Nem tudom már hogyan kezeljem a helyzetet? Mindig tisztelettel fordultam anyós felé de ő annyi szemétséget követett el ellenem hogy az már sok.

Az a baj, hogy iszonyú sokat nyeltél, nem adtad ki magadból, és most, amikor már megszabadultál tőle, sínen vagytok, ritkán látod, még mindig ezzel marcangolod magad. Keresed a lehetőséget, hogy minden sérelmet leverj rajta, de egyrészt nincs ilyen, másrészt visszatart a félelem, mert alapból is konfliktuskerülő vagy.

Erre 3 megoldás van.

- elmész hozzá egyedül, minden dühödet kiadod, és közlöd, milyen boldog vagy, hogy nem kell többet látnod a rusnya képét

- keresel valakit, aki idegen, soha többet nem találkozol vele és leverheted rajta az összes felgyűlt mérgedet (ez nem tartós)

- leülsz és végiggondolod - akár le is írhatod -, hogy volt pár rossz éved, de te fiatal vagy, szerető párod van, gyönyörű gyereked, saját, szép házatok, és nektek most kezdődött el egy igazi, boldog élet, ezzel szemben anyós magára maradt, öregszik és az út neki már lefelé visz. Talán így rájössz, hogy te sokkal előnyösebb helyzetben vagy, képes leszel megbocsátani, és elnéző mosollyal hallgatni, hogy anyós lelkendezik az unokájáról.

Véleményem szerint ez tipikus példája az " elvetted az egyetlen kicsi fiacskámat, te némber ! "- című jelenségnek.

Nehéz ügy. Sajnos nem lehet senkit jobb belátásra, sem helyes önismeretre kényszeríteni.

Ha mindketten ellenszenvesnek találjátok a "kedves" mamát akkor vagy leültök vele és megbeszélitek, vagy egészen egyszerűen ignoráljátok. Ez egy játszma. Olyan mint a kötélhúzás.

A kötélhúzást nem az nyeri aki erősebben rángatja, hanem aki elengedi ! Ugyanis az marad talpon, a másik meg seggre ül.

A megoldás csak úgy lehet, hogy EGYÜTT dolgozzátok ki a férjeddel a koncepciót és ahhoz keményen és következetesen tartjátok magatokat.

Nekem is másfél évembe tellett (totál elzárkózás) mire az 50 feletti apámat sikerült "betörni", hogy tartsa tiszteletben a felnőtt fia magánéletét.

Az ignorálást addig kell fenntartani míg a másik fél nem közelít megadással, és akkor kell elmondani a feltételeiteket.

Ez bármennyire hangzik kegyetlennek, nem az !

A CSALÁD szent ! (Ezt sok nő elfelejti ha anyóssá válik.)

A saját családotok életkörülményeinek biztosítása a ti felelősségetek ! Csak rajtatok múlik mit engedtek meg, hogy behatással legyen rá.

Aki nem értené azok figyelmét felhívnám arra, hogy akinek már felesége van és gyermeke az CSALÁDAPA, nem pedig anyuka kicsi fiacskája. ( Ha egy nő akiknek lételeme a változás, ezt nem képes v hajlandó elfogadni az az ő problémája).

Ahogy látom kaptál hideget-meleget!

Éz rajtad nem segít, de leírom a jövőképed (saját tapasztalat!)!A szemétkedést én is tűrtem, a megjegyzéseket, beszólásokat (pedig soha nem laktunk vele, lehet fel is akasztottam volna magam!)! A kislányom 5 éves, a kisfiam 1! Hetente 2-szer jön: elvinném a leányt (a nevét soha nem mondja ki!) ide meg oda (mutogatni a faluba, mint egy bazári majmot), persze nem engedem el vele, mert felelőtlen! A kisfiamnak 6 foga volt már (egyszerre jött a 6), amikor 3 héttel ezelőtt elkezdett neki jönni a következő, egyszerre 4! Tudott róla, férjem elújságolta neki ( a kis naív azt hitte érdekli!)! Erre tegnap átjön és ezzel a dumával nyit, idézem: "Hé, öcsém! Van már fogad?" Átjött felköszönteni az unokáját Péter-napon (az apja Péter, a szerencsétlen fiam meg totál megjegyezhetetlen nevet kapott: Tamás!) és akkor volt babóm 10 hónapos! 10 hónap alatt nem tudta megjegyezni a saját unokája nevét! És én is sorolhatnám még, de jobban teszitek, ha mihamarabb leépítitek, mert előbb-utóbb elkezdi ellenetek hangolni a gyereket, ahogy az én anyósom és akkor sokkal több bajod lesz, mint most!