Jóban vagy-e apósoddal, anyósoddal? Ha igen, ha nem, miért? Milyen gyakran találkoztok?

Nagyon jóban vagyok velük. Miért? Mert olyanok, mint a szüleim. Elfogadnak, nagyon szeretnek, támogatnak bennünket. Az életünkbe nem szólnak bele, de ha szükségünk van rájuk, akkor azonnal ugranak. A lányukként tekintenek rám. Nagyon szeretem őket.

Nagyjából 2-3 havonta találkozunk velük, viszont 2-3 naponta mindenképpen beszélünk velük.

Csak anyós(jelöltem) van. Nagyon szeretem, egy igazi kis tündér. Mindig próbál a kedvemre tenni, a sajátjaként szeret. Intelligens, kedves, okos nő. Az első pillanattól fogva kedveljük egymást.

Szerencsére közel lakunk egymáshoz, szóval hetente minimum egyszer találkozok vele. :)

Én akkor találkoztam a mostmár férjemmel mikor édesanyámnál rákos betegséget diagnosztizáltak. És ez igencsak kihatott életünk első közös 3 évére.

Szóval imádom anyósom és apósom is, mert jóindulatú, okos, türelmes és őszinte emberek. És mert szeretnek és én is őket.

Az előző házasságomból sem az apósommal sem az anyósommal nem voltam jóban. Apósom alkoholista volt, méghozzá a durva fajtából. (aki részegen őrjöngött, árokban kötött ki stb) Anyósom meg egyszerűen rosszindulatú volt. Már az elején megmondta, hogy nem engem akart menyének. Hál istenek messze laktak, így a találkozások száma ritka volt. De érdekesség az, hogy amikor elváltam, és új menyecske jött a képbe, az anyósom találkozott kért. Elmentem, és akkor bocsánatot kért tőlem, hogy amíg a menye voltam ő szemétkedett. Megköszönte, hogy ennek ellenére a fiamat nem tiltom el tőle és a nagyapjától. (nem láttam értelmét, mert az unokát imádják, és nekem volt bajom velük, nem a fiamnak) Később újra férjhez mentem. Az apósom már nem él, de nagyon ellenséges volt velem. Így vele utoljára a bírósági tárgyaláson találkoztam. (röviden: Az volt a baja, hogy a fia egy 5 évvel idősebb nőt vett el akinek már van egy gyereke... Szerinte, és egy ribi vagyok, és az a célom, hogy a fiát eltiltsam az idős apjától. Az apósom akkor olyan 70 év körüli 56-os elítélt volt. Bíróságon azért voltunk, mert megtámadott, és 8 súlyos sérüléseket szenvedtem. Vagyis 6 hónapos terhes voltam, amikor az apósom közölte a férjemmel, hogy békülni szeretne, és eljönne látogatóba hozzánk. Beleegyeztem, mert alapjáratban nem vagyok haragtartó. Velem beszélt telefonon, ahol megadtam a lakásunk címét, és kérte találkozunk közel a lakáshoz, mert nem akar eltévedni. Belegyeztem. 4 emeletes lift nélküli lakásban éltünk a 4-dik emeleten. Mivel idős ember, így előreengedtem, hogy az ő ütemében gyalogoljunk fel az emeletre. Második emeleten hirtelen megfordult, elkezdett velem ordibálni, hogy hülye vagyok ha azt hiszem, hogy ő elfogadott, mert sosem fog. Majd teljes erejéből lelökött a lépcsőn. Váratlanul ért, így durván lezuhantam. Elvetéltem, eltört a karom, és több fogam kitört.) Szóval apósommal utoljára a bíróságon találkoztam. A temetésére sem mentem el. Anyósommal viszont mai napig is nagyon jó kapcsolatban vagyunk. imádom, ő is szeret. Amikor csak tehetjük látogatjuk, és nagy öröm ha ő is eljön hozzánk. Kisnyugdíjas, de mostanában sokat betegeskedik. Anyósom felvetette, hogy esetleg hozzánk költözne, mert sokszor fél egyedül.. Örömmel benne lennénk, mert tényleg egy angyal.

40/N

Nekem még csak anyós és apósjelöltem van, de jóba vagyok velük. Nem nehéz, mert fiatalok (még 50 évesek sincsenek) élik az életüket, nem avatkoznak a miénkbe. Nagy motorosok, koncertekre járnak. Pl: metallica, Madonna meg minden nagy sztár koncertjére elmennek...:) Tudják élvezni az életet az biztos..Anyósjelöltem egyébként úgy néz ki mint Cindy Lauper.. Tetkós, lila hajú, vagány csaj... Bírom nagyon..

21/N

ma 21:52

Már több mint 13 éve volt, és ha jól emlékszem figyelembe vették az idős korát, és azt, hogy 56-os elítélt, számkivetett volt amire az ügyvéd azt mondta, hogy a múltja miatt is képtelen az indulatai fékezésére. Ha jól emlékszem 2 év felfüggesztett és pénzbírságot kellett fizetnie. Sosem kaptuk meg a pénzt( bár nem is kellett volna tőle 1 forint sem) Amikor 74 éves lett utoljára telefonon meghívott minket a szülinapjára az otthonába, de nem mentünk el. Én nem voltam hajlandó a férjem meg haragudott rá. Rá pár napra meg is halt. De engem ez sem érdekelt. Számomra azon lett vadidegen amikor lelökött a lépcsőn--