Ti milyen viszonyban vagytok az anyósotokkal? Imádjátok vagy egyenesen meg tudnátok fojtani egy kanál vízben?

Amúgy sem volt sosem a szívem csücske, de miután megtudtam, hogy a hátam mögött miket mondanak rólam és a családomról (szüleimről), azóta kimondottan utálom anyóst is és apóst is. Nem megyek hozzájuk ha nem muszáj, mert sajnos a szemembe májognak, meg jópofiznak, aztán meg baromságokat hordanak össze rólunk boldog-boldogtalannak. Meg vannak róla győzödve, hogy hétvégén mi délig alszunk, meg semmit nem csinálunk, szapulják a szüleimet, mert éppen tehetősebbek mint ők és kidumálják másoknak. A férjem sem tud velük érdemben kommunikálni, mert akármit mesél nekik, ők arra nem véleményt mondanak, hanem utasítani akarják, meg parancsolgatni neki, hogyan élje/éljük az életünket...szánalmas!

tehát mindent összegezve, utálom őket, de szerintem talán fordítva is igaz ez, de az biztos, hogy nem őszintén kedvelnek. Én nem megyek hozzájuk, a férjem hébe-hóba igen, nem igazán érdekelnek, hogy élnek, vagy halnak-e.

A kedves mama gondolata is irritál. Nem rossz ember, csak együgyü és irigy. Türelmes vagyok, voltam vele, de azok után, hogy rendszeresen, ha lehet azt mondani, hogy rendszeres, szóval, ha jön, vagy férjem megy hozzá, csirkefejet és lábat küld ajándék gyanánt, hogy abból csináljak húslevest... Eddig nem szóltam semmit, de meg fogom mondani neki, hogy köszönöm, többet nem kérek, csinálja meg nyugodtan a mama húslevesnek. Amúgy is pici a fagyasztóm nem fér be.

Három unokája van és megelégszik, hogy évente három alkalommal találkozik velük, kivéve a nagyot, akit a férjem magával visz, ha megy hozzá (kb 250-300 km).

Most komolyan normális az, aki a menyének csirkefejet és lábat küld ajándékba??? Nem viccelek! Nincs a csomagban hát vagy ilyesmi, esetleg a zúzája és csókolom. Egyétek!

Az én anyósom kimondottan kretén, genya idióta és még sorolhatnám.Magunkhoz fogattum mert különben a híd alá került volna a sógorom jóvoltából.

Megsajnáltam de most már meg is bántam. Semmit nem becsül meg egy idióta, egy kicsit meg is bolondult de orvoshoz nem tudjuk elvinni.

Nagyon nehéz vele együtt élni nincs egy normális értékrendje.

Kikészít minket.

Úgyhogy csak tanácsolni tudom anyóssal apóssal ne költözzön össze senki rámehet akár a párjával a kapcsolata is!

Mi jó viszonyban vagyunk, 150 km választ el bennünket.

Nem lehet panaszom rá, de sajnos nincs olyan belsőséges sem a viszonyunk amilyennek szeretném. Ő folyton feszeng, megfelelni vágyik, emiatt eléggé szorong és 8 év alatt ezen semmi nem változtatott még. Talán a házasságunk egy kicsit...

De nagyon hálás vagyok a férjem szüleinek, az édesapja apám helyett apám...sokat támogatnak, amiben csak tudnak. Igazán megtesznek mindent, amit tudnak értünk.

Szeretnénk is visszaköltözni 5 éven belül, egy városba.

25-N 50-N anyós