Nálatok ki ül elöl az autóban?

Általában a vőlegényem szokott vezetni és én ülök mellette elől. Ha leendő anyósom is jön velünk, akkor ő hátra ül. Ha más jön velünk, akkor ő is hátra ül. Kivétel az olyan idős személy, aki nehezen tudna kiszállni hátulról.

Szerintem az az alapvető, hogy a pár egymás mellett ül. Ha például egy baráti párral megyünk valahova az ő kocsijukkal, akkor nekünk természetes, hogy ők ülnek elől, mi pedig hátul és nem a két férfi elől.

Meg szoktam kérdezni, ki hol szeretne ülni. Az 5 ajtósban mindegy, hátra is könnyen beül pl. anyós, de mindig felajánlom hogy üljön előre. Ha azt mondja jó neki hátul, nem szoktam vitatkozni. Ha a 3 ajtóssal vagyunk, ott már más a helyzet. Általában gyorsan bepattanok hátra, nem vagyok nagy darab, és nem gondolnám illendőnek, ha az idősebb rokonoknak kéne bemászni. Illetve ha valaki olyannal együnk aki rosszul van hátul, az alap hogy elöl ül. Nekem igazából teljesen mindegy. Hosszabb úton szoktunk cserélni, aki elöl van az szóval tartja a vezetőt, hátul lehet aludni.

Egyetlen alkalom volt amikor zavart, hogy hátul kell ülni. Külföldi családi nyaralás, 5 személy, 700 km, az autóban klíma nem volt, a legnagyobb kánikulában mentünk. Apám akkori barátnőjét még éppen hogy megismertük, vittük magunkkal. Az autó dugig pakolva, a fele az ő hülyesége, mert a fél házat becsomagolta (a vödör baracktól kezdve a konyhai cuccokig...). Még a lábunkhoz is kellett tenni csomagot, mert nem fért be a kombiba hátra. És fogta magát, bepattant az első ülésre, egész úton ott nyújtóztatta a lábait, miközben mi hárman hátul azt se tudtuk hogyan férjünk el. És egyszer sem kérdezte meg, hogy "lányok, nem akar valaki egy kicsit előre ülni?" Ez elég erősen megalapozta a további kapcsolatunkat vele...

Bárki, aki nem az anyósom.

Egyszer apósom megkért, hogy a párommal vigyük el Őket (apósom és anyósom) a nyaralásukra, mert Ő már nem bírná a távot. Cserébe fizeti a mi vakációnkat is. Simán belementünk, mivel azért Németországba nem mehet bármikor az ember. Apósom és a párom figyelmeztetett, hogy semmiképp ne az anyóst ültessem előre, mert akkor 10 méter után falnak vágom a kocsit. Én idióta nem hallgattam rájuk, engedtem az anyós kérésének. Két méter után már kritizált mindent. Így csámpásan vezetek, úgy majdnem kiesett a szélvédőn, mert olyat fékeztem, és amúgy is, mi ez a vacak ülés (gyári Recaro sportülés, aludni lehet benne). Ezt addig játszotta, mígnem a német autópályán elborult az agyam, és odaléptem rendesen. Már 180-nál sipákolás volt, 220-nál meg folyamatos ordítás. Végül 260-nál rájött, hogy jobb ha elnézést kér, és hallgat. Szerencsém volt, mert a kocsi már nem tudott volna többet.

Anyósom azóta se mer beülni mellém (és méginkább megszeretett), apósom mindig röhög ha felhozom a sztorit, a párom meg élvezte, mert tudta, hogy direkt egy erre alkalmas szakaszon csináltam.

Kár ebből műbalhét csinálni. A sofőr helye egyértelmű, a többiek meg döntsék el egymás közt. Tehát a 31. hsz-ra reagálva (60 éves férfi szóvá tette, miért a feleség ül előre), az lett volna a tiszta ügy, ha a feleség megkérdezte volna az öreget, hogy előre akar-e ülni. Ha igen, hát üljön, ha nem, akkor ő ül előre.

Az más kérdés, hogy egy normális felnőtt ember nem tesz megjegyzést ilyenkor, hanem megköszöni, hogy a másik elviszi a saját autójával. Lehet, hogy ha a sofőr helyében lettem volna, meg is mondtam volna, hogy menjen taxival saját költségén, aztán majd előre ülhet.