Szerintetek sincs ezzel probléma? Furán érzem magam miatta.

Sziasztok!

A saját édesanyámmal sosem volt túl jó kapcsolatom. Véletlen gyerek vagyok, és az érkezésem miatt nem volt lehetősége elválni, ezért nevelést, odafigyelést vagy szeretetet nem nagyon kaptam tőle. Már nem fáj annyira a dolog, mint kiskoromban, most épp 3 hónapja nem is tudok róla semmit. A párom családját viszont nagyon szeretem, kedves, jófej emberek, az első perctől fogva elfogadnak, anyósomat különösen szeretem, erős, csupaszív asszony.

Történt tegnap, hogy a családjánál voltunk, és kérdezni szerettem volna tőle valamit, de nem találtam bent, így a páromhoz fordultam, és feltettem a kérdést, hogy "Anyu hol van?" Elsőre fel sem fogtam, hogy mit kérdeztem, csak amikor láttam, hogy meglepetten néz rám, akkor ismételte ő el, hogy mit mondtam. A sógornőm is hallotta. Aztán a párom megölelgetett, hogy ennek ő igazából örül, és nincs semmi baj, a sógornőm is így volt a helyzettel, de én akkor is, azóta olyan furán érzem magam. Elpirulok és zavarba jövök, ha csak visszagondolok rá. Biztosan elmondja neki a sógornőm. Ha esetleg szóba jön a téma, nem tudom, hogy mit csináljak. Nehezen mutatom ki az érzéseimet. Ők a családom, ha úgy vesszük, lehetnek elfogultak, de ti, mint külső szemlélők, nem néznétek rám furán? Tudom, hogy lehet, hogy "apróságnak" tűnik, de én egy kicsit szégyellem magam miatta.