Hogyan lehetne rendezni az anyósommal a kapcsolatunkat?

Szia, làtom, ``frissen`` került be a kérdésed. Én is férjnél vagyok, nàlunk jo a kapcsolat az anyossal. Sajnos az apossal eléggé kihült a kapcsolat.

Ha az egyik fél nem hajlando kommunikàlni, ugy nehéz megoldani egy helyzetet. Nàlunk is ugyanez a helyzet az apossal. Nagyon masszivan probàlt beleavatkozni az életünkbe, engem a férjem elött szapult kitalàlt és vélt sérelmekért, ami tulajdonképpen nem rà tartoztak, csak ràm és a férjemre. Ez évekkel ezelött történt, azota a probàlkozàsaimat felhagytam, mert felnött embereket nem lehet megvàltoztatni. Pszichikailag eléggé megviselt a dolog, de azutàn ugy döntöttem, hogy ha nem akarnak befogadni az aposék (ujrahàzosodott), akkor nem akarnak. Az ö dolguk. Ha a vendéglàtogatàsainkat arra hasznàljàk ki, hogy bàntsanak, ``lehordjanak``, fàjdalmat okozzanak, akkor az ilyen emberek szeretete utàn nem sovàrgom. A fiuk a legjobb férj a vilàgon (14 éve vagyunk hàzasok, 3 fiu gyermekkel). A férjemet, és a gyerekeimet nem tiltottam el az apostol, bàrmikor mehetnek hozzàjuk. Én köszönöm szépen, nem kérek az ilyen vendéglàtàsbol. Ha véletlenül talàlkozom velük, udvariasan üdvözlöm öket, és udvariasan elbucsuzom tölük. Amiota nincsenek az életemben, azota kiegyensulyozott (normális mennyiségü önbizalommal), és boldog vagyok.

Nos, jol làtod, mindkét fél tehet egy kapcsolatért, söt tennie is kell érte, ha a kapcsolat mindkét félnek fontos. Az anyosod nem fogadott el Téged, mint teljesértékü csalàdtagot. Az okàt nem tudod, és nehéz is megsaccolni. Sokszor van generàcios ellentét a csalàdban, ahol a szülök nem tekintik egyenjogu félnek a màr felnött gyermeket, és annak hàzastàrsàt meg plàne nem. Nem irsz példàt, hogy milyen jellegü problémàkrol van szo, amit meg szeretnél beszélni az anyosoddal, és az anyos ellenàllàsàba ütközik.

Neked azt javaslom, meséld el a férjednek, hogy az anyosod nem hajlando a téged foglalkoztato problémàkrol beszélni, és ez megmérgezi a mindennapokat, és lehetetlenné teszi a talàlkozàsokat. Javaslok egy hosszabb szünetet az anyossal valo kapcsolatban. A férjedet engedd, hadd menjen làtogatni. Ha a pàrodat sajnàlod is, és ugymond nem akarod két tüz közé àllitani, akkor is ki kell àllnod magadért, és ne hagyd magad megalàzni. Mindenki követ el hibàt az élete soràn, senki sem tökéletes. Ha az ember tanul belölük, az jo. Van ugy is, hogy az ember többször elköveti ugyanazt a hibàt. Tenàlad nagyon pozitivnak tartom azt, hogy bevallod: ``nyílván volt csomó minden amit másként csinálhattam volna mit ahogy csináltam``. Ez a legnehezebb dolog, hogy az ember bevallja sajàt magànak, és az ember hàzastàrsa megértse az embert, és ne nehezteljen ezért. Remélem, nem laktok egy hàztartàsban az anyossal, mert akkor nyilvàn nehéz tàvolsàgot tartani. Bàrmilyen döntést hozol is, az a lényeg, hogy a férjeddel jol megvagytok.

Nálunk is ez van,én hátam közepére nem kivánom,hogy menjek,párom nélkülem nem megy,így másfél-kéthavonta elmegyünk pár órára,én köszönök,aztán belebújok a laptopomba amig ottvagyunk.

Érdekes része a dolognak,hogy párod nélküled miért nem megy.

Nálunk azért,mert tudja,ha ott vagyok,még ha laptop mögé "bújva" is,akkor se anyós,se a sógornő nem kezdi el cseszegetni,hogy elválhatna,ezt igy,azt úgy csinálja,stb.Tehát nem cseszegetik,csak elbeszélgetnek az élet nagy dolgairól,mint időjárás,politikusok milyen hülyék,szomszédnak milyen az új kocsi,ki hova megy nyaralni.Tehát kb illemből megy.

És nálatok?

Olyan megoldàst talàlni, ami mindenkinek ``jo``, olyan nem létezik. A szülök kötelezettségei és jogai csak nagy vonalakban van törvényileg meghatàrozva, és emiatt nagy eltérések adodhatnak csalàdonként a nevelési irànyzatokat illetöen. A szüleink, a pàrunk szülei màsképp voltak nevelve, és ök is màsképp nevelték a gyerekeiket, mint mi. Hogy a szülök mit tartanak fontosnak a gyereknevelésben, az az adott szülöpàrtol függ.

