Ti el tudnátok viselni ha a családotokba beházasodna egy Asperger szindrómás?

Ha nem tudom elviselni, az hogy néz ki a gyakorlatban? Kénytelen lennék, akkor is, ha nem akarom. Amúgy meg miért ne.

Ha nem az én házastársam, akkor semmi közöm hozzá, ő döntésük. Ha az én házastársam, akkor nyilván alaposan átgondoltam és fel vagyok készülve a szitura. Szóval nincs ezen mit "elviselni"

Én jól kijövök, azokkal az emberekkel, akiknek a személyiségén autisztikus vonások figyelhetők meg, úgyhogy valószínűleg egy igazi aspergeres emberrel is jól kijönnék. Persze ha sokat kéne vele együtt lennem, lehet, hogy nehéz lenne. De az elviselést ebben a kontextusban nem tudom értelmezni. Nyilván nem követelném, hogy tagadják ki az illető párt vagy ne jöjjenek a családi találkozókra, és nem is rendeznék jelenetet. Ugyanúgy alkalmazkodnék, mintha pl. egy kerekesszékes emberrel házasodna valaki.

Az én családom tele van elmebetegekkel,ami rosszabb,mint egy kis aspergeres szocfób úgyhogy elviselném :D

A gyerekem választásába kizárólag olyan esetben szólnék bele, ha kifejezetten kárt tenne neki/benne a párja. Gondolok itt az erőszak bármilyen formájára. Minden egyéb esetben, ha ő szereti, akkor én is fogom. (Azért a jövő idő, mert még eléggé az ivarérett kor előtt áll.)

Én 26 éve élek együtt egy Aspergeressel és semmi problémám nincs ezzel, meg a rokonságnak sem.

Igen, nem látok különbséget köztük és a nem Aspergeresek között. Szociopatával meg megalomániással viszont nem szívesen lennék egy fedél alatt.

24 vagyok, Aspergeres. Teljesen normálisan viselkedem, megtanultam kezelni. Mi kivetnivalót jelent számodra egy Aspergeres?