Mit tegyek hogy megértse, engem, a kapcsolatunkat kell megvédenie?
Én 32, párom idén 36 éves. 10 éve vagyunk együtt van egy 2 gyerekünk, most próbálkoznánk a másikkal. Csak nem tudom van-e értelme mert az anyja éket ver közénk.
Semmi máson nem vitatkozunk csakis az anyán. Mást se csinál, csak beszólogat, másokat fikáz. Undorító ahogy viselkedik, de a férje fiai ezt fel se veszik mert megszokták, de én nem vagyok képes rá. volt hogy közölte mert megmertem kérdezni, hogy milyen volt a süti amit csináltam, hogy ő nem tudja, erre én de látom hogy ettél belőle, mire ő hogy hagyjam azzal a sütivel, a végén közölte hogy én vendég de vagyok ott. A párom nem szólt semmit, még egy éves se volt ekkor a babánk. Persze azóta is csak én vagyok lebaszva hogy sose szólok az anyához normálisan. azt nem veszi észre az anyja mit művel.
Most azt mondja majd egyedül utazik a fiúnkkal anyósék ha elég nagy lesz.
Mit tegyek? Nem akarom hogy a gyerekem ebben a közegben legyen főleg nélkülem. Elbizonytalanodtam hogy bár szeretem a párrom, de lehet le kéne lépnem.Már próbálkozunk a babával, hol sírni tudnék hogy még nem jött össze hol rettegek hogy már a pocakban van.
Az én szüleim nem ilyenek vele, mégis azzal vág vissza hogy akkor oda se mehet a gyerekünk.
Elegem van és kétségbe vagyok esve.
Probalj meg beszelni a paroddal errol es mond el neki ,hogyan erzel es teged mennyire bant ..tudom ,hogy nehez de meg kell probalnod kicsit kedvesebb lenni az anyosoddal hatha o is valtozik a jo iranyba
a lelepes biztos nem megoldas
nem kell felfujni annyira...
Ha ehhez hasonlo "konfliktusokat" eltel at vele , azt kell mondanom, hogy tul erzekeny vagy. Ebben az eg vilagon semmi sertes nem volt. A ferjed is igy latja ezert van ugy vele, hogy ha te nem , O leviszi az anyjahoz(par oratol nem lesz baja a gyereknek). Ezzel aruld mar el mi bajod? Attol, hogy te nem szereted az anyost, a gyerek meg kedvelheti.
A baba tema meg teljesen felesleges volt, latszik az irasodon, hogy ossze vagy zavarodva az ujabb gyermekvallalast illetoen.
Könyveld el, hogy nem kedvel, ne akarj belőle dicséretet kicsikarni, és ereszd el a füled mellett, ha veled piszkálódik, maradj udvarias és mosolygós. Erősítsd meg magad!
A legrosszabb taktika az, hogy szinte könyörögsz egy jó szóért, kimutatod felé, hogy meg tud sebezni, otthon pedig a férjednek sírva szidod az anyját.
A férjed az ideje legnagyobb részét veled, a családdal tölti, nem az anyjával, veletek él. Azt a néhány órát meg kibírod, amíg ott vagytok, úgy, ahogy írtam, mindig az győz, aki higgadt és mosolygós marad. A férjednek ne szidd többet! Azt elmondhatod, hogy te nem kedveled az anyóst, de tiszteled, mint az ő anyját, és természetesen el fogsz hozzá menni ezentúl is, együtt a családotokkal.
Csak a gyerek miatt mondom, hogy ne lépj le azonnal... DE: ezt sürgősen beszéld meg elsősorban a pároddal, hogy lesz szíves felnőtt emberként nem folyton úgy ugrálni ahogy anyuci fütyül. Természetesen az anyja, a családtagja, szereti, stb., de mivel már idestova 10 éve a felesége vagy és gyermeketek is van, így elsősorban ti ketten vagytok az ő családja. Ennek fényében gondolkodjon el a kedves mamán, pláne, hogy milyen régóta tűröd a beszólogatását.
(Igen, tapasztalat, nálunk a nagyanyám ilyen, irányítana, dirigálni mindenkit, az én anyám is sokáig tűrte, mert "mégiscsakazanyja" alapon, most meg persze nem tetszik, hogy elég volt belőle...)
Ha harmincasként, 10 éve együtt, egy gyerekkel az úgynevezett párod nem tartja furának, hogy nektek kellene egy családnak lenni, mindenkivel szemben, akkor erre a helyzetre nem még egy szülés a megoldás.
Hiszen még kommunikálni sem tudtok, különben megbeszélnétek a dolgokat felnőttek, valódi társak módjára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!