Nálatok ki főz? Anyósék? Vagy hagynak érvényesülni és a ti ízvilágotok is felkerül az étlapra?
Azért kérdezem, mert nemsokára ide fogok költözni Anyósékhoz (még nem vagyunk házasok, de így egyszerűbb megnevezni a párom anyját).
Szóval mi kicsit másképp főzünk bizonyos ételeket. Eddig csak köretet főzettek velem főképp, mert az ő husukból olyan ízű kaját akarnak, amilyet ők megszoktak. Ez rendben is, evidens. De ha majd én is rendesen beleadok a rezsibe, kosztpénzbe, elvárható hogy néha úgy legyen bizonyos étel ahogy én szeretem, vagy vegyek még külön magamnak húst vagy akármit és azt csak megfőzhetem úgy? Mert mindenki ellenem volt eddig. Nem hajlandóak semmiben sem változtatni, hogy már ők kipróbálnának valami újat. Én meg nem szeretem amikor valami ízetlen. Alapból nem főznek rosszul, szeretem, de vannak olyanok amiket én másként csinálnék, mert például a töltött káposztájuk a tipikus olyanjuk, aminek csak natúr darálthús kis borssal, víz íze van. Én meg máshoz szoktam, savanyú káposztával csináljuk és a fűszerezés is jobb szerintem. Ez a legszélsőségesebb példa, mert ezt nagyon nem szeretem náluk. De istenments, hogy ízesre csinálják.
Most akkor majd át kell változtatnom a főzés tudományomat majd ha mindenkire főznöm kell, mert megkérnek? 6an lakunk akkor egy fedél alatt és szinte mindenki másfajta ízléssel. Van, hogy 3-4 féle kaját is csináltak emiatt. Én nem szándékoznék mindenkire külön főzni.
Másoknál hogy van ez a dolog?
Ezek kimondatlan konfliktusok. Illetve én már beszéltem erről a párommal, persze szerinte semmivel sem lesz gond, mert hogy nem olyan rossz az anyja ahogy én gondolom. De mondom voltak már kedves dolgai korábban, azért nem szent az ő anyja se. Ha netán mégsem lesz olyan rossz, ahogy én gondolom akkor hála isten. De ami a fő baj, hogy itt nem hagyják felnőni.
Igazából nem óhajtok főzni náluk, ha nem kérnek meg, max magamra meg a páromra, néha azt is mert minek főzzek ha úgyis a másét enné. Csak ha netán megkérnek akkor is úgy kell valószìnűleg, ahogy ők akarják. Tudom tudom. Csak valami bíztató sztorira vártam, hátha mégis van olyan hely, ahol nem feltétlenül ez az irányító eszme, hogy: ez az én házam, ha idejőssz, fel kell adnod önmagad. Tudjátok, amikor ez előjön, szerintem a legjobb bizonyíték arra, hogy a párja családja nem tartja családtagnak. Igazából ez idegesít valahol ott belül engem, hogy sosem fognak befogadni. Mindegy ha házasok lennénk is... Mindegy, hogy mit teszek.
Azt ugye tudod, hogy a kedves parod az eletben nem fog onnan elkoltozni? Mindig lesz kifogas, neki igy kenyelmes, kerdes, le tudod-e igy elni az eleted.
Amugy meg szerintem nem problema, ha kulon fozol, max vegyel egy kis sajat hutot, ahova az eteleid pakolod.
te mész oda, vagyis neked kell elfogadni a dolgokat.
ha nem tetszik, menjetek külön. párod meg szálljon le anyuka szoknyájáról (de sejtésem szerint nem fog)
Szerintem ha megkérnek, akkor úgysem fognak feletted állni és akkor elviheted az étel ízét egy kicsit a te ízvilágod irányába. Nem durván, csak enyhén, aztán meglátod mennyire ízlik majd nekik. Ha igen akkor a kovetkezo alkalommal ráteszel még egy lapáttal, ha nem akkor visszaveszel. Nekem még nem sikerult ugyanaz az étel kétszer egyforma ízure, úgyhogy szerintem nem elvárható hogy a tiéd olyan izu legyen mint anyósodé. Ha meg vita lesz belole akkor ráfogod, hogy még kezdo szakács vagy azért más.
Remélem sikerul minél kevesebb surlódással megoldani az egyuttélést míg el nem tudtok koltozni.
Ragozhatjuk a dolgot még, de hidd el, hogy nem jó ötlet odaköltözni.
Az sosem lesz a te háztartásod. Az, hogy beszálltok a rezsibe az természetes, de attól még nem lesz szavad.
A párodnak kényelmes lesz anyuka szoknyája mellett.
Sokmindent elárul a párodról az, hogy kényelmi okokból otthon akar lakni, ahhelyett, hogy a saját, ill. a közös életeteket szervezné.
Az én példám:
én gyomorfekély miatt elég lightosan főzök, a férjem ezt szokta meg, nekünk nem probléma;
a vejem mindent erősen, csípősen, borsosan, hagymásan, jó magyarosan.
Az én kajáim íztelenek voltak, sótlanok nekik, amit ők főztek - jó nagy fazékkal - attól az én gyomrom készült ki. Egy idő után a munkahely/bejárás miatt elköltöztek a nászomékhoz.
Ott anyuka jó magyaros kajákat főzött, amit a lányom nem bírt, mert azért csak hozzá szokott az én lightosabb ételeimhez. Csakhogy közben a vejem is kezdte megszokni, hogy a són, hagymán, paprikán és fokhagymán kívül más íz is van, és az anyja főztje már nem jött be.
Amikor még velünk laktak, és mondjuk hozattak maguknak egy pizzát, piszok szarul esett, hogy meg se kínáltak minket, de amikor én sütöttem magunknak pizzát, ott toporogtak, hogy micsoda illatok. Ha az ő kedvükre főztem, és bele se szagoltak, inkább ettek hideget, három napig tologattuk a hűtőben a fazekat. Ha nem főztem, akkor a lányom duzzogott, hogy beleadták ők is a pénzt.
A legjobb megoldás az volt, hogy elköltöztek, külön háztartást vezetnek, és úgy fűszerezik, ahogy nekik megfelelő. Attól még hétvégente meghívom őket ebédre, de nem csinálok belőle rendszert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!