Anyós probléma megoldása?
Az a helyzet hogy havonta egyszer de van mikor kétszer hajléktalan vagy szegény családokat hívunk meg vasárnap ebédre. És az Anyósom ezt nem nézi jó szemmel, sőt már két alakalom is volt hogy vasárnap idejött és kellemetlenkedett. Egyszerűen nem érti meg hogy semmi köze hozzá kiket hívunk ebédre. A feleségem nem nagyon mer szólni anyósomra de nekem már nagyon elegem van belőle.
Szerintetek milyen megoldás lenne a jó? (Hozzáteszem a hét többi napján és van mikor vasárnap itt vannak. Nincs neki megtiltva de mostanában direkt vasárnap akar jönni. Apósom csak csodálom hogyan tűrheti el ezt a nőt maga mellett 42 éve...)
Anyósodnak igaza van!
A segítésnek nem a megfelelő formáját választottad.
Hajléktalant hívni az otthonunkba, ez ostobaság.
Finanszírozd egy jó képességű, de szegény gyerek tanulmányait.
Ez segítség lenne!
Szép dolog ez amit csináltok! Anyósod lehet hogy aggódik. Félti az unokáit, a lányát és még téged is. Bár ha egy késeléssel szeretnék a vendégek megköszönni az ebédet, gyanús, hogy nem ő fogja lefogni őket. Mindegy is.
Ne haragudj nem akartam ilyen negatívan kommentelni. Szép dolog az ilyesfajta segítség embertásaitokon.
Azonban elmesélem én is a történetemet.
Tehetősebb család vagyunk, van több holmink, amiket nem használunk, vagy ebédből megmaradt ételünket szétosztjuk egy-két családnál.
Gyorsan híre ment a faluban és egyszer csak azt vettük észre, hogy minden nap legalább 2-3 ember áll a kapuba hogy neki szüksége van valamire. Természetesen ha tudtunk segítettünk.
Azonban 1-2 alkalom után eléggé elmérgesedett a helyzet. Mikor már délelőtt jött segítsek a villanyszámlát befizetni, délután meg azért hogy a gyógyszereit fizessem ki... mikor ez nem történt meg a kicsi gyerekeivel jönnek, úgy hátha több pénz avgy több élelem lesz a kamrámba...
Egyébként hozzáteszem, hogy életerős felnőtt emberekről beszélek, akik a családi pótlékot elkocsmázzák, az már ugyebár "csak" mellékes hogy cigányok...
Gyorsan le is szoktunk erről az adakozásról. Jah... és egyébként ha kimegyek a piacra és találkozok ezekkel az emberekkel vagy a fejüket elfordítják hogy ne kelljen köszönni vagy a lábam elé köpnek vagy a cigányasszony majdnem minden egyes alkalommal odajön és kér tőlem egy szál cigit, mert nem ismer fel, majd mikor nem adok elátkoz...
Nagyon szépen meg tudták hálálni a segítségünket...! A régi, gyerekeknek adott tankönyveket pedig betüzelték azzal a lendülettel, ahogy néhány plüsst is...
Azóta csak olyan családoknak vagyunk hajlandóak segíteni, akik TÉNYLEG ki akarnak törni a szegénységből. Azóta nincs probléma. Pl. egy édesapa besegít nekünk a ház felújításában, cserébe minden nap adunk ebédet neki és a kis családjának. Vagí egy néni aki kint él a tanyavilágba, adtunk neki egy téli kabátot télen, nyáron epdig nyáriakat. Ha van fölösleges tojása mindig behozza nekünk. Azt hiszem így kéne működnie a normális társadalomnak. Örülök ha adhatok, még ha nem várok cserébe semmit sem, csak egy köszönömöt. Egyébként visszatérve a lejmoló családokhoz. Az egyetlen pozitívum, hogy a kicsik legtöbbször integetnek vagy hangosan köszönnek...
Nem halat kell adni, halászni kell tanítani!
Szegény párod jól ellehet nyomva a sötétséged és félre neveltetésed által.
Legalább anyósod megmeri mondani, hogy felelőtlen vagy!
Fura egy ember vagy te. Más ember nyomorát, tehetetlenségét jobban tolerálod, mint a saját anyósod intelmeit, jó akaratát...
Te Istennek képzeled magad, vagy ilyesmi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!