Anyósom elvárja, hogy segítsek neki levágni a tyúkjait, de képtelen vagyok rá. Ti tudnátok állatokat ölni? Hogy mondjam el neki, hogy nekem ez nem megy?
Ti öltetek már meg nagyobb állatot?
Holnap reggel megyünk le a párommal meglátogatni őket, eddig mindig csak ők jöttek hozzánk, mert elég messze laknak, falun.
Anyósom (akivel amúgy sem volt zökkenőmentes a viszonyunk, de próbálkozunk), tényleg kedvesen, barátilag invitált, hogy töltsük együtt a napot, főzzünk együtt és mi nők, reggel kezdjünk azzal, hogy levágunk pár kakast és megfőzzük.
Na ez engem kikészít! Még sosem öltem állatokat (pókokon, legyeken, szúnyogokon kívül persze)
Ismerem annyira őt, hogy be fog sértődni, be fog szólni, hogy finnyás vagyok, de akkor is képtelen vagyok rá. Amúgy sem vagyok nagy húsevő, inkább csak a párom kedvéért készítek húsételt itthon.
De, hogy átvágjam egy élő tyúk nyakát?!?!
Hogy ússzam ezt meg, hogy ne utáljon az anyósom?
Megmondod anyósodnak, inkább nem vágod el a nyakát, de segítesz, bármi másban.
Pár évtizede mentem férjhez, és csirkét pucolni sem tudtam.
Mikor a férjem, anyósom megtudta, csak annyit mondtak, nem baj, nem itt kezdődik az asszony.
Azóta is szállóige, én ezt nem tudom, negyedik emeletről jöttem. Jót röhögünk rajta. Ne félj megmondani, nem bűn az, ha nem vágod el az állat nyakát! :)
Öltem már csirkét, kacsát, nyulat is, nem jelent problémát, pedig városi lány vagyok.:-) Egyedül a kopasztást utálom nagyon, de megcsinálom, ha kell. Úgy vagyok vele, hogy aki húst eszik, ne játssza a széplelket az ételéig elvezető folyamat kapcsán sem.
Az előfordul, hogy valaki nem bírja megcsinálni, ezt szerintem is nyugodtan lehet közölni. Rendszeresen segítettem anyósnak az előkészítésben, főzésben, mosogatásban, amíg élt, mint ahogy a férjem is segített az én szüleimnek, ha valami olyan teendő akadt (családi ház körül mindig akad :-)), ez természetes egy családban. Rosszul is éreztem volna magam, ha megérkezvén csak leteszem a kis popómat, és a 70 éves öregasszony ugrál körbe, mint valami cseléd.
Akkora balfa$zság, hogy ha eszem húst, akkor meg is tudjam ölni. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Akkor ezek után csak az ihat vizet, aki ásott már kutat, az szedhet gyógyszert, aki elő is tudja állítani, az használhat okostelefont, aki össze tudja rakni.
Nem értem a logikai menetet.
Az, hogy ne játssza a széplelket a húsevő, szerintem nem azt jelenti, amit te írsz, 71%-os, arra reagáltam, amikor itt van, aki elítéli az "állatgyilkost", miközben a húsát jóízűen elfogyasztja.:-) Nem kell mindenen felkapni a vizet, én se nevezlek b.lf.sznak, mert megijedsz egy kis vértől. Nekem ez nem gond, és nem érzem ettől hóhérnak magam.
Mielőtt még más is felháborodik: utolsó mondataim elsősorban az úriembernek szóltak, aki értetlenkedve írta, hogy az ő feleségét sose fogta be az anyja főzni, ilyenről még nem hallott.:-)
Én gyerekkoromban otthon se csináltam ezt. Nagyanyám simán megtettem, anyám kénytelen volt, de utálta, én a kert leghátuljában vészeltem át az eseményt :)
Megjegyzem, a csirkéért a tányéron sem voltam oda, a heti húsevés volt az ok, hogy vega lettem sok, sok évre. De ma sem eszem csirkét, csak évi egyszer egy igen kedves rokonnál... Úgyhogy az én lelkiismeretem tiszta.
De aki megeszi a csirkét, de nem vágja le, nekem még az is rendben van, amennyiben nem hipokrita meg ilyenek. Én se szerelem a motoromat, csak megyek vele, szerintem jogom van hozzá :).
Úgyhogy az én személyiségemmel egyszerű, nemet mondok, az az én dolgom, ő pedig besértődik vagy nem, az meg az ő dolga... Lehet finomkodni, hogy bármit, csak a levágást hadd ne, mást szívesen, lehet kifogásokat találni (én ilyenekkel nem vesződnék, de nem vagyunk egyformák), lehet udvarolni, hogy anyós profi és ő biztos jobban tudja (ez sem az én műfajom), bármi, de hogy én semmiképp nem tenném ki magam olyannak, amiről tudom, hogy utálom, az biztos.
(Ha kellene, ölnék tyúkot, de nem késsel, azzal nyiszálni kell. Inkább egy lendületes baltacsapás, a párom lefogná a jószágot, annak a gyors hatásában jobban hiszek. Nem kell berzenkedni s nem érdekel, mennyire épeszű ötlet, úgyse kerül rá sor :D S esélyes, hogy inkább hagynám, hogy tojjon és végelgyengülésben pusztuljon el :D A tojást szeretem, a csirkehúst nem.)
#27: Nem tuti, hogy megijed egy kis vértől. Én odavagyok a vérért, de tyúkot megölni brrr. Nem bízom benne, hogy gyorsan menne, a nyiszálás elborzaszt. A halál OK, az nekem se tetszik, ha valaki húst eszik, de nem akar arra gondolni, hogy egy állat emiatt meghalt... De nem mindenki akarja megcsinálni.
A csirke nálamegyszerű, mert megenni se akarom. Halat szerintem tudnék ölni, már ha szegény lazacot elém fektetik, mert megfogni a folyóban azért nehéz. Viszont a disznót leszúrni nem menne, nem vagyunk egy súlycsoportban :)
De ugye, az emberi faj tagjaként kihasználhatom mások ügyességét, erejét, eszét...
Nem olvastam el az összes választ.
Szerintem nem kell aggódnod. Épeszű ember nem kéri tőled azt, hogy te vágd el a nyakát, ha egyszer nem értesz hozzá, sosem láttál ilyet és nem csináltad. Rengeteg felesleges szenvedést okozna ezzel az állatnak, és ezzel nyilván tisztában van.
Én magam sosem öltem le haszonállatot, de vendégségben többször megesett, hogy meg kellett fognom a juh lábait, amíg az, aki értett hozzá, kivéreztette. Én is nagyon szeretem az állatokat, de ugyanakkor eszem húst is, a barátaimnak segítségre volt szüksége, hát gondolkodás nélkül megtettem, és ott és akkor ez is tűnt helyénvalónak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!