Nektek is van/volt ilyen problémátok? 26/l

A férjeméknél élek, persze csak ideiglenesen, mert akarunk majd ha az anyagiak megengedik egy közös otthont. Azért nem nálunk vagyunk, mert felénk kevés a munkalehetőség. Ahol dolgoztam varrodában az is megszünt, és azóta munkanélküli voltam.. Mióta itt vagyok, már végre lett munkám, nem szakmabeli, de jo.

Az anyosom viszont elviselhetetlen... Minden kis dolgon képes kiborulni, aztán elsirja magát esküszöm hülyeségeken. /pl h, az a tányér nem oda való, a hűtöben arébb lett letéve a sajt.. ilyeneken. ő tovább dolgozok, mint én, ezért mire hazajön én kitakaritok, elmosogatok stb.. de semmi sem tetszik neki. Hazajön elkezd kiabálni es bőgni, hogy a porszivonak nem ott a helyem,pedig oda tettem ahonnan elvettem, hogy elfogom neki rontani, hogy rosszul rakodtam el a tányérokat... De nem mondja a szemembe, csak úgy kiabállja, hogy halljam meg. Ez se egyszer fordult elő, és mától nem fogok neki segíteni sem.. De akkor meg az lesz a baja, hogy nem segitek semmit, de a férjem is megtiltotta, mivel, hogy hálátlan.. Szerencse, hogy ő nem anyuci pici fia, és mindig mellám áll. Esküszöm én próbáltam jóba lenni vele, kimentem beszélgetni vele, igazat adtam nki sok mindenbe, inkább nyeltem, csak h béke legyen, de mindig piszkálodik, semmi sem jo neki.. még az öltözésembe is beleszól, h ez nem illik ehhez stb.. de az az én dolgom mit veszek fel szerintem. Amikor megmondtam neki, h nkm márpedig tetszik az a nadrág /szépen mondtam/ kiborult, hogy makacs vagyok, nem hallgatok rá. De még mesélhetnék...