Anyósom elvárja, hogy segítsek neki levágni a tyúkjait, de képtelen vagyok rá. Ti tudnátok állatokat ölni? Hogy mondjam el neki, hogy nekem ez nem megy?

Te lefogod, ő levágja a fejét és ennyi. Én is így szoktam anyámmal, mert nem merek baltát fogni a kezembe, még a végén lecsapnám az ujjait.

Aztán segíthetsz bontani, pucolni, vizet cserélgetni, a húst mosni, stb. Gondolom nyers húst már csak fogtál, miután kivérzett, a friss csirke sem másabb mint a tescos csomagolt.

Nos megmondanám, hogy nagyon örülök a programnak, hogy együtt főzünk, legalább eltanulhatok tőle néhány trükköt (ezt nyugodtan mondd meg neki, biztos örömmel hallja majd), de a kakas levágásában nem szeretnél részt venni, mert egyszerűen nem bírod a gondolatát..a főzés egyéb részeiben szívesen részt veszel, de a leölésében nem szeretnél. Nem szeretnéd megsérteni őt ezzel, de tényleg nem bírod. Ajánld fel, hogy helyette nekikezdesz a krumpli, répa, egyebek pucolásának.

Egyébként ebben én sem akarnék részt venni. Voltam már disznóvágáson, mostam belet, töltöttem hurkát, szóval alapvetően nincs bajom ezekkel, de valahogy a csirke, kakas, pulyka, az nekem más téma. NEm bírom..egyébként is utálom őket, undorodom tőlük, nem akarnám leölni sem őket.

Elvárja, vagy kedvesen, barátilag invitált, hogy közös főzős programon vegyél részt? Mert a kettő nem ugyanaz!

Már most túlspilázod a kérdést, pedig még csak a meghívás szakaszban vagy, de már kombinálsz, hogy a "levágunk pár kakast" kijelentést úgy kell értelmezni, hogy neked kell átvágni a kakasok nyakát.

Észre se veszed, de már hergeled magad anyósod ellen, pedig még csak meghívás van.

Vedd lazábbra, és ne feszengj ezen annyit. Fölösleges. Nem te fogod elvágni a nyakát, legfeljebb segíteni fogsz. És kész. A segítség, a keze alá dolgozás oké, nem probléma, a többi felejtős. Ne túrázd magad ezen a témán, ne kombinálj, lemész segíteni, főztök egy finomat és megpróbálod jól érezni magad. Ennyi a sztori.

Vidéken élek, itt is nőttem fel, anyukám és nagymamám is rendszeresen vágott tyúkot. Én viszont nem tudnék állatot ölni. Mindig messzire menekültem, amíg elvágták a nyakát, disznóvágásnál szintén, és amikor már nem élt az állat akkor jöttem elő.

Mikor különköltöztünk a férjemmel, nekünk is lettek tyúkjaink, de előre közöltem vele, hogy én egynek sem vágom el a nyakát. Ha rajtam múlik, öregen, végelgyengülésben fognak meghalni.

Megegyeztünk, hogy anyósom levágja őket, a kopasztást, feldolgozást pedig közösen csináltuk. De amíg levágta őket, ki sem jöttem a házból. Akkor szóltak, amikor már a fejük sem volt rajtuk.