Az anyósom nagyon ragaszkodik a páromhoz, mit tegyek? (többi lent)

Az még OK, hogy a párodnak _kicsit_ más, de ha tényleg állandóan hívogatja s hármasban lakásról beszél, akkor erre mit reagál? Alapvető, hogy ne Te harcolj, míg a párod csak néz ki a fejéből, hanem együttesen döntsetek arról, hogy milyen közös életet akartok, mekkora függetlenséggel.

Ilyen hármasban lakás esetben, amennyiben én azt nem akarnám (valószínűleg nem, de vannak tündéri, de segítségre szoruló vagy magányos, de azért nem túl tapadós anyósok és külön bejáratú kétszintes házak, amiket jó megoldásnak tartok egyes esetekben), én aztán azonnal megmondanám, hogy nem, illetve megtudakolnám, hogy a párom mit akar.

Kommunikáció, kommunikáció. Elsősorban ne velünk, hanem a szituban levő 2 másik féllel!

"Mit tegyek hogy éreztessem vele hogy a fia már az enyém"

Ebbe a mondatodba Minden benne van!

Te akkarod kisajátítani a Fiat !!

Nem is arrol van szo hogy esetleg a Fiat irányítani szeretne az anyukája hanen az hogy heti 1x2 jozos bevásárlás ,mi ebben a problema?

Vagy az hogy nem kell foznod mert anyukaj főz nektek is.

Holott meg egyutt sem laktok es te mar anyost sajat magad ellen hivod ki!!

Attol hogy a fiának van kapcsolata meg nem kell elfelejteni anyukat mert te vagy!

Ez egy folyamat, míg a barátod felnő, hiszen ez egy teljes életmódváltás. Az "anyósnak" (még nem az) is meg kell tanulnia egyedül élni, ez se megy egyik napról a másikra, ha kevésbé intelligens (és itt úgy néz ki), akkor igencsak sértődésekkel teli időszak lesz. Mindkettőjükben tudatosítani kell, (neked csak a barátodban, az anyja az ő feladata), hogy az élet rendje, hogy a fiatalok családot alapítanak és leválnak a szüleikről. Ha a párod ezzel egyetért, van remény.

Hagyd abba a hármasban vásárlást, ha 'anyós" vásárolni akar magának, menjenek ketten, ha meg te akarsz, akkor ti ketten. Az anyjánál ebédelést legfeljebb heti 1 alkalomra redukáljátok, egyszerűen nemet kell mondani. Rossz néven veszi, előadja a műsorát, aztán majd beletörődik. Ő se élheti veletek az életét, ki kell alakítania neki is a saját önállóságát. Semmiképp ne költözzetek az "anyóshoz", az megmérgezi, tönkreteszi a kapcsolatot, biztos, hogy jó vége nem lesz.

"a fia már az enyém és hagyja őt szabadra"

Ez elég furcsa megfogalmazás :) Mintha az anya tulajdonából a barátnő tulajdonává válna egy hímnemű.

(Amúgy nem az anyósod. Ne írd így, mert félreérthető.)

Nincs mese, ezt nektek kell megbeszélnetek.Ahogy már előttem is írták, ez kicsit nehéz a párodnak és az édesanyjának is, de mindkettejüknek meg kell érteni, hogy egy idő után minden gyerek felnő, és elkezdi a saját életét.Lehet azért ilyen tapadós az "anyós", és azért célozgat, mert érzi, hogy neked eleged van a hármas dologból és ki akarod sajátítati a fiút, és ez megrémíti.Éreztetned kell vele, hogy attól még, hogy nem vagytok folyton vele nincs egyedül, ugyanúgy találkozhattok mondjuk hétvégente, és ugyanúgy hívhatja a fiút(persze nem napi 5x), de egy kicsit önállósodnia kell mindkettejüknek.

Ezt elsősorban a pároddal beszéld meg, fontos, hogy ő is ezen a véleményen legyen, mert akkor van baj, ha ő is ennyire ragaszkodik az anyukájához, és nem akar elszakadni tőle.

Sok sikert hozzá, beszéljétek meg a dolgot:)

Az én férjem 18 éves korától külön él a szüleitől.

Mégis a mai napig anyuci édes kisfia (az anyja részéről)

Mikor összekerültünk nem szóltam semmiért szépen hagytam,hogy folyanak a dolguk az saját ütemünben. Nem rivalizáltam anyóssal.

Megismertük egymást aztán megszerettük és látta a fia boldog és boldog vagyok így szépen saját magát "háttérbe" szorította és hagyta,hogy éljük az életünk.

Ma már van egy 15 hós lányunk,aki nagyon szereti a mamáját és én se kívánhatnék jobbat magamnak.

A párom előző barátnője akitől van egy 8 éves lánya sokszor kérdezte tőlem,hogy birom elviselni a banyát(úgy hívja őt)

Szerintem egy kicsit féltékeny vagy.

Gondolom nem vagytok túl régóta együtt. Nem kell negatívan állni mindig az anyósokhoz.

Egy kis kedvesség egy kis megbízhatóság és a többséget máris kenyérre lehet kenni.