Háborogjunk azért, mert az após pofonvágta az unokát?

Az igaz, hogy a verés nem jó megoldás.

Viszont a gyereknek MINDENKÉPPEN tudni kell a saját határait tiszteletben tartani! Ha erre nem nevelik rá, akkor egy katasztrófa lesz már gyerekként is! Felnőttként pedig egy kibírhatatlan jellem - vagy bűnöző.

Attól függ hogy hány éves a gyerek és mi miatt.

Mondjuk pofon vágni egy 3 évest mert lerántott az asztalról valamit ami összetört, vagy pofon vágni egy 13 évest mert azt mondja a nagyapjának, hogy "ka** be a f. tata" teljesen más.

Szóval a sztori ismerete nélkül nehéz megmondani lehet e háborogni.

Mondjuk a pofon nem a legjobb nevelő eszköz, de néha előfordul.

"Ahogy a legtöbb gyereket elnézem, az agy biztos nem adatott meg a szüleinek."

No igen, nem mindegy, milyen a lakókörnyezeted, ahol sikerült letelepedni.:-)

Párom apukája is lekevert egy pofont a hat éves unokájának, nagy cécó lett belőle... A lánya sírt, hogy miért tette ezt, náluk nem divat bántani a gyereket, a férje meg azóta sem áll szóba az apósával, mert aki gyereket ver, az nem ember...

Az egész annyi volt, hogy a gyerek kikapta a mozgássérült nagypapa kezéből a botját, majd elkezdte vele ütögetni. Persze, szegény megpróbált rászólni, nem működött... Én elvettem a kicsitől a botot, a tatája meg adott neki egy sallert... Nem nagyot, csak hát a gyerek nem volt ehhez hozzászokva, mert az anyja akkor is ott ült, és csak szóban mondta, hogy: Csillagom, hagyd békén a tatát... Még a hangját se emelte fel, persze a gyerek nem hallgatott rá. Szóval, ha a helyzet úgy kívánja, akkor néha igenis kell nekik egy-egy kisebb pofon, mert szép szóval nem mindig sikeres a dolog.