Hagyja rám, mert "kislány" vagyok? Erre hogy reagálnátok?

Na varj, ha mar most veszekedtek amig meg ossze se hazasodtatok, mi lesz kesobb?

Mellesleg ha meg "kislany" vagy, akkor ne qrogasson, ha meg felesegnek eleg erettnek tart, akkor felnott nokent banjon veled ne kislanykent.

Nem feltétlenül kell negatívnak venni, inkább ez szerintem konfliktus elhárító magatartás.

Nem feltétlenül kell úgy gondolni erre hogy akor neked rossz felfogásod, csak egyszerűen még nincs annyi élettapasztalatod, esetleg érzelmi háttered, hogy az adott dolgot valóban át tudd élni vagy dönteni benne.

Ez ennyit jelent többnyire.

Szóval szerintem nem érdemes erre negatívan reagálni, mivel a kijelentés a bizalmat megszavazza a jövőre nézve, csak nem szeretne az adott helyzetben belemenni egy konfliktusba, akár fordíthatod úgy is ezt a kijelentést, hogy majd kialakul, és akkor kevésbé érezhető lekicsinylőnek.

Máskor javítsd ki, ha ezt mondják neked!

Mond vissza, hogy nem vagyok kislány már, de majd kialakulnak a dolgok!

8-as! Szépen hangzik, amit írtál, de egy mondatoddal vitatkoznék:

"Testvérem is szokott mesélni a barátnőjével való konfliktusáról a szüleinkkel, mert tudja h a szüleink külső szemlélőként máshogy fogják ítélni a helyzetet, és reális választ fognak adni."

Kérdés, hogy a szülő mennyire tud külső szemlélőként nézni egy konfliktusra a saját gyereke és egy másik ember között. Arról nem is beszélve, hogy a szülő és a gyerek ugyanolyan szokásrendszerben nő fel (hiszen a szülő a saját szokásrendszerébe neveli bele a saját gyerekét), míg egy másik családból jött embernek más a szokásos. Gondolok itt pl. az ünnepek megünneplésére, a szülőkkel való optimális távolság kialakítására, a munkához, pénzhez, szabadidőhöz, családhoz való viszonyra, stb. Így, ha semmi rosszindulat nincs a szülőkben, akkor is mellélőhetnek részint saját gyerekük iránti elfogultságból, részint meg amiatt, hogy szülő és gyereke számára ugyanaz a természetes, míg a másik családból jött embernek másvalami.

Egy párkapcsolat akkor is két ember ügye.

Nekem vannak nagy gyerekeim, néha elmesélik a bajaikat, én meg segítek nekik értelmezni a dolgokat, de nem adok semmiféle tanácsot, hogy mit mondjanak, vagy csináljanak.

Rossz néha látni, amikor elcseszik... de hát abból tanuljanak, ne az én tanácsaimból!

Szerintem totál feleslegesen van túllihegve ez a dolog.

Persze mondhatjuk hogy "miért beszél róla anyucinak" meg "miért nem magától dönt". De valljuk be, az emberek 99%-a kibeszéli valakivel a gondjait, és miért ne a családjával beszélné meg?

Az sem igaz hogy egy szülő 100%-ban elfogult lenne. Van aki elfogult, de van aki helyén tudja kezelni azt amit a gyereke mond, és akár a saját gyerekének is megmondja, hogy nem csak ő létezik a világon.

Amúgy is, azt sem lehet mondani hogy rosszat tett volna a szülő, nem beszéli tele a gyerek fejét, csak lenyugtatja.

Mit látsz te ezen pozitívnak? Hogy a vőlegényed egy taknyos, aki nem hajlandó leválni az anyjáról, minden bajával anyucihoz rohan, kitergetni neki a TI kettőtök családi szennyesét - amihez SENKINEK!!! semmi köze -, folyton veszekszik veled (ami egyébként anyuka maró hatása a kapcsolatban), anyuka téged megaláz és lekislányoz, holott felnőtt nő vagy ...?

Soroljam?

Épeszű nő azonnal lapátra tenné az ilyen kisfiút. Menjen haza anyuka szoknyájához. De a te dogod.