Ti milyen viszonyban vagytok az anyósotokkal? Imádjátok vagy egyenesen meg tudnátok fojtani egy kanál vízben?

Én szeretem az enyémet. 1,5 órányi buszútra lakik tőlünk, szeretünk vele programokra menni. Őszintén, nem költöznék közelebb. A saját szüleim is nagyon rendesek a férjemmel, de velük is havi egyszer találkozunk (szintén 1,5 órányira vannak). :))

Most, hogy terhes vagyok, kicsit begőzölt az elején (nagyon problémás volt a terhességem, és ő folyton azzal jött, hogy neki minden ment, mint a karikacsapás), de aztán a férjem megbeszélte vele a dolgokat, meg én is. Kíváncsi leszek, ha gyerek lesz...de eddig minden oké vele.:)

Amúgy, azért nincsenek apósviccek, mert a magyar apóskorú (65+) férfiak jó része nem szólal meg, így beleszólni se tudnak semmibe, hiszen nem érdekli őket semmi. Mit viccelődjünk rajtuk?:))

28N, 70N anyós

A férjem anyja, tehát elfogadom. Ha nem a fiával lennék, akkor tuti, hogy soha nem barátkoznánk egymással.

Az alap baj az, hogy ez egy kényszerkapcsolat, tehát, ha szimpi, ha nem , kénytelenek vagyunk egymással kontaktban maradni, a párom miatt.

Ez általánosságban igaz. Ha szerencsés vagy, akkor jól kijöttök, ha nem, akkor szívás.

Az én anyósom extrém eset, róla lehet anekdótázni, rá illenek az anyósviccek. Persze én sem vagyok kismiska:)

Ez mindkét féltől függ, vannak borzasztó anyósok (meg menyek) és vannak kimondottan normálisak.

Nekem az elsö annyira aranyos volt, hogy ilyen rendes nö nem sok van, a második meg tényleg sárkány volt.

eddig soha nem volt baj párjaim anyukáival pedig volt hogy együtt laktunk sajnos a mostani párom (vőlegényem) anyja annyira aljas utálatos és úgy viselkedett ha lehet se én sem párom nem akarunk vele soha többet találkozni.

nem hittem hogy valakit ennyire tudok majd útálni és megvetni,egy szánalmas ember.