Anyósom nem örül, amiért kisfiunk lesz. Szóvá tennétek neki, vagy igyekeznétek nem törődni vele és reménykednétek, hogy szülés után megváltozik a dolog?

Mindenképp tedd szóvá.

Az én anyósom fiú unokát akart, azt mondta,a lány nem számít.Fél éjszakát sírtam.Akkor még nem is tudtuk milyen nemű babát várok.

Mikor legközelebb előjött ezzel,akkor már közöltem,hogy egészséges legyen,ez számít.Még próbálkozott,de értésére adtam,hogy rosszul esik,abbahagyta.Kisfiunk született.Túl gyakran nem látogatja.

Sógoroméknak kislánya született,3 év alatt 1-szer nézte meg.

nekem anyósom kijelentette hogy ő kisfiú unokát akar mert a kislányokat nem szereti mert kényesek és utálja a hajukat csinálni (van neki már egy fiú és egy lány de látszik is a kivételezés a fiú javára)

amikor 24 hetesen elvesztettük megkérdezte hogy fiú vagy lány lett volna mondtam nkei hogy fiú erre ő: jajj pont fiú mondom ha lány lett volna nem is sajnálná? és nem válaszolt semmit csak fintorgott egyet és arrébb ment

ja a helyzet az hogy azóta elhord minden sz.rnak kb. és már kórház után KÉT HÉTTEL elkezdte mondani hogy szégyeljem el magam meg gondolkozzak el a viselkedésemen azért mert volt egy beszólása akkor hogy ne foglalkozzak már a gyerekkel és én visszakérdeztem hogy komolyan gondolja?

mostanság próbálkozhatunk ismét de az tuti hogy ilyen nagymamára nem lesz szüksége a gyereknek és ezt a férjem is így gondolja.

Sajnos az ilyen helyzetek egyre rosszabbak szoktak lenni minél közelebb kerül a baba születés....szerintem itt csak a távolság vagy a találkozások ritkitása segíthet. Nekünk se fogta fel amit mondtunk neki szerintem sajna neked se fogja majd felfogni.

Mikor mi vártuk a kislányunkat, anyósom sírva fakadt. Nem az örömtől. Megjegyezte, hogy így megszakítom férjem vérvonalát. Én megszakítom! Mintha dönthettem volna, hogy fiú vagy lány legyen. És hogy így nem adhatott a kisfiúnak nevet. Mondtam, hogy akkor megszakítom a vérvonalat és csak hogy tudja, a gyermekünk névválasztásába sem lett volna beleszólása.

Amúgy a kislányt szereti, foglalkozik vele, valahogy gondolom az idők során lenyugodott, el is felejtette, hogy valaha gondolt és mondott mást.

Ahogy olvasom a hozzászólásokat, elég elszomorító, mennyi ferdén gondolkodó ember van... S mi az, hogy megszakad a vérvonal a lánnyal? Ezt nem is értem.

Többen felhozták, hogy van, amikor az ember igenis jobban örül valamelyik nemnek... Ez OK! De rendes ember nem mondja a várandós anya arcába, hogy nem örül, mert fiú lesz, plusz igenis örül az ember, akkor is, ha jobban szeretne lányt. Az csak a neme, nem minden. A párom már eleve egy lánynéven (amit nem is lehet adni, csak becenév lesz) emlegeti a leendő esetleges gyermekünket, én is örülnék egy lánynak, de azért egy fiúnak is, egészséges legyen és megfelelő alapszemélyiségű, onnantól akár később kiderülhetne, hogy homoszexuális vagy androgün, de hogy pont a neme lesz az utolsó, ami érdekel, az biztos. Amúgy sincsenek előítéleteim. Bármit ugyanúgy lehet csinálni egy fiúval, mint egy lánnyal, ha olyan. Nekem aztán nem macerálta senki a hajamat, rövid volt, viszont a fiús dolgok érdekeltek. Ha anyám tündibündi, barbizó kislányt várt volna, alapos csalódás lettem volna :) A rokonok hozták a babákat, én pedig felszabdaltam őket, mert kíváncsi voltam, kisautót akartam, de a legózás is lekötött...

Nem úgy működik, hogy a lányok egyformák, a fiúk is, mindenki egyéniség és rengeteg dolgot lehet bennük szeretni. Nem értem az embereket.

31-es vagyok.

Árulja már el,aki itt többünket sorozatosan lepontozott,hogy mi baja a válaszokkal???

Az én ismeretségi körömben egy leendő apuka közölte a feleségével, miután az felhívta, hogy úgy néz ki, lány lesz, hogy akkor inkább haza se gyere... (Jómódú értelmiségi családról van szó.)

Ebben, mikor az anyára haragszanak a vérvonal megszakítása miatt, az a vicces, hogy igazából az apa "felelős" a gyerek neméért...