``a legnagyobb problémám az, hogy nem tudom befogni egy ponton túl, ha már sokat nyeltem. `` - ez nem egészséges, ha igy csinàlod. A problémàt melegében, azonnal kell rendezni, mert sok energiàt vesz el az embertöl, ha hosszabb ideig magàval cipeli. (És pszichikailag megterhelö.) Itt a fontosabb vitàs pontokra gondolok, nem aprosàgokra. Ha a nagymama este nem olvas fel a gyerekeknek, hàt nem olvas. Lényeg az, hogy a gyerekek idöben elalszanak. A nagyszülöknél kialakulhatnak màs szokàsok, hagyomànyok, amiket szeretnek a gyerekek. A lényeg az - nagyvonalakban -, hogy ne olyan dolgokat tegyenek a gyerekekkel, amik a gyerekek testi- és lelki egészséget veszélyeztetik.

Nàlunk is voltak vitàs kérdések, mint pl. mikor kapjon ajàndékot/pénzt a gyerek. A nagyszülök minden alkalommal vàsàroltak nekik valamit, néha még 20'000 forintot is kapott - ``csak ugy`` - a 12 éves gyerek. Se karàcsony, se születésnapjuk nem volt. Ezt màr szovà tettem, egy beszélgetés formàjàban, mindegyik nagyszülönek. Az anyàm az elsö pillanatban megsértödött - de ez a természetöböl adodik. A férjem anyja megértette. Az aposom nem volt hajlando rola beszélni. Az apàm lassan elfogadta. Kellett idö hozzà.

Hogy mi a jo és a rossz nevelés, arrol a vélemények nagyon különbözöek. Minden anya igyekszik jol nevelni a gyerekét. Az anya igyekszik a jo dolgokat àtvenni a gyermekkoràbol, és a rosszakat elfelejteni, és a szülök nevelési hibàit nem megismételni.

Ezt a mondatot nem teljesen értem: ``...persze az sem tett jót, hogy párom feljött utánam Pestre.`` Kinek, vagy minek nem tett jot? Nem örült neki az anyos? Az élet rendje az, hogy a gyerekek felnönek, és pàrt vàlasztanak. Ritkàn fordul elö, hogy az ember a lakohelyén talàl hàzastàrsat magànak. Ez teljesen normàlis. Vagy a feleség követi a férjet, vagy forditva. Az anyosod eléggé dominàns személyiségnek tünik. Ezen kivül irigy, hatalmaskodo és birtokvàgyo személy benyomàsàt kelti. Ennek ellenére, bàtoritanàm a férjem, hogy menjen egyedül hozzàjuk làtogatoba.

Ha akarsz, irjàl pàr példàt még, amiben nem egyeztek, én szivesen irok ràjuk vàlaszt. Az én fiaim jocskàn benne vannak a serdülö korban, és a nagyszülökkel voltak surlodàsok a nevelést illetöen. Koràbban. Mostanra màr mindenki szàmàra vilàgos, hogy a gyerekeimet én és a férjem neveljük, mert a MI feladatunk. Most màr béke van a nagycsalàdban. Kénytelen volt mindenki elfogadni, hogy mi egy kicsit màsképp csinàljuk, mint ök hajdanàn. A tudomàny szinte naponta hoz aktuàlis eredményeket, uj könyveket, stb. a neveléstudomàny területén, és ezàltal segit a szülöknek, hogy a bizonytalansàgaikat és félelmeiket legyözzék egy szeretetteli, de következetes neveléssel. Hogy a Te nevelési elveidet az anyos, vagy a sogornöid, vagy a szomszéd nem talàlja jonak, az a jogukban àll, hogy véleményt alkossanak. Beleszolniuk azonban nem lehet. Nincsen senkinek beleszolàsa abba, hogy hogyan nevelitek - Te és a férjed - a gyerekeiteket. Ha Neked van egy szilàrd nevelési koncepciod, aminek a helyességéröl meg vagy gyözödve - a férjeddel egyetértésben -, akkor az a legideàlisabb. Àlljàl ki az elveidért.

Sajnos semmilyen esélyt nem látok,hogy az anyósoddal rendeződjön a viszony.Két ember kell hozzá,de részéről semmilyen kompromisszumkészséget nem látok az általad leírtak alapján.

Nálunk is voltak hasonló dolgok,ott tartunk,hogy csak a kötelező ünnepeken találkozunk.Korábban is csak a gyerek születésnapjára jött el,hiába hívtam.Nekünk kellett mindig menni.Nálunk a férjem elmegy egyedül is meglátogatja,szorgalmazom is,hiszen az édesanyja.

Az üvegtányéros esetről jutott eszembe,hogy anyósom a kisfiamnak 1 évesen odaadta a terített asztalról a kést játszani.