban, akkor mit lehet tenni? Szerintem ha sokáig figyelmen kívül hagyom a viselkedését, csak elmérgesedik a viszony a részéről, ha a barátom megvéd engem, akkor arra az a válasz, hogy én milyen jól manipulálom őt, már rá se ismernek...szerintem ha írnék neki, vagy felhívnám, abban is találna valami kivetni valót. Én egyébként azt gyanítom, hogy van neki valami kiszemelt meny-jelöltje, és most én belerondítok a képbe...amikor elkezdtünk járni, és csak mesélt rólam a fiú, arra is az volt az első reakció, hogy hát jólvan, de még fiatal vagy, nem kell megállapodni, csajozzál csak...

igazából jó, hogy a barátom elmondja ezeket, de fogalmam sincs mit csináljak. már az is eszembe jutott, hogy megadom a vénasszonynak amit akar, és szakítok a fiával mielőtt komolyabbra fűzzük a kapcsolatunkat, mert nekem nincs szükségem egy ilyen gonosz emberre a környezetemben. A viselkedése határozottan rosszul esik, mert én tényleg semmit nem ártottam nekik. minden problémája velem kapcsolatban csak a fejében létezik